Színházi Élet, 1924. augusztus 31–szeptember 6. (14. évfolyam, 35. szám)

1924-08-31 / 35. szám

60 SZÍNHÁZI ÉLET 1921 augusztus végén. Valamelyik világutazó meg­állapította, hogy három iga­zán költői fekvésű szép vá­ros van a világon : Nápoly, Konstantinápoly és Salzburg. Az előb­bi kettőt már láttam, Salzburghoz most volt elő­ször szerencsém. És most bá­nom, hogy­­ csak először láttam. Ez a város a világ legszebb, legérdekesebb váro­sainak egyike és annak, aki­nek Ausztriában van dolga, nem szabad elmulasztania megnézni Salzburgot. A város maga pár lépés­nyire a bajor határ mellett van, itt már látható a Ren­tenmark, mindenfelé jó, ked­ves sörcsarnokok, villamoson egy órányira van Berchtes­gaden, ugyanilyen mes­sze Reichenhall, liften — három-­ ezer koronáért ! — lehet föl­menni sí Mönchbergre, ahon­nan a világ egyik legszebb panorámája nyilik. A régi salzburgi várba sikló visz, a Gaisbergre fogaskerekű, ma­gában a városban — amely a Salzach két partján épülve sokban hasonlít, persze mi­niatűr kiadásban Budapestre — két hegy van : a Mönch­berg és a Kapuzienerberg. Évszázadokig az erzbischo­fok uralkodtak itt és uralko­dásuk minden bélyegét rá­nyomták a város architektú­rájára és kulturájára. Hata­l­mas parkok, gyönyörű régi kastélyok és paloták tarkít­ják a várost, hallatlanul nagy az amelynek forgalma. Az idegent idegen azon­ban itt megbecsülik. A pénzéért jót kap és el­fogadható áron. A hatóságok élükön Preiss polgármester­rel és Rerl országos kapi­tánnyal, azután a salzburgi országos idegenforgalmi iro­da, Prosko udvari tanácsos, Probst főigazgató és Barthel alezredes, titkár lelkiismere­tesen végzik nehéz munkáju­kat. Nekem Salzburgban legjob­ban Hellbrunn tetszett. Ez a hatalmas park és kasély vil­lamoson félórányira van várostól, az egyik erzbischof a épitette és mini látványosság párját ritkító. Évszázadokkal ezelőtt vizijátékot rendezett be a kastély parkjában egy S'pilemester, a viz gombnyo­másra a kastély minden ré­szében óriási sugarakban tör elő a művészi szobrokból, egy méreteire nézve is hatal­mas bábszínház összes figu­ráit és zenegépét mozgatja, a termekben gyönyörű fres­kók és bútorok és az idege­nek hatalmas tömege tolong villamosérkezéskor a hell­brunni kastélynál, ahol ma­gyar szóval köszöntöttek bennünket. Aki köszöntött, az Mayer úr volt, a kastély étterem tulajdonosa. Sokáig volt Poprádon, Budapesten, — itt a Polgári Serfőzdénél töltött be fontos szerepet. Legutóljára Nagyszombaton volt és bár születésre nézve nem magyar, azért nyelvün­ket kifogástalanul beszéli. Az étterme kedves, barátságos, sehol nem ittam olyan jó ha­bos kávét, mint nála, az ételei finomak, a kiszolgálás minta­szerű és­­ igazán jól esik­­ látni mindenütt Mayer úr mindig mosolygó, kedves arcát. * Salzburg úgyszólván a centruma az osztrák és mondhatjuk a bajor Alpok­nak. Innen megyünk Salz­kammergutba, Reichen­hallba, a gyönyörű Chiemséhez, Gas­teinba, Zell am Seeba, a vá­ros folyton idegenekkel van tele és éppen ezért a szál­lodaipara nagyon fejlett. A salzburgi szállókban a kö­zönség jó és kellemes elhe­lyezést talál, amiben nagy

Next