Színházi Élet, 1936. február 16–22. (26. évfolyam, 8. szám)
1936-02-16 / 8. szám
Garmi soli - l'arte ii'ki rohen most a modern Bábel. A világ minden nyelvén, angoltól kezdve szanszkrittig hallható itt beszélgetés, csatakiáltás, üdvrivalgás. Azt mondják, hogy St. Moritzban és Davosban csak az egészségügyi síelők maradtak és aki csak tehette, eljött a téli Olimpiászra. Mégis csak nagy attrakció, hogy síelésben, korcsolyázásban, jégbalettben a világ legjobbjait, nézzék meg az emberek. A kanadaiak főleg jéghokksütővel járják a hegyes-völgyes utcákat, USA képviselői között feltűnnek a marcona kinézésű boblegények. A franciák áramvonalas, bobja külön szenzáció.A legvidámabbak az olaszok, a legpontosabbak a németek, a legcsendesebbek a svédek és a norvégek. A magyar csapat főhadiszállása a »Drei Mohren,«hez címzett szálloda. A jelszó összetartás és fegyelem. Reggel vagy délben innen indulnak útra a magyar versenyzők a viadal különböző állomáshelyeire. Esténként vidám iharci zaj meri fel a »Drei Mohren«szálloda csendjét, mert mindig van valaki, akit ünnepelni lehet, aki valami szép eredményt, vagy jó helyezést ért el. Szapdry Marianne grófnő, aki a tréningen sérült, sokáig ágyhoz megvolt kötve. Löffier professzor új találmányú Röntgen -géppel kezelte a szomorú magyar síbajnoknőt, aki, mialatt, a síversenyek folytak, szállodai szobájában elmélkedett a sísporto sok szépségéről. Szapáry Marianne azonban bőséges kárpótlásban részesült: a magyar expedíció tagjai virágoskertté varázsolták szobáját. A grófnő azonban különösen azoknak a virágoknak, sürgönyöknek, leveleknek örült, amelye k két Botond lány és a Japán Inada a legfrissebbek. Már kora reggel kinn vannak a jég-stadionban