Színházi Élet, 1925. január 4–10. (15. évfolyam, 1. szám)
1925-01-04 / 1. szám
47 SZÍNHÁZI K, L ti 1 ÁDÁM ÉS ÉVA VÍGJÁTÉK 1 FELVONÁSBAN IRTA SZENES BÉLA (Az előadás joga megszerezhető , Országos Színészegyesület irodalmi ügynöksége, Baross-tér 9. szám) Bemutatta a Vidám Színpad a következő szereposztásban : . . . . Tőkés Anna Tanár Bánóczy Dezső dr. . Lukács Pál Mili néni Pázmánné Történik ma: Sári Géza Szin: műterem a festőiskolában. Balról: két ajtó, nézőtérrel szemben , ajtó függönnyel. Jobbra : széles műteremablak. Szin közepén festőállványon majdnem kész kép : Ádám és Éva a Paradicsomban. Az állvány előtt elhelyezett almafa-imitáció, a fa köré csavarodó műkígyó csak a modelleket várja. Az egyik : a nő, meztelenül, de egy köpenybe burkolva, egy karosszékben unatkozik. Tut a festékdobozokon és állványokon — egy vén takarítónő söpröget.) 2. JELENET Előbbiek: Tanár Tanár (fiatal festő. Hosszú haj, bársonykabát. Az utolsó mondatokat hallotta) : Mondja, — mit kiabál maga itt, fiam ? Sári (megfordul, ellenségesen néz a tanárra) : Kérem, én nem kiabáltam, — én csak elmegyek. A tanár (fölényesen): Nincs még öt perce, hogy megüzentem magának, várjon türelemmel. (Az ecseteket nézi, a festékeket készítgeti.) Várja meg, míg az a fiú is itt lesz. Már tegnap megmondtam, hogy ma az árnyékokat akarom nézni.. . mia csak együtt használhatom magukat. Azt hiszem, elég értelmesen beszéltem . . . nem értem, miért rem vár nyugodtan. Sári : Kérem, én már egy félórája levetkőztem. A tanár : Ha fázik . . .üttessen be. Sári : Kérem, én nem szoktam fázni ... én ehhez szokva vagyok. ( Órakarkötőjét nézi.) kettőtől De féltizenegy. Tizenkettőig Hermann urnál kell ülnöm és délután négytől hatig Pólya Tibor urnál. Tanár (miközben a képet nézegeti, ide-oda járkálva, hunyorgatva): Jól megy magának . .. Többet ül, mint egy tőzsdebizomárayos. Sári (ajkbiggyesztve): Tanár úr, úgy látszik, vidékről jött fel Pestre. Tanár : Mi ? Sári (nyugodtan) : Mondom, tanár úr vidékről jöhetett fel Pestre, különben tudná, hogy én nem az utcáról jöttem fel ide a festőiskolába modellnek. Tanár (félvállról): Hanem itt született. 1. JELENET Sári, Mili néni Sári (idegesen) : Mondja meg a tanár úrnak, ha jön, jön — ha raem jön, itt hagyom. Mili néni ( egyekedvűen tovább söpörve) : Mondja meg maga, fiam. Nekem épp az előbb mondta, hogy amíg mind a ketten nincsenek itt, teljesen levetkőzve, addig ne hívjam őt. (Tovább söpör.) Sári : És ha az a hólyag csak egy óra múlva jön, akkor én egy óráig várjak ? Mili néni : Tessék engem békén hagyni. , Sári (feláll, csak most látni, milyen jó alakú leány) : Hát akkor mondja meg a tanár úrrnak, hogy felöltöztem és elmentem. (Indul, megáll.) Szépen tiszteltetem. Látszik, hogy csak egy hónapja van itt, még nem tudja, kivel van dolga. (Most már dühös és kiabál.) Ha azt hiszi, velem is úgy bánhat, mint valami utcáról idehozott modellel, nagyon téved. Alászolgája. (Már az ajtónál.) ÁDÁM