Színházi Élet, 1920. július 4–10. (9. évfolyam, 27. szám)
1920-07-04 / 27. szám
G SZIHHAZI BEET Két boldog ember járkál most Pesten. A két boldog ember : két fiatal hölgy, az egyiket Tapolczay Jojónak hívják és a Városi Szinház népszerű igazgatójának a leánya, a másikat Mészáros Paulának, aki pedig a Belvárosi Szinház hasonlóan népszerű művésznőjének a gyermeke. Tapolczay Jojó a Vigszinház művésznője, Mészáros Paula a Nemzetié. A két hölgy az elmúlt héten az újságok szinházrovatán kívül a „Hymen hírekben" is szerepelt a következőképen : Házasság. Kerpely Jenő gordonkaművész e hó 24-én vezeti oltárhoz a Jézus szent szive-templomban Tapolczay Josót, Tapolczay Dezső és Vízvári Mariska leányát. Mészáros Paula (Budapest) és gróf Pierre Lamberto Lamberti (Róma) jegyesek. A Színházi Élet, mint valami párisi újság, meginterjúvolta a fiatalokat. Mészáros Paula gróf Pierre Lamberto Lambertiről — A vőlegényem magas, karcsú, nagyon szép fiatalember, gróf Pierre Lamberto Lambertinek hívják, ezenkívül még vagy tíz keresztneve van. Mind a tíz nevét nem tudom, de föl van írva. Bécsben ismerkedtem meg vele az olasz missziónál, ahol alig váltottunk tíz szót, csak éppen kezet fogtunk. Pár hónap múlva Milanóban megint találkoztunk. Két hétig voltam Milanóban, ez alatt az idő alatt tökéletesen egymásba szerettünk. Néhány nappal ezelőtt megkérte a kezemet a gróf és én igent mondottam. Az esküvőnk a jövő hónapban lesz, utána Rómába költözünk, ahol a vőlegényem szülei vannak. Nyaralni a Lidón fogok. A Nemzeti Színházzal felbontottam a szerződésemet, végképpen elhagyom a színpadot, remélem, nem fogom megbánni . .. Azért Budapestre asszonykoromban is el fogok látogatni. Annál is inkább, mert az uram szeret utazni. — Milyen érzés menyasszonynak lenni ? Nem tudom. Ha valaki valakit szeret, mindig egyformán érzi magát. Az pedig, hogy grófné leszek, nem tölt el különösebb érzéssel. Tudtam, hogy egy gróf fog jönni . . . Eddig is mindig grófnénak éreztem magamat ! KERPELY JENŐ és felesége TAPOLCZAY JOJÓ (Angelo fotográfiája )