Színházi Élet, 1918. május 26–június 2. (7. évfolyam, 22. szám)
1918-05-26 / 22. szám
VII. évfolyam 1918 május 26_tól junius 2«ig ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta melléklettel: Budapesten és vidéken Egész ívre . 32. K Félévre . . 16.10 . Negyedtvre . SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.sora 1 korosa Szerkesztéséf: Erzsébet'scöret 24 Telefon 34-97 f»® Egy szám ára : Budapesten O is vidéken OWfillér 8.50 K ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP RECGL'S Kiadóhivatal: Erzsébet»körút 29 Telefon 74-6* 22. szám É SMJÓ Ma: SZÉP ERJMŐ rdekes, hogy én most annyira melegedett szívvel gondol tam Sajóra s magamban e gyöngédségben is csak ugy gondoltam őtet: Sajó. Vannak ilyen barátaink, hogy nem a keresztnevekkel jutnak eszünkbe, mikor ugynevezett eszünkbe jutnak. Sokszor, ha mondták, hogy Sajó még mindig fekszik, ugy sajnáltam gondolatomban, hogy: szegény Sajó. Nem is hiszem, hogy egyszer is szóltam volna hozzá úgy, hogy: te, Géza. Mert Sajónak mindenki azt mondta: Sajó. Viszont Nyáraynak nem igen emlékszem, hogy valaki azt mondta volna: Nyá ray. Ö Tóni. Papp Jancsinak meg úgy mondták: Papjancsi. Én annak az okát, hogy mér mondjuk valakinek csak a keresztnevét, a másiknak meg, akit éppen úgy szeretünk, mint a valakit, annak pedig mér mondjuk csak a vezető nevét, annak az okát én most nem tudom kiokoskodni. Nem is érdekel ez most engemet. Az érdekel most, hogy Sajó nagyon beteg és hogy a Sajó kollégái, barátjai, jó emberei meg akarják Sajót menteni. Nem hitte volna az ember, hogy éppen ő, Sajó kerül majd ilyen hamar a boldogtalan hajóba, a szűk*ségbe .Olyan egészséges, oly rendes, oly józan, oly egyforma volt ő min* dég. Olyannak festett, aki száz esztendeig mindig ez a Sajó lesz. Hogy meg is fog őszülni valamikor és hogy egyszer majd egész elfehérült képpel és betett szemekkel az égbe fog lovagolni gitárján, kérem nem lehet Sajóról ilyesmit elképzelni. De régen nem hallottam már Sajót. De régen nem láttam már, hogy kiül a függöny elé, térdére állítja a gitárt, feltámasztja a vállának és átcibál ujjaival a dacos húrokon és aztán átalá néz a publikumra s elkezdi dalát szenvtelenül és nyugodtan és minden színpadi teketóriától szüzén, oly semleges arccal, ahogy én nem is láttam senki más énekest a publikum előtt működni- Ez a színész úgy nézett ki, mint akinek semmi köze sem mihez és mint aki a maga személyét nem képviseli, mikor „fönn áll" a publikum szeme előtt. Ő volt egy gitár, egy játszó kéz, egy énekelő száj. Ő vállalt valami megbízást és azt végezte hűsen és hűen. Sokat mászkáltam abban a régi kabaréban a színpadon: soha nem vettem észre, hogy Sajót ki kellett volna húzni az öltözőből a száma előtt, mert elmerült a fórumba. Soha nem vettem észre, hogy a száma előtt a súgóhoz egy izgatott fohászt adott volna le a függöny mögül. Azt se láttam soha, hogy tükörbe néz, igazgat magán, vagy hogy dühösen sétál hátul a száma előtt, mint ahogy szoktak. Ott állt minden este, pontosan arra u