Színházi Élet, 1934. május 27–június 2. (24. évfolyam, 23. szám)
1934-05-27 / 23. szám
Keresztkérdés Irta: Lőrincz Miklós, A darab előadási joga kizárólag dr. Marton Sándor színpadi kiadóvállalatától (Budapest, IV., Bécs utca 1.) szerezhető meg. Az engedély nálklUi előadást szigorúan bünteti az 1821. évi LIV. Szinrekerült t.e. Copyright 1938 by dr. Alexander Marton, Budapest, a TERÉZKÖRÚTI SZÍNPADON a következő szereposztásban: 1Detektivné Bajna Alice Egy úr Komlós Vilmos Pincér Barna Lajos Kató Vadnai Éva Balajkiné Sass Olly Történik egy pesti kávéházban, két asztal között a falon Kit asztal és a telefon. PINCÉR (a függöny szétnyílásakor az egyik asztalt takarítja). DETEKTIVNŐ (kis szünet után titokzatosan körülnézegetve lábujjhegyen besiet). PINCÉR: Kezeit csókolom. DETEKTIVNŐ : Pszt. (Kezét a szájára téve, hallgatásra inti a pincért). PINCÉR (meglepve vonogatja a vállát. Nem érti, hogy egy vendég hogy jöhet így be a kávéházba). DETEKTIVNŐ (még egyszer körülnéz, s miután senkit sem lát a közelben, odalép az egyre jobban meglepett pincérhez és energikusan): Feleljen a kérdésemre. Volt itt egy félórán belül egy férfi és egy nő? ! Igen vagy nem? I PINCÉR : Kérem szépen . .. DETEKTIVNŐ : Semmi kérem szépen ... Itt nincs helye semmiféle handa-bandának.. . . Hanem volt férfi és nő, vagy nem volt férfi és nő. PINCÉR : Hogy néztek ki? DETEKTIVNŐ : Mi az, hogy hogy néztek ki? Az egyik nőnek nézett ki, a másik férfinek. PINCÉR : Ezek nem voltak itt. DETEKTIVNŐ : Esküdjön ! PINCÉR: De kihez van tulajdonképpen szrencsém, hogy így tetszik beszélni velem? DETEKTIVNŐ : Kukucskál Hermina magándetektivnő vagyok . . . Pszt. . . Csend ... ( Kis szünet.) Most beszélhet. PINCÉR : Most már értem, kérem. DETEKTIVNŐ: Egy férfit keresek itt, aki megcsalja a feleségét. PINCÉR: Itt volt, kérem. DETEKTIVNŐ : Itt volt? PINCÉR (egykedvűen): Hát kérem, férj az jár ide és melyik férj nem csalja meg a feleségét. DETEKTIVNŐ : Nézze, az élceit tartsa meg magának . . . Engem nem érdekel se vicc, se éle, se adoma ... Én azért vagyok itt, hogy nyomozzak és ha én azért vagyok itt, hogy nyomozzak, akkor én nyomozok. PINCÉR : Hát csak tessék nyomozni, kérem. DETEKTIVNŐ (energikusan): Pincér, feleljen kérdésemre . .. Kertelés nélkül és magától telhetően, értelmesen. Ismeri maga Balajki Lajos aszaltszilva nagykereskedőt? . . . Igen vagy nem, ismeri vagy nem ismeri? PINCÉR: Nem ismerem. DETEKTIVNŐ (villámgyors kérdéssel csap rá): Mióta nem ismeri? Na? Mióta? PINCÉR : Semmióta. Én sose ismertem kérem. DETEKTIVNŐ : Ez keresztkérdés volt, ha nem tudná ... De ez úgy látszik nem törte meg magát. . . Na várjon csak. Fog maga vallani. (Egy fényképet vesz elő és megmutatja a pincérnek.) Ez ki? PINCÉR (nézi): Nem tudom. DETEKTIVNŐ : Nézze meg jól. Kis bajusz, nagy fülek. Na ki ez? Na ! Kicsoda ez? PINCÉR : Nem ismerem. DETEKTIVNŐ: Balajki. PINCÉR : Nem jár ide, kérem. DETEKTIVNŐ (ismét egy rajtaütésszerű kérdéssel próbálkozik): Hogy issza Balajki a kávét? Habbal vagy föllel... Na hogy issza? PINCÉR : Mit tudom én kérem. Én nem ismerem Balajkit. DETEKTIVNŐ : Ez megint egy keresztkérdés volt... Ma nincs sikerem a keresztkérdéseimmel .. . Hát ha nem jár ide az a Balaski, akkor ma fog először idejönni... De vesztére. Mert én leleplezem, rajtacsípem és a nyakára hozom a feleségét, aki itt várakozik szemben a trafikban ... Te jó isten, róla el is feledkeztem. Van itt telefon? PINCÉR: Itt van, tessék. DETEKTIVNŐ (tárcsázik, majd a telefonba): Halló trafik. .. Kisasszony, legyen szives, küldje a telefonhoz Balajkiné nagyságos asszonyt . . . Nem ismeri? Az engem nem érdekel, maga csak küldje a telefonhoz . .. Dehogy nincs ott kérem . . . Ott van a trafikban és felalá járkál, mint egy őrült... Igen, na látja, hogy ismeri... (A pincérhez.) Nahát, hogy milyen ostoba emberek vannak a világon ... Maga mióta van ebben a kávéházban? PINCÉR: öt éve. DETEKTIVNŐ : Akkor hozzon nekem egy limonádét. PINCÉR (el). DETEKTIVNŐ (a telefonba): Nagyságos asszony ... Igen, itt a Kukucskai... Itt vagyok a kávéházban .. . Kedves férje, az a piszok 130