Színházi Élet, 1938. október 8. (28. évfolyam, 42. szám)
1938-10-08 / 42. szám
A LELKIISMERETES ESKÜDT (A nappaliban Anyu olvas, Tibi szorgalmasan körmöl.) Szobalány (belép): Nagyságos asszony kérem, a Giza nagysága van itt. Anyu: Mondta, hogy itthon vagyok! Szobalány (legyint): Rögtön úgy kezdte: »ha nincsen itthon a nagysárdája, akkor megvárom.« Erre mondtam, hogy itthon tetszik lenni, azt Anyu: Vezesse be és maga keresse ki azt a szürke kabátot, amiben a piacra szoktam járni. Szobalány (csodálkozva): A nagyságos asszony egyáltalán nem szokott piacra járni! Anyu: Ha járnék, az ócska szürke kabátot viselném. Hozza be. Szobalány (már régen aspirált a szürke kabátra, morcosan): Jól van, kérem. (El.) Tibi: Ki az a Giza nagysága? Anyu: Távoli szegény rokon. Légy illedelmes, csókolj kezet. Tibi: Mondta Julis, hogy itthon vagyok? Anyu (dühösen): Olyan vagy már, mint apád! Bezzeg a gazdag rokonokkal szerettek hencegni. Giza néni (belép): Szervusz, angyalom, csókollak, olyan régen drága nem láttalak. Grondoltam, felnézek hozzád. MÉLTÁNYTALANSÁG Somló István fölszáll a villamosra és megáll a hátsó perronon. — Szíveskedjék a kocsi belsejébe fáradni! — mondja a kalauz. Somló bemegy a kocsiba. — Tessék előbbre menni, hogy a többi utas is felszállhasson! — szól ismét a kalauz. A színész még néhány lépést tesz előre. De a tolongás egyre tart, úgy, hogy Somló végre az első perronon köt ki. Éppen leszállani készül, amikor jön a kalauz. — Jegyet parancsol? — Még fizessek is? — mondja Somló. — Hiszen az egész úton gyalogoltam! Esküdt: Bocsánat, elnök úr, mielőtt leadnám a szavazatomat, beszélhetnék a feleségemmel? Tudniillik minden fontosabb kérdésben együtt szoktunk határozni... (Esquire) 40 Nézd csak a Tibi, hogy megnőtt! Már kész fiatalember! Tibi (hűvösen): Kezeit csókolom. (Megteszi, de a puszi félcentire Giza néni kezétől a levegőben cuppan.) Anya: Foglalj helyet, Gizám. Hogy vagy? Giza néni: Most hogy téged látlak itt ebben a gyönyörű lakásban, és pompában, a szép és okos jólétben fiaddal, én is jobban érzem magam. Mert, tudod, a sors az egyiknek mindent megad, a másiknak semmit. (Rögtön sír, mert az hatásos.) Anyu (a tőle megszokott bölcsességgel): A fjú az egészség! Giza néni: Hiszen éppen ez az! Tegnap voltam a betegsegélyzőben, holnap ismét el kell mennem, de ebben a hideg őszi reggelben az embernek nincs mit felvennie. Tibi (részvéttel): Mindjárt hozza Julis a piaci kabátot. Anyu: Téged nem kérdeztelek. Szobalány (behozza a szóbanforgó kabátot és néma undorral ledobja.) Tibi: Erről beszéltem. Anyu: Gondoltam, Gizám, ezt a kabátot tudnád használni, majdnem új, tavaly kaptam. Tibi (a fejét csóválja, de nem szólal meg, mert Anyu gyilkos pillantást küld felé). Giza néni: Te milyen jó vagy, édes Violám, de bezzeg ezt nem lehet el-