Színházi Élet, 1928. augusztus 5–11. (18. évfolyam, 32. szám)
1928-08-05 / 32. szám
44 SZÍNHÁZI ÉLET Berlin, julius. Reinhardt ismét remekelt ! Egy egyszerű amerikai artista-témát átdolgoztatott egy költővel, Ossip Damoe-val és aztán előadásban felröpítette fantáziájának rakétájával csillogó magasságokba . . . Érdekes milien. Az artisták világa, élete: tánc, zene, taps, festék és könny között. Skid, a nagy bohóc, a varieté Chaplinje, Moissihez hasonló fejű Sokoloff, a főszereplője a darabnak, Sert orosz színész csinál. Amit ez a reméltó Reinhardt munkájához. Száraz hangjából csordul a szív, groteszk nevetésén átszivárog a könny, olyan nagy, mint Lon Chaney Andrejev cirkuszdarabjában volt. És a többiek: (a világ hány tájáról szedte össze Reinhardt ezt a gárdát?) Grete Mosheim a törékeny, finom szerelmes lány szerepében; Moser, a bécsiek Rotja és Kabosa a „színházi mindenes" alakítója (titkár, súgó, ügyelő és igazgatóhelyettes egy személyben) és a mi büszkeségünk: a kis Halmay, egy táncos artista figurájában, aki mindenkit megvág két dollár erejéig, hogy átkozott játékszenvedélyét kielégíthesse. Van egy jelenete a harmadik felvonásban, amikor a bohóc-grimasz mögül kicsendül egy halk mondata — és pillanat alatt csend lesz a nézőtéren. Ez a pillanat több mindennél, mint amit Halmay idehaza eddig produkált. És még tíz olyan nevet tudnék ideírni, melyek közül egyik nagyszerűbb a másiknál ... és végül Reinhardt és Reinhardt. Ahogy ezt a kis tragédiát megfogja. Két ember indul el együtt a varieté-öltözőből. A leányt elviszik a polgári jólét ígéretei, a fiút egy új szerződés szakítja messze. A lány gazdagon megy férjhez, a fiú folyton lejebb züllik .. . míg végre a lány elhívja magához, fölemeli, mellé áll és együtt térnek vissza a színpadra. Forgószínpada ezer világítási meglepetésével, az Artisten Club nagyszerű amerikai vokálkvartettjével. Élmény! Van egy jelenet itt ebben a bárban, mikor a fiú megtudja, hogy régi partnere és kedvese férjhez megy, inni kezd és aztán a jókedvű artistavendégekből összeállít egy temetési szertartást, leoltatja a lámpákat és a félhomályban, gyertyák fényénél kezdődik meg festett fiúk és lányok asszisztálása a kísérteties szertartás, a között múlt eltemetése. A múlté, ami szép volt és ami fáj . . . amerikai dalok, a jazz mormolása között táncol, eszeveszett ritmusban a bár népe Sokoloff vezényszavára. Ősi görög kórusok és exolikus törzsek primitív mozgásformái keverednek itt furcsa összeállításban. Felejthetetlen! Reinhardt ismét remekelt ! Egy pillanat az „Artistákéban, amely több mindennél, mint amit Halmay Tibor eddig idehaza produkált " írta: Hegedűs Tibor, a Vígszínház rendezője Grete Mosheim és Sokoloff az „Artisten" berlini előadásán