Színházi Élet, 1929. április 28–május 4. (19. évfolyam, 18. szám)

1929-04-28 / 18. szám

— A meggyilkolt Don Juan! — mondta az asszony gúnyosan, de már az ő hangjában is valami bizonytalan sejtés, félelem remegett. A holnapi lapok szép cikkeket hoznának: „Tegnap éjjel egy féltékeny asszony lelőtte Párizs leghirhedtebb Don Juanját a Cloutier-villa kertjében ..." I — Clou­tier-villa ... nem is hangzik rosszul. Gondolod, hogy tényleg megölték Burette-et? — Ugyan!... Várj, mindjárt felhívjuk a lakását, hátha már régen otthon van. Louvre 2265. Az inas jelentkezik, álmosan, nagysokára. A gazdája nem jött haza. Nem, egészen biztos, hogy nincs itthon. — Megölték, egészen biztos, hogy megölték. — szólt lemondóan Monsieur Cloutier. Ebben a pillanatban megreccsent a lépcső. Ijedten fordultak a hang irányába. Burette állott előttük, kócosan megtépázva. — Octave! Mi történt? — kiáltott fel izgatottan a férj. Burette alig tudott szóhoz jutni. Vörös volt, mint a rák. Az arca összekarmolva. — Igazán... nem történt semmi... csak veszem a kabátom és kalapom .. bocsássatok meg ... de most képtelen vagyok, hogy megmagyarázzam... Majd hol­nap, a klubban! — s mint az őrült, rohant el. Madame és Monsieur Cloutier mozdulni sem tudtak a meglepetéstől. — Én azt hiszem... — dadogott a férj. — Különben fogalmam sincs, mi tör­tént, mi történhetett ezzel a Burette-tel... l­jra recsegett a lépcső s Madame és Monsieur ijedten rezzentek össze. A sza­kácsnő jött, a kövér Suzanne. — Kérem, nagyságos asszony ... — Nos, mit akar? — förmedt rá Cloutier. — Csak azt akarom mondani, hogy rendben a helyére raktam az ezüstöt... — Maga rakta el az ezüstöt? — csodálkozott Madame. — De hiszen ez Francise dolga lett volna ... Suzanne szégyenlősen lehajtotta a fejét. — Ó, nem is tudom, hogy mondjam el... Szegény kis Francise... igen, meg kell mondanom: Monsieur Burette rettenetes ember... udvarolni kezdett Francise­nek ... mindenáron meg akarta csókolni... Francise nem hagyta magát s bizony kieresztette a körmét. A végén alaposan helybenhagyta Burette urat... Most sír szegényke és azt mondja, hogy ha a nagyságos ur nem szerez elégtételt Burette úrtól, ő nem marad tovább ebben a házban ... Madame Cloutier idegesen kezdett fel és alá sétálni, aztán fenyegetően megállott férje előtt. Cloutier úr látható zavarában dadogni kezdett: — Cetav és Francise, a kis szobalány... Nahát, ez a Burette!... Ki hitte volna?... — Mit szólsz Burette-he?? — kérdezte az asszony (Dubia Rózsi rajza)

Next