Színházi Élet, 1937. július 4–10. (27. évfolyam, 28. szám)
1937-07-04 / 28. szám
Hitelezzen önnek más. Fűszeresből, pékből, hentesből már nem lesz mecenás. Gabriel: Polgártársak, műveimet önökre hagyom. Nincsen pénzem és ezt én is fájlalom nagyon. Mind: Minekünk feltétlen pénz kell; Minekünk sincs engedmény, . A mi boltunk, monsieur, nem egy népjóléti intézmény. Szabó (ének után): Én addig nem megyek el innen, amíg nem fizet. Gabriel: Ebben az esetben kénytelen leszek önnel szerény fekhelyemet megosztani. Cipész: Én a pénzemet akarom látni. Gabriel: Vegye elő a pénztárcáját és nézegesse. Drognista: Vegye tudomásul, hogy én be fogom perelni. Gabriel: Nem ön az első, aki erre a bizarr gondolatra jut. Fűszeres: Mindenét el fogjuk árvereztetni. Gabriel: Nem érdemes. Ezeket a képeket úgyse veszi meg senki. Mészáros: Mondja meg, hogy mikor fog fizetni! Gabriel: Uram, sajnos, nem vagyok jós. Tejes: Miért van ahol akkor hitelbe? Gabriel: Még hármat szabad kérdezni. Hitelezők: Szemtelenség! Disznóság! Gazembert' Gabriel: Uraim, ha sértegetnek, feljelentem önöket becsületsértésért. Szabó: Rendben van. Tudja micsoda maga? . Gabriel: Nem. De roppant kíváncsi vagyok. . Szabó: Maga ... maga... Gabriel: Csak mondja meg nyugodtan. Úgy is feljelentem. Szabó: Maga festőművész! Gabriel: Most már elég! Sértegetni nem hagyom magamat. Ürítsék egészségemre a termet! Hitelezők: Hallatlan! Gazság!... Majd megemlegeti!... Gabriel: Mars ki! (Hitelezők el.) (Ugyanakkor Madame Bataille megjelenik a hátulsó ajtón. 40—50 éves, szigorú asszony.) Bataille: Mi volt ez a zaj? Gabriel: A környékbeli kereskedők ostromoltak, hogy náluk vásároljak. Bataille: Hallja, én az ajtónál hallgatóztam és minden szót hallottam. Gabriel: Akkor mért kérdezősködik? Bataille: Azért jöttem be, hogy figyelmeztessem valamire, amit elfelejtett. Gabriel: Én elfelejtettem valamit? Ejnye... mit felejtettem el? Bataille: A lakbért kifizetni. Gabriel: Ilyen szórakozott lennék? Bataille: Igen. És ez a szórakozottsága annál feltűnőbb, mert három hónap óta minden elsején megismétlődik. A Beretvás pasztilla fejfájás ellen Íoi Gábriel: Várjunk csak... Mi van ma? Bataille: Péntek. Gabriel: Igen. Péntek... akkor holnap szombat lesz. Bataille: Uram, ne hazudozzék itt nekem össze-vissza. Nincs értelme. Ha 48 óra alatt nem fizeti ki a lakbért, kiteszem az utcára, a képeivel együtt. Gabriel: Fáj nekem, hogy ön így beszél. Pont ön, egy kollégámnak özvegye. Bataille: Az én uram nem volt önnek kollégája. Az én uram csataképfestő volt. Az én uram képein meg lehetett ismerni minden embert. Még a lovakat is. A sebeket is lehetett látni, és a vért, amint csurgott. Az művész volt. De maga... Egyik képről sem lehet tudni, hogy micsoda... Gabriel: Ne mondjon ilyet, asszonyom... Ezek modern képek... Bataille: Rendben van... (Rámutat egy képre.) Például, ez mit ábrázol? Gabriel: Hogy mit ábrázol? Ez nem ábrázoló geometria. Ez művészet. Bataille: Jó, jó... De mégis csak akar valami lenni?... Mi a címe? Gabriel: Ennek a képnek? (Szeretettel nézi.) Ennek a képnek a címe a következő: »Mikor kétezer évvel ezelőtt a holdban kristálykő voltam, ilyent álmodtam.« Bataille: Ügy? Holnapig vagy kifizeti a lakbért, vagy pusztul innen. Gabriel: Hát már önben sincs megértés. A művészlélek... Bataille (a falon lógó csataképre mutat): Nézze meg ezt... Ilyennek kell lenni egy képnek... És ezt az én drága, jó, megboldogult uram festette... Én is értek valamit a művészethez. Minden képeihez én voltam a modellje! Gabriel: A csataképekhez! Bataille: Igen, a csataképekhez. Jobb koromban a balletben táncoltam. Fiatal És minden mozgást ki tudtam fejezni a testemmel.Én voltam a haldokló harcos... A lándzsát emelő pogány... A lováról lezuhanó vértes... Ehhez a képhez én voltam a kis Pipin! Gabriel: I Ki volt az a kis Pipin? Bataille: Maga nem tudja, hogy ki volt a kis Pipin? Nahát! Gabriel: Ki volt! Bataille: Egy páncélos hős volt! Mint a képen is látható! A férjem mándent rólam festett! Gabriel: Szegény ember lehetett a maga férje. Bataille: De igazi művész volt. Maga pedig egy mázoló... Én ne sértegessen engem a női becsületemben, mert holnap úgyis ki fogom dobni! Szemtelen! (El a hátulsó ajtón és bevágja maga után az ajtót.) Gabriel (egy széket tesz a csatakép áld és feláll rá, szembeköpi). , Ivonne (20 év körüli fiatal lány. Berohan a baloldali ajtón. Hóna alatt képek. Kezében egy csokor ibolya. Csodálkozva nézi Gábrielt): Hát te mit csinálsz ott! Gabriel: Magánügy. (Leszáll a székről.)