Színházi Élet, 1936. július 26–augusztus 1. (26. évfolyam, 31. szám)
1936-07-26 / 31. szám
VITORLÁS OLIMPIASZ A BALATONO A nap arany sugarai közt izzik a Balatoni. Reggel nyolc óra van, ágyúlövés jelzi az év legnagyobb amikor balatoni eseményének, a vitorlásversenynek kezdetét. Tikkasztó a meleg. Szélcsend. A partmenti fák meg sem mozdulnak. Feszes vigyázz-állásban tisztelegnek s a leveleik bágyadtan hajlanak lefelé. Balatonfüreden napok óta csupa »ellentengernagy« van. Alig van férfi, akinek nem volna admirális-sapkája, aranysujtással, jelvénnyel. A yachtklub teraszán szépasszonyok látcsövekkel célozzák meg az öbölbe induló versenyzőket. Ez a balatoni vitorlások nagy théâtre paréja, a magyar Negyven karcsú vitorlás vitorlázó-olimjász indul. Ilyen csodálatosan szép jelenet csak egyszer adódik egy évben, amikor a legjobb vitorlázók megmérkőznek a Balaton kék szalagjáért. Grofcsik János, a vitorlázók kapitánya, mint valami balettmester vezényli a nyúlánk vitorlásokat. A könnyű, kecses kis vitorlásoktól kezdve délceg, büszke yachtig mind itt vannak együtt és várják a szelet. A partról úgy látszik, mintha az egész gárda mozdulatlan volna. Nincs szél. Amikor azonban közelükbe megyünk a motorossal, látjuk, hogy lassanként mégis csak előrenyomulnak. Motorosunkon van Antal Miklós dr., a Hungária Yacht Club titkára, ő az egyik főrendező. Szócső van a kezében s a motoros soffőrjének úgy adja ki az indulásra a jelszót, mint amikor a Hangli előtt megindul a propeller: »Előre Óbuda felé!« Mindegyik vitorlásnak van valami eredeti ötlete. Még a vitorlavásznakban is külön divat alakult ki. Az egyiké olyan, 2.9