Színházi Élet, 1928. augusztus 19–25. (18. évfolyam, 34. szám)

1928-08-19 / 34. szám

AZ IGAZI MUZSIKUS SZÁMÁRA NINCS JAZZ-IRÁNY, NINCS OPERETT-IRÁNY, NINCS KOMOLYKODÓ IRÁNY... AZ IGAZI MUZSIKUS SZÁMÁRA CSAK EGY IRÁNY LEHETSÉGES — ÉS AZ : MAGA A MUZSIKA. Egy kislány autogrammot kért ma tőlem. — Nős vagyok már, nem baj? — kérdeztem. — Nem — felelte. — Én nem a boldog férj Harry Liedtkétől kértem aláírást — A filmszínésztől? — Nem. — A költőtől? — Attól sem. — Hát akkor kitől? — A saját hibájából el­váló férjtől!... VÉGH GUSZTÁV VÁZLATKÖNYVÉBŐL Lélekben? Hát az ó-egyiptomi­aknál például csak a király tart­hatta a bikát ősapjának, ma már az utolsó proli is nyugod­tan vallhatja magát a majom ükunokájának. Testben ? Nézzék csak meg hová jutottunk a krinolintól, midertől, pulidertől s hová ju­tunk, ha igy megy? Tiz év múlva igy fognak szólni a h­öl­gyek és urak egymáshoz : — Ejnye, de gyönyörű sza­bású a fügefaleveled! Ne tovább ! Még ujabb tíz év és féltem a fügefalevelet is . . . Halló! Erkölcsrendészet! Ne en­gedjenek vétkezni! Hát persze, az ember örülhet, hogy mind kevesebb ruha lesz. Egészségi okokból is. Egyebekért is. Főleg a ruhaszámlákért. De mi lesz a szegény szabók­kal és egyébb iparágakkal? Máris kezdhetnek hattyúdalba. Tényleg ez is egyik tünete a kultúrának. Az újítások mindig megsértenek valakit létérde­kükben. Az autó a konflist, a repülő­gép a vonatot, Bicsérdi a mé­­­szárosokat, a száraz Amerika a­­_ korcsmárosokat, a gillette a fi­garókat, Kneip a cipészeket, sze­gényeket! De megint ne engedjék tovább gondolni ezt ! A halálbüntetés is tönkretesz egy óhajt, oly vi­rágzó iparágat ... Ó Bali Mi­hály . . . izé Gold mester, bo­csásson meg, ha ennyi dilemmán kétségbe­ esve és a kultúra me­netének hódolva, házilag akar­nám fölakasztani magamat. Tersánszky Józsi Jenő Twi i— _ _ __ , C^o, —­ ­L, a <TÍL*L> e-. h I®"'­Unfr «t,^«^ tAjJU^A S^t UnÁM Szajnaparti könyv­kereskedés Parisban

Next