Színházi Élet, 1928. augusztus 19–25. (18. évfolyam, 34. szám)
1928-08-19 / 34. szám
AZ IGAZI MUZSIKUS SZÁMÁRA NINCS JAZZ-IRÁNY, NINCS OPERETT-IRÁNY, NINCS KOMOLYKODÓ IRÁNY... AZ IGAZI MUZSIKUS SZÁMÁRA CSAK EGY IRÁNY LEHETSÉGES — ÉS AZ : MAGA A MUZSIKA. Egy kislány autogrammot kért ma tőlem. — Nős vagyok már, nem baj? — kérdeztem. — Nem — felelte. — Én nem a boldog férj Harry Liedtkétől kértem aláírást — A filmszínésztől? — Nem. — A költőtől? — Attól sem. — Hát akkor kitől? — A saját hibájából elváló férjtől!... VÉGH GUSZTÁV VÁZLATKÖNYVÉBŐL Lélekben? Hát az ó-egyiptomiaknál például csak a király tarthatta a bikát ősapjának, ma már az utolsó proli is nyugodtan vallhatja magát a majom ükunokájának. Testben ? Nézzék csak meg hová jutottunk a krinolintól, midertől, pulidertől s hová jutunk, ha igy megy? Tiz év múlva igy fognak szólni a hölgyek és urak egymáshoz : — Ejnye, de gyönyörű szabású a fügefaleveled! Ne tovább ! Még ujabb tíz év és féltem a fügefalevelet is . . . Halló! Erkölcsrendészet! Ne engedjenek vétkezni! Hát persze, az ember örülhet, hogy mind kevesebb ruha lesz. Egészségi okokból is. Egyebekért is. Főleg a ruhaszámlákért. De mi lesz a szegény szabókkal és egyébb iparágakkal? Máris kezdhetnek hattyúdalba. Tényleg ez is egyik tünete a kultúrának. Az újítások mindig megsértenek valakit létérdekükben. Az autó a konflist, a repülőgép a vonatot, Bicsérdi a mészárosokat, a száraz Amerika a_ korcsmárosokat, a gillette a figarókat, Kneip a cipészeket, szegényeket! De megint ne engedjék tovább gondolni ezt ! A halálbüntetés is tönkretesz egy óhajt, oly virágzó iparágat ... Ó Bali Mihály . . . izé Gold mester, bocsásson meg, ha ennyi dilemmán kétségbe esve és a kultúra menetének hódolva, házilag akarnám fölakasztani magamat. Tersánszky Józsi Jenő Twi i— _ _ __ , C^o, — L, a <TÍL*L> e-. h I®"'Unfr «t,^«^ tAjJU^A S^t UnÁM Szajnaparti könyvkereskedés Parisban