Színházi Élet, 1924. július 27–augusztus 2. (14. évfolyam, 30. szám)
1924-07-27 / 30. szám
38 SZÍNHÁZI ÉLET Csődbe ment egy színház Budapesten Megbukott az óbudai „Kisfaludy Színház" • Elviselhetetlen adóterhek, állami és városi illetékek és magas jogdíjak okozták a csődöt A bécsi és a berlini színházak tájékán •tragikus szelek, sőt viharok fenyegetnek mostanában. Egyik napról a másikra súlyos, sőt megoldhatatlan anyagi válságba , csődbe kerülnek az évek és évtizedek során legmegbízhatóbban megalapozott, nagy, komoly kulturfeladatot teljesítő színházak. Az utóbbi két hét alatt négy nagy bécsi színház vált fizetésképtelenné s mikor a tagok saját rezsijükben próbálták tovább vinni az előadásokat és menteni a menthetőt, ez a kísérlet is belefuladt a katasztrofális válságok levegőjébe. Nem más a helyzet Berlinben sem, máihol szintén egymás után jelentük a csődöt régi, megingathatatlan alapokon állónak hitt nagy színházvállalatok. Ezekben az időikben, amikor a budapesti színigazgatók a bécsi és berlini pályákon okulva, éppen védekezésre készülődnek az itt is várható szinházi krach-al szemben, — jön a híre az első budapesti színházi csődnek. Szerencsére azonban ez idő szerint még csak egy kisebb színházról van szó. Szerdán ugyanis bezárta kapuit az óbudai Kisfaludy Színház, amelynek ez év májusa óta Bátori Illés, az újpesti társulat volt titkára volt a direktora. Felkerestük az első bukott budapesti színigazgatót Óbuda határudvari lakásán, hogy felvilágosításokat kérjünk a csőd okairól és a védekezés lehetőségeiről. Bátori Illés következőket mondta a „Színházi Élet" munkatársának : — Májusban kezdtem meg az óbudai Kisfaludi Színházban augusztus végéig szerződtetett negyventagú társulatommal az előadásokat. A színházhoz hatéves bérlet fűz, amely most kezdődött. És az első szezonban, hetvenöt előadás után, bekövetkezett a csőd. — Ennek a szomorú eseménynek elsősorban is az állam és a főváros az oka, amely semmi néven nevezendő támogatásban, de még kedvezményben sem részesíti az óbudai magyar színészetet. A Kisffaludy Színházban 18.000 korona volt a legdrágább és 6000 korona a legolcsóbb beléptijegy. És ez után tíz százalék vigalmi adót és három százalék forgalmi adót kelllett fizetnem. Többször kérvényeztem és sürgettem az adó elengedését, de sikertelenül. — Hihetetlen nagy terhet jelentettek még ezekkívül a túlságosan magasan megállapított hatósági díjai, amelyek egyikét sem sikerült elviselhetővé tennem. Mindezekhez mérsékeltessék hozzászámítani szerzői jogdíjakat, ami ugyancsak a bruttó betétes tíz százaléka. A bevételnek harminc százalléka elutszott csak adókban, illetékekben és jogdíjakban. A megmaradt hetven százalékból kellett volna viselnem a rezsit, fizetnem a személyzetet, mindent. Ezzel egy időben kellett tapasztalnom azt is, hogy az óbudai tekintélyes számú magyar közönség is meglehetősen közönyös a magyar színházkultúrával szemben ; nem látogatta tehetségéhez mérten a színházat, így hetvenöt előadás alatt csak egyszer volt telt házam, máskor soha. — Ennyi amit mondatni tudok. Most társulat szombaton és vasárnap próbálkozik a előadásokkal, hogy legalább létfentartását biztosíthassa. Sikerül-e, nem-e, nem tudom, BÁTORI ILLÉS