Színházi Élet, 1931. március 22–28. (21. évfolyam, 13. szám)

1931-03-22 / 13. szám

RENOUX: Megházasodik? Ezt sejthettem volna. FONDOY: Miből? RENOUX: Abból, hogy a múltkor azt mondta nekem: „Úgy látszik, mégis csak fel kell emelnem a vállalat alaptőkéjét". (Fondoy kezdi a helyiséget kitakarítani. A továbbiak alatt söprűvel a szomszéd helyiségekbe él.) SUZANNE (a folyosóról jön): Oh Mon­sieur Renoux! Jónapot Mr. Renoux! Nem is tudja, mennyire örülök, hogy újra itt látom RENOUX (boldog): Igazán örül neki kis Suzanne, hogy megjöttem? SUZANNE: Nagyon. Tudniillik feltétlenül szükségem volna egy heti szabadságra. A fő­nök úrtól persze nem mertem kérni. De most, hogy megjött ön, aki a személyzeti ügyeket intézi, ön nem fogja megtagadni tőlem ezt a kis szabadságot. RENOUX: Szóval csak azért örül nekem. (Haragosan.) Tudja kedves Suzanne, hogy maga nagyon önző kis leány. A kért szabad­ságot természetesen megtagadom. SUZANNE: De Rennoux úr, hogy tehet ilyet? RENOUX: Majd megmutatom én maguk­nak. (Más hangon.) Azután mire kellene az a kis szabadság? SUZANNE: Arra, hogy sétáljak. RENOUX: Nahát, ez a cinizmus! SUZANNE: Mért tetszik mondani, hogy cinikus vagyok? Mert az igazat mondtam. (Fontoskodva.) A Riviérán fogok sétálni. A tenger mellett, napsütésben. Egy hétre meg­hívtak Cannesba. RENOUX: Ne beszéljen! SUZANNE: A Royalban fogok lakni. Is­meri a Palace Royalt? RENOUX: Én? Nem megy nekem olyan jól. SUZANNE: Ez a legelső hotel Cannesben. Nincs benne szoba 200 frankon alul. RENOUX: Gratulálok. SUZANNE: Holnap este utazom a kék vonattal, a rivierai expresszel. A helyem már foglalva van. RENOUX: Maga is? SUZANNE (nem érti): Tessék? ... Ha nem hiszi. Itt vannak a jegyeim. (Mutatja.) Háló­kocsijegy. Fenntartott hely az étkezőben. Mit szól hozzá? RENOUX: Mindenesetre azt, hogy a sza­badságot kereken megtagadom. Tessék kéré­sét előterjeszteni a főnök úrnak. Ha neki nincs kifogása ellene, akkor én se szóltam semmit. De én nem fogom magát hozzásegí­teni, hogy rossz útra térjen. SUZANNE: Rossz út? Hogy volna rossz egy Paplant, matracot elsőrendű kivitelben Sí^TZ KÎTOly paplanosmester Budapest, VIII., tír-utca 3, Ba­ross-utcai templom mellett fel.: J. 400—66 Speciális pehelypaplananyagok nagy raktára. itt, amely a Riviérára vezet! RENOUX: Kérem, ne játsszunk. Én se va­gyok az a tökkel ütött hülye. SUZANNE (naivul): Nem? RENOUX: Ebben a házban én vagyok a személyzeti főnök és az én kötelességem, hogy ellenőrizzem az alkalmazot­tak lelkét is. Egy szerelmeskedő hivatalnoknő éppen olyan veszedelmes az üzlet számára, mint egy pénz­táros, aki bakkozik. SUZANNE: Tessék elhinni, nincs igaza. Az én álmom mindig az volt, hogy hű és derék feleség legyek. RENOUX: És mi akadályozza meg abban, hogy csakugyan derék feleség legyen? SUZANNE: Az, hogy férjhez mentem. RENOUX: Na de kérem! SUZANNE: Tessék végighallgatni. Az uram újságnál van. Egész éjszaka dolgozik a nyom­dában. Akkor fekszik le, amikor én kelek. Csak vasárnap találkozunk. Én, mivel én még olyan fiatal vagyok és mert egy héten sajnos, csak egy vasárnap van. . . Hiszen meg tetszik érteni, hogy mit akarok mon­dani. RENOUX: Úgy körülbelül sejtem. A vi­déki osztály másodfőnöke az ő kemény ezer­ötszáz frank havi fizetéséből küldi le magát a Riviérára. SUZANNE: Azt már nem. Ennek az útnak a költségeit én fedezem. Egyesegyedül én. RENOUX: Miből? SUZANNE: Abból, hogy nyertem. A Bölcsőde-bálon tombola volt. RENOUX: Ah és maga nyerte meg az első díjat! SUZANNE: Nem az elsőt, a harmadika!: egy hét a Riviérán. (Mutatja a jegyeket.) Kék vonat, Palace Royal, hálókocsi. Tudod, mi ez, öregem! RENOUX: Ha meg fogod magyarázni ne­kem, akkor igen. SUZANNE: Bocsánat... Mr. Renoux, ha ön tudná, hogy mi van velem. Minden éjjel a Riviéráról álmodok. Kívülről tudom az egész menetrendet. . . Nézze, ne küldjön a főnök úrhoz. Hiszen tudja, hogy ő milyen ember! Milyen rideg! RENOUX: Hát persze, Brodier úr kitűnő üzletember, ő nem tűr meg az irodájában pamlagot. SUZANNE (sóhajt): Sajnos! (Hirtelen.) Pardon, nem a magam nevében sóhajtot­tam. RENOUX: Hanem? Kinek a nevében? (Telefon csöng.) Hol a telefonos kisasszony? a kis Helen? FONDOY (jön): Még nem jött be. (Tele­fon csöng.) RENOUX:­ Na és magának derogál fel­venni a hallgatót. FONDOY: Sőt. (Telefonba) Halló... Nem kérem. A tisztviselők csak két órakor jön­nek be. (Leteszi a hallgatót.) 122

Next