Színházi Élet, 1919. január 19–26. (8. évfolyam, 3. szám)
1919-01-19 / 3. szám
39 SZÍNHÁZI ÉLET A fecsegő jelenet. Irta: Dymoff Osszip. Oroszból fordította: Széki Andor és Mokrousszolf Jenő. Prológ: A fecsegő szerepét játszó színészi függöny elölt a közönséghez. Most előadjuk Dymoff Osszip darabját, „Fecsegőt1”, amelynek főszerepét a szerző ipenciálisan az én számomra Lr.a. (El.) Színpad: A színésznő szobája. Rendellenség. Telefon: A színésznő szerepét lapozgatja. A fecsegi jön, vörös rózsákból kötött csokorral a kezében. A SZÍNÉSZNŐ: Jó napod Nagyon örülök, hogy végre eljött hozzám. Milyen gyönyörű viráguk! Ah, éppen a kedvenc virágom, gyöngyvirág! Honnan tudta? Ah, ugy kilóm, inkább róisáJt! Nagyszerű. . . Már azt hittem, hogy egészen eltülcjtett. Különben ugy látszik, már tegnap is itt volt? FECSEGŐ: (meghajtja magát és beszélni tacar). SZÍNÉSZNŐ: Vagy más volt? De nagyon hasonlított magához. Egész este fecsegtünk. És »I van érdekesen, hogy megkértem, hogy ma délután három órakor jöjjön el megint. Hány óra? Három! Nahát, akkor maga az. Hiszen mondtam, hogy nagyon hasonlított magához. FECSEGŐ:beszélni akart SZÍNÉSZNŐ: Már mindenki elfelejtett. Egéren egyedül vagyok és boldog vagyok, ha valaki, mint ön... (A telefon szól.) Bocsánat! Ez a kiállhatatlan telefon! Ma már huszadszor. (A telefonba.) Ki beszél?... (Betegnek teszi magát, panaszkodó hangon.) Jó napot... Nem tudom ... Igen, a fejem Nem használ semmit... rr.: túl sem kelek az ágyból... Nem vagyok felöltözve... Egész éjjel nem aludtam ...Nem tudom... Holnapután vagy szombaton... Hétfőn... A viszontlátásra. Majd kedden fölhívom Köszönöm! (Visszaakasztja a kagylót.) Hát hol is maradtunk? Mondom. •Ivan ember, mint maga ... mint maga ... De miféle ember is maga? FECSEGŐ: (beszélni akar.) SZIÍNÉMZNŐ: Maga valóságos rejtély a számomra. Tudom, hogy szeret és szereti a tehetik íemet. Tudom, érzem. (Roppant szomorúan.) Mi asszonyok megérezzük ezt, mert finomabbak vagyunk, mint maguk férfiak. Ha a multat vissza lehetne hozni, akkor... (Az ajtóhoz megrí.) Bocsánat! (Beszél valakivel.) Mi az? Micsoda diákok? Már meginti... Próbára mentem. Nem vagyok itthon és... nem lehet tudni, mikor kelek föl. (Visszajön.) Ezek a jótékonycélú előadások még a sírba visznek. Igen... (Gondolkozik.) Ön azt mondja: hogyha a multat visz«Át lehetne hozni. De hogyan lehet a multat visszahozni? És nem is kell. Maga filozófus, se látom. Én azonban ellenkezően azt mondom » fifjimnak: ami elmúlt, az nincs többé. És ez lényegében igaz is. A férfiak ezt nem akarják mire értei« Higgje el nekem. Nekem több tapasztalatom van, mint magának. Már tegnap is megmondtam neki... megmondtam magának: barátom, mindennek van határa. (Levelet hoznak.) Bocsásson meg! Ez már a hatodik levél ma. (Végigfut a levélen, halkan.) hetsége ... A szeme... A lelke... „Az ön te Automobil ...A boldogság... Telefon... Hódoló tisztelettel... Válasz fizetve." (A fecsegőhöz.) Mi a véleménye a névtelen levekről? FECSEGŐ: (beszélni akar ) SZÍNÉSZNŐ: Nem, nem értek egyet önnel Én azt hiszem, hogy... Nem!... Persze, minden attól függ, hogy ki és hogyan?... És végre is — miért ne? Minek nekem a neve? De bocsánat, hogy félbeszakítottam, ön azt mondja: a szerelmet érzi az ember. „Boldogok, akik hisznek, mert mely és kényelmes életet élnek e földön." De már tegnap mondtam magának, hogy nem ismerem el a korlátokat. Tökéletesen szabad akarok lenni. Már nem emlékszem, hogy mit felelt erre, de akkor miért mondja most, hogy korlátokra mégis szükség van? ÖJ eelentmond magának. (A telefon szól.) Pardon. Ez a telefon valósággal ráveti magát az emberre, mint a vadállat. Úgy látszik, nyers hussal eetik. (A telefonba.) Halom! Ki ott? (Nagyon fontosan.) Ali!... Ma... Háromnegyed tizenkettőkor... Igen... Én is... Szájon... Szintén ... (Kéjesen nevet, mintha csiklandoznák.) De telefonon keresztül nem tudok . .. Sze mé lyesen ... (Hangosabban.) Sze-mé-lye-sen!... Viszontlátásra! (Nevet) ...) Igen (Elmegy fontos. A feje szédül egy kissé. Hamarosan a telenem tudja rendbe szedni magát.) Hogyan?... (Nagyon szórakozottan.) Mit mond?... Igen... Lehet... Irány óra? Már siet? Milyen kárl FECSEGŐ: (föláll és kezet csókol.) SZÍNÉSZNŐ: Kérem, látogasson meg máskor is. Nagyon szereek önnel csevegni. Maga olyan érdekesen tud beszélni. Ámbár nem mindig értek egyet önnel. Maguknak férfiaknak mindenben elveik vannak. Adieu! De a névtelen levelekről még fogutok beszélni. FECSEGŐ: (meghallja magát és távozik). SZÍNÉSZNŐ (egyedül): Szétpattan a fejem ennek a beszédjétőli Szent Isten, micsoda kiállhatatlan fecsegői FÜGGÖNY Kenjünk az újjáalakított és pazar eleganciával berendezett FIGARO BARTELI KERT-ÉTTEREM BE Volt Steinhardt-mo'nti V!ít.,Rákon: út 63 , .Naponta Toll Kun-'-y ! harij,verí0"ye2. íj-gi :«11Bi«?>»b mulató: Leg: Miliaiab! JbarUaron 1 ! SV&űreEgnitU i fro Csiefos : Hm!/ 21—IC TÍÍÚ doaos : Hajnal E. Zoltán