Színházi Élet, 1919. október 26–november 1. (8. évfolyam, 45. szám)
1919-10-26 / 45. szám
SZÍNHÁZI ELE I A Ágy-irók írta : SZOMAHÁZY ISTVÁN z olvasmány és az ágy-olvasmány két különböző dolog. Tizennégy mindig csak éves korom óta olvasás után tudok elaludni — néha tizenöt perc, néha negyedfél óra múlva — s jogosan hiszem, hogy e tekintetben a legelső szakértők közé tartozom. A menetrendkönyvtől a detektivregényig már mindennel megpróbálkoztam s aligha tévedek, mikor megállapítom, hogy az ágyolvasmányok íróinak, rövidebben: az ágyiróknak ép oly speciális tehetségre van szükségük, mint például a bohózatíróknak, vagy a forradalmi költőknek. Ágyba nem lehet mindenki, a párnák közt, vízszintes helyzetben más az ízlésünk, mint az íróasztalunk mellett. Én sokáig a nagy Henthschel-menetkönyvet olvastam s igen jó eredményeket értem el a nappali és éjjeli vonatok böngészésével, de igen jól elaltatott egyidőben a vásárok névjegyzéke is. Ezek az olvasmányok egy ideig kellemesen elzsibbasztották az idegeimet, de később — az ember lassanként a legpikánsabb olvasmányokat is unalmasoknak találja — már a leglassúbb vicinális menetrendje és a lajosmizsei országos vásárok dátuma se ringatott álomba. Ekkor tértem át az északsarki és délsarki utazásokra, melyek a laikus szemében tudvalevőleg úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra. A sok hó, a kutyák által vont szánkók, a jégzátonyok, a koplalás, a jéggé fagyott lehellet, a sok hosszúsági és szélességi fok, melyekbe nappal is belezavarodik az ember, az éjszaka magányosságában a legnyugtalanabb idegeket is elbódítja. Nem panaszkodhatom az afrikai útleírásokra se, különösen, ha igazi földrajztudósok tollából eredtek. A nagy fölfedezők, ha íróasztaluk mellé ülnek, istennek hála, oly unalmasak, hogy a legálmatlanabb embert is biztos sikerrel elaltatják. Előnyös tapasztalataim vannak egy régi egyptológusról, Ebers Györgyről is, aki egész sereg vastag regényt irt a fáraók koráról Ez a kitűnő ember egyidőben diadalmasan vetekedett a morfium- injekciókkal : tíz-tizenöt perc múlva a legcsökönyösebb virrasztót is ájultan dobta a szeszélyes Morfeusz karjai közé. Az ember ízlése azonban bizonyos idők múlva megváltozik s én, belevénülve az olvasásba, lassanként rájöttem, hogy a német egyptológusnál hasonlíthatatlanul nagyobb eredményeket érnek el az angol asszonyírók, akik öt-hatszáz oldalas regényekben mesélik el a gazdag bárónét és a szegény lelkészkisasszony történetét s hőseiket Monte-Carlotól Melbourneig és Palermotól Kalkuttáig végighurcolják. Ezekben a regényekben voltakép semmi se történik, de a vénasszonyos pletykázás oly kedves bennük, hogy félrebillent fejjel, kicsurgó nyállal alszunk el olvasásuk közben, mint gyermekkorunk estéin, mikor öreg dadánk duruzsolt bennünket álomba a meséivel. Az ő narkotikumuk nem a veronál halálos der- Varga Irma Gallay Nándor (A tenger királynője) (Lord Havelock) Revüszinház: „Csókbakter" (Papp R. felv.).