Színházi Élet, 1933. október 29–november 4. (23. évfolyam, 45. szám)
1933-10-29 / 45. szám
Az élet és a színpad keveredése teremtette meg azt az új műfajt, amit groteszk játéknak neveznek és amelynek mesterei az olaszok. Ha Luigi Chiarelli, a Kamaraszínház »Arc és álarc» című új darabjának szerzője időrendileg talán előfutárja is volt Pirandellónak, értékmeghatározás tekintetében nem szégyenkezhet, hogy a legtöbb kritika »pirandellóinak» nevezi munkáját. Ez a kétségkívül anakronisztikus meghatározás azt mutatja, hogy vannak negyedórák a nézőtéren, amikor a cselekmény szuggesztivitása teljesen elfeledteti, hogy odafönt a színpadon játék folyik. Egy megcsalt férj néhol grand guignolleba, néha bohózatba torkolló története az Arc és álarc. A férj elhiteti a világgal, hogy megölte hűtlen feleségét és odaáll a törvény elé, hogy tettéért feleljen. A törvényszék felmenti annak a védőbeszédnek hatása alatt, amelyet a házasságtörés másik főszereplője, az ügyvéd tart. A komédiát teljessé teszi a halottnak vélt asszony megjelenése. Férj és feleség szökni kénytelen, mert a társadalom, amely meg tudta bocsátani a gyilkosságot is, nem tudja megbocsátani a nevetségességet. Alapi Nándor és Both Klári sok szívet és tehetséget visznek alakításukba. Az előadás életszerűségét Várady Lajos, Harsányi Rezső, Bognár Elek és Bodó Ica játéka teszi teljessé. Az előadás meglepetése Harsányi Ilona, akinek személyében kész, kiforrott művésznőt tapsolt a Kamara Színház közönsége. — Hát itt hagy a póker kedvéért? Bodó Ica és Bognár Elek (Foto Tóth Margit) — Ha rájönnék, hogy meghsal a feleségem, megölném. Várady Lajos, Both Klári, Alapi Nándor, Harsányi Ilona és Szász Edit Kamara Színház: • Arc és álarc» (Foto Tóth Margit)