Színházi Élet, 1937. november 7–13. (27. évfolyam, 46. szám)
1937-11-07 / 46. szám
ft Kobel-díjas Miyen imádja a művészeket... írta: NAGY ENDRE Szeged, 1937 november. No lám, megint kiderült, hogy a jó Isten e földi színjáték szereposztásában egyáltalán nem követi a színpad hagyományait. Például nincs az a kósza ripacs-direktor, aki a laboratóriumába zárkózó, lombikjai fölé hajolva gürcölő tudós szerepét Szent-Györgyinek merte volna kiosztani. A végszó bejelenti a tudós tanár urat és a színen megjelenik egy magas, karcsú, kisportolt termetű, búzavirágkék szemű, pirosarcú, vidám mosolyú férfi. Amint a fényben néha megvillan az arca, meghökkentően hasonlít Hans Albers-hez, egyébként a legkényesebb színházban is bátran vállalhatná Páger Antal szerepkörét. Persze ez se megy olyan egyszerűen, mint ahogy itt elmondtam. Az ember leutazik Szegedre, már a vonaton elkezd gyanúsan sok rokonszakmás föltünedezni. írók, újságírók, fotográfusok, az ember diplomatikusan titkolózik, amikor összetalálkozik velük, — »csak éppen leruccanok egy kicsit Szegedre« — aztán az egyetem vegyészeti intézetében. Szent-Györgyi tanár úr előszobájában ott van együtt az egész társaság, még néhány méltóságos és kegyelmes látogatóval meggyarapodva. A szőke titkárnő egy tündér fáradhatatlan mosolyával tartja a rendet. Ha valami emberbarát a Nobel-díjas tudósok titkárnőinek is alapít egy Nobel-díjat, ez föltétlenül megkapja. Az íróasztalon a pad mélyig halmozódnak a levelek, táviratok. Arra mind egyenként fog válaszolni. Mint döntő csata napján a parancsnoki iroda, olyan mozgalmas most ez a kis szoba. Ott kaszinózgatva várjuk, hogy ránk kerüljön a sor. Aztán, mikor végre bejut az ember, már az ajtóban lecsap rá egy kemény kéz és egy hallatlanul közvetlen, vidám siheder-hang rászól: — Te is eljöttél? No ez remek! Ülj le! Legalább eldiskurálunk egy kicsit! Ez az, amit a régi idők színházi világában »Naturbursch«-nak hívtak. Az egyszerűségével és affektálatlan őszinteségével nyeri meg a szíveket. Nem csücsörit, nem fanyalog, nem érzelmeskedik, magyarán kimondja, ami a szívén van. Megérdemelte a Nobel-díjat? Meg bizony. Eleget dol Szent-Györgyi professzor és Nagy Endre (Liebmann foto) í