Színházi Élet, 1924. január 27–február 2. (14. évfolyam, 4. szám)
1924-01-27 / 4. szám
18 SZÍNHÁZI ÉLET Az írók és színészek és művészek népszerű emberek — ha meglátod őket az utcán, felismered fényképről, karrikatúráról, színpadról , megbököd útitársadat és összesúgsz a hátuk mögött. — Odanézz, Hegedűs, odanézz, Herczeg ! Mielőtt még láttad őket, már ismered fizikai mivoltukat — ők, akik a képzelet és elvont fogalmak világát eleven valósággá varázsolják, élő megjelenésükben fogalommá válnak : eszedbe se jutna másképpen elképzelni a drámai szerző jellegzetes arcát, mint ahhogy Móricz Zsigmond, vagy Molnár Ferenc képviseli, — ha „a" költőt jeleníted meg magadnak, Babits Mihály, vagy Kosztolányi Dezső, vagy Szép Ernő jól sikerült fényképére gondolsz önkéntelenül. De vájjon nem-e a megszokás káprázata e foglalkozásnak és külső megjelenésnek ez a látszólagos harmóniája ? Váljon a lusta és lehetetlen képzelet nem fordította meg a dolgok természetes rendjét, mikor a költő külsejét azért tartod költőinek, mert költőnek tudod, ahelyett, hogy költőinek tartanád s ebből következtetnél mivoltára ? Mi volna, ha nem tudnád, hogy akivel találkozol, ez és ez a kiváló művész — ha első kapásból friss szemmel néznéd, nem tudnád, kicsoda és ráérő, szórakozott munkájával azzal a szinte öntudatlan osztályozásnak, amivel minden szembejövőt megnézünk, hogy kiféle-miféle lehet a foglalkozása, minek látszik , megpróbálnád eltalálni, hová tedd, minek gondold az ismeretlent ? Vajjon nem kapnál meglepő eredményeket, meggondolkoztató és tanulságos ellentléteit a valóságnak ? Megcsináltuk ezt a kísérletet: szereztünk vidékről, egy művészetben teljesen analfabéta, egyébként azonban jószemű és ép érzékű bácsit, aki se képről, se személyesen senkit nem ismer és felvonultattuk előtte az Olimpusz lakóit. Minden magyarázat nélkül adjuk közre meglepő válaszait, amit e megismétlődő kérdésre adott : mit gondol, kicsoda, micsoda lehet ez az ember ? Herczeg Ferencz : osztályfőnök valamelyik minisztériumban. Bródy Sándor : cigányprímás. Szomory gorahangoló. Dezső : nyelvtanár, vagyon Molnár Ferenc : tenorista. Babits Mihály : algebra-tanár. Kosztolányi Dezső : elsőéves festőnövendék a műiparrajziskolából Móricz Zsigmond : nagy vágó. Szenes Béla : tőzsdebizományos. Lakatos László : ligeti hipnotizőr, vagy croupier. Bús Fekete László : henteslegény. Nádas Sándor : bécsi konfliskocsis. Szász Zoltán : törvényszéki bíró. Harsányi Zsolt : a két vendéglőstárs közül az, amelyik körüljár az asztaloknál Ujhelyi Nándor : falusi plébános. Zilahy Lajos : mozizongorás. Jób Dániel : első segéd egy előkelő belvárosi konfekció-szalonban, vagy fogorvos. Beöthy László : násznagy. Pólya Tibor : modell. Rózsahegyi Kálmán : házmester. Faludi Jenő : Faludi Sándor. Minek gondolná az ember?! Irta: Karinthy Frigyes ..Teheti, vasutai, magyar állam fizetyi !" MAKLÁRY ZOLTÁN (Mészöly felv.) Renaissance Szinhísz . ..Buzakalász"