Színházi Élet, 1928. február 12–18. (18. évfolyam, 7. szám)
1928-02-12 / 7. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 25 4%bábonyi úi áftetésiúl UAJÙCL: Hétfőn a pozsonyi színházban ültem a 10-es számú páholyban s a Hotel Napoleon címü bohózatot nevettem végig. Mint kiküldött inspekciós tisztelettel jelentem, hogy az előadást rendben találtam, mindenki helyén volt, Hennequin és Weber, a darab szerzői meg lehetnek elégedve, a társulat nem ejtette el a bohózatot, sőt: sikerre vitte. A pozsonyi színészek lelkesek, ambiciózusak, a nagy munka s az egyik városból a másikba való folytonos utazgatás a testüket összetörheti, de a lelkük teli van a legnemesebb ambícióval. Iván úr, a derék igazgató nem volt Pozsonyban, az éj folyamán Érsekújvárra kellett utaznia, ahol a lelkes publikum ezüstkoszorút nyújtott át neki hálája jeléül. A társulat egyik része Rimaszombaton játszik, a másik része Nyitrán. Pozsonyban hetenként két napon játszhatnak, hétfőn és kedden. A hősszerelmes, miután lemosta magát Pozsonyban, még az éj folyamán vonatra ül és másnap esti hétig utazik, míg Rimaszombatba ér, ott azonnal játszania kell, ki se pihenheti magát. így élnek, így fagyoskodnak vonalon és a rendezőnek, Justh úrnak nemcsak játaszania kell, hanem a városban összeszedni bútorokat, gondoskodni a szállásról, amellett még ambíciója is marad, Somlay szerepeit szeretné Pesten játszani. És Mágory Mária kisasszony, aki törékeny, finom lény, ő is cipelkedik egyik városból a másikba, ég benne az ambíció, csupa tisztelet és rajongás a pálya iránt, amellett úgyszólván éheznie kell s a ruháit egyedül varrja. A kisasszonyt láttam s beszéltem is vele, Varsányi Irén az ideálja s könnyes szemekkel beszélt az Ezüstkazettáról, ahol Varsányi szerepét játszhatta. Mágory kisasszony kedves, kellemes, tehetséges s a bohózatban, melyben fellépett, pesti mértékkel lehet mérni egész nyugodtan. Igen iite, jó szinész Bókay Ferenc, kellemes és kifogástalan Ungváry Ferenc. Ö különben a társulatban a jócsaládból való urifiu. Tényleg az is. Szolid, intelligens, jómodorú. Rendezett. Aranyórája van, amit szarvasbőr tokban hord. Különben is, az egész társulat nem olyan akármiféle, összeszedett banda, amellett, hogy tudnak játszani, nagyrészt nívós emberek, a hölgyek maguk varrta ruháikban elegánsak a publikum gukkerezve tanulmányozza rajtuk a divatot. Sajnos, nem jegyezhettem fel az összes neveket. Egy magas igen elegáns alakú hölgyre emlékszem, megérdemelné, hogy kiírjuk a nevét. De nem tudom. S a hotelbeli szobalányt is mindjárt kineveztetném Pestre. Friss. Üde. Vacsora után persze a színészek körébe maradtam. Folytattam az inspekciót. .. „Dybuk" amerikai előadásáról: Rabbi Sámson és két tanítványa idézik a halott vőlegény lelkét, aki Ieát szerette és házasságát megakadályozta 3