Színházi Élet, 1919. május 18–24. (8. évfolyam, 20. szám)
1919-05-18 / 20. szám
VIII. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRA : 1919 május 18-tól május 24-ig 20. szám Hirdetések mm.-sora 3 korona kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Negyedévre . . 24. K Budapesten és vidéken . . K r). A SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőiség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 Egyes számára : Egy színésznő mint munkásasszony * Irta : JÁSZAI MAR! "Hogy miért hangsúlyozom a nőt a mi munkásszakmánkban, miért nem mondom röviden : színészszakma, az kitűnik ebből a kis leírásból , sőt annyira kitűnik, hogy meglátjuk, miszerint ezen a pályán, a férfi és a nő sorsa között ég és föld a különbség. Eget és földet sem mondok véletlenül, mert a férfi színész ha akar, igazán az egekben járhat ezen a pályán, ellenben az asszonyt minden szerepe, szoknyájánál fogva leráncigálja magához a legkérhetetlenebb próza : a szabója és a háztartása. Van ugyan egy oldala ennek a sokoldalú i pályának, melyen egyformák vagyunk valamennyi színésznő, ahol egyformán dolgozunk, az az egy az, ahol a férfiak sem különböznek tőlünk asszonyoktól és ez a pályánk hivatalnoki része, vagyis a próbákra járás. Minden új darab betanulása próbákból áll. Husz vagy harminc próbából, melyekre szereptudással kell megjelenni. A próba 9 vagy 'si6 órakor kezdődik és eltart dél. 12 óráig, de gyakran megyünk haza 3-kor is. Késéseket pénzbírsággal büntetnek, mely előadásokon tízszereződik. Próba a régi darabokból is van, de kevesebb. A „mit főzünk, nagysága"? — „számoljunk, nagysága", — a próbák ideje alatt is az asszonynak szól, és itt kezd szétválni az utunk a férfiakétól estig, ameddig ők szabadon rendelkeznek az idejükkel, míg belőlünk színésznőkből, ebben a közbeeső időben kell kitelni a munkás asszonyoknak, akiről itt éppen beszélni fogok. És nagyon örüök, hogy ezt elmondhatom, mert egyúttal feleletül is szántam egy, néhány évtized előtt elhangzott kérdésre, melyre annak idején nem értem rá felelni, de ami még máig is a fülembe cseng, egy kérdés, mellyel a szomszédnőm őnagysága szokta faggatni a fulcsámat, hogy: „ugyan mit tud a maga asszonya csinálni egész napestig, mig a színpadra megy ?" Nem mintha én a szomszédi kíváncsiságot elitélném ; ellenkezőleg, nemcsak természetesnek, helyénvalónak, de sőt kívánatos jónak találom, mint igen hasznos társadalmi intézmény. Sokat nem teszünk meg abból az okból, hogy : mit mondanának a szomszédok ! Én pl. gyermekkoromban nagyon szerettem a gyermajzoki szomszédokat abban a nagy udvarban, melyben laktunk, mert a mostohám csak feleannyit vert volna, ha nem látja, de különösen, ha nem hallja a sok szomszéd. Hanem azt a kérdést, hogy mit tud csinálni egy színésznő az ő idejével, íme, máig sem tudtam elfelejteni. Egy színésznő ! Éppen a színésznő, akinek éppen csak a színészetével van több dolga, mint önnek nagyságos szomszédnőm ! Azért is örömmel kapok az alkalmon most, hogy a barátaim is felszólítottak, mondanám el mit dolgozik a színésznő a színpadon kívül a színpad számára, vagyis pályánk ipari részét, hiszen én a színészetet régóta iparművészetnek nevezem. Ismétlem örülök, hogy ezekre kérdésekre egyszerre felelhetek meg. Tehát : a a színésznő abban az egyben egyforma a többi munkásnővel vagyis: kenyérkereső asszonnyal, hogy neki is félkézzel kell elvégeznie azt a munkát, amire őnagyságának kettő jut, — a háztartását ; egyebekben a mi pályánk, semmi más sorshoz, hivatáshoz, életpályához nem hasonlítható; nemcsak azért, mert ami látható * A Színészek Lapja első számából.