Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 3. kötet
F - Frangepán Ferencz Kristóf (tersáti őrgróf) - Frangepán (Ozolyi) Flóra - Frangepán Katalin - Frangepán Kristóf (vegliai és modrusi gróf)
717 Frangepán 718 Cassoviae, 1779. 79-81. 1.). Testamentum, Posonii 1543. In Festő S. Vincentii Martyris conditum est a Ferdinando I. Rege Hungáriáé confirmatum. Hyde (Thomas), Catalogus impr. libr. Bibl. Bodleianae in Acad. Oxoniensi. Oxonii, 1674. 2n4. 1. — Catalogus Bibl. Thuanae. Lauenburtd 1704. — Horányi, Memoria 1. 699. — Zeitschrift von und für Ungern VI. 1804. 370. — Catalogus Fr. Com. Széchenyi I. 384—85. II. 246. — Koncz Ákos, Egri egházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 90. 1. Frangepán Ferencz Kristóf (tersáti őrgróf), F. Farkas és Paradeuser Mária fia; részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben és sógorával Zrinyi Péterrel együtt, midőn Bécsbe mentek, elfogatván, elitéltettek és 1671. ápr. 30. Bécsújhelyben ő is lefejeztetett; benne a régi Frangepán-család utolsó férfi sarja kihalt. — Levele Zscholnisch kapitányhoz, Novigrad, 9. márcz. 1670. ; börtönéből a császárhoz és nejéhez 1671. ápr. 29. (Brewer Henrik Tractatuum historicopoliticorum Pars V. Coloniae Agrip. 1672., utóbbit Pannónia 18112. 65. sz. is közli). Abschiedsrede an Graf Peter von Zrini (Lünigs Reden. Part. IV. 908.). — Munkája: Vrtic (Kis kert). Zágráb, 1871. (F. F. száz horvát költeményét, a bécsi titkos levéltárban levő eredeti kéziratokból kiadta Kostrencsc Iván, élőbeszéddel és a költő arczképével.) Börtönében irt kegyelmet esdő levelét közli Lünig: Literae Procerum Europae (II. 615.). Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 247. 250. 1. — Vasárnapi Újság 1861. és 1871. arczk. (Pauler Gyula.) — Hazánk és a Külföld 1871. 17. arczk. 22. sz. — Századok 1871. 522. 1. 1873. (Pauler Gy.) — Magyarország és a Nagyvilág 1873. 17. sz. — Szinnyei Repertóriuma. Tört. I. Frangepán (Ozolyi) Flóra, apácza, előbbinek és De Naro Lullia (Julia)leánya, ki atyjának szomorú sorsán elkeseredvén, a világgal meghasonlott és a pozsonyi szent Klára-rendi apáczák közé lépett. Fordított munkái, melyeket álnév alatt bocsátott közre, atyja lakóhelyéről Ozolyinak nevezvén magát, a következők: 1. Lelki oskola és a jó halálnak mestersége. Latinból ford. Pozsony, 1722. — 2. A megdicsőített penitenczia tartásnak eleven példája. U. ott, 1722. (Seraphicus szent Ferencz élete. Irta Bonaventura kardinális ; ford. németből valamely Clarissa szűz.) — 3. A halandó testben szenvedő halhatatlan Istennek históriája. . . U. ott, 1727. (Stanihurstius után ford. 2. jav. kiadás. Nagyszombat, 1770., utolsó jav. kiadás. Eger, 1776.) — 4. Az ur kínszenvedése. Pozsony, 1727. (Stanihurtius után latinból ford.) — 5. Jó reménységnek hajócskája. Buda, 1743. Sándor István, M. Könyvesház 79. 82. 1. — Danielik, M. írók II. 243. 1. — Magyarország és a Nagyvilág 1876. 22. szám. (Fejérpataky László.) — Petrik Bibliographiája. Frangepán Katalin, Perényi Gábor özvegye, F. János leánya s F. Ferencz kalocsai érsek testvére. Nemcsak a tudományokat kedvelte és szép könyvtárral bírt, hanem a tudósoknak is nagy pártfogója volt. Az ő unszolására s pártfogása mellett adta ki 1531-ben Krakóban Komjáti Benedek, az ifj. Perényi Jánosnak. F. Katalin egyetlen fiának nevelője Szent Pál leveleit, magyar nyelven, melynek előszavában Vietor Jeromos F. Katalint dicséretekkel halmozza el és udvarát valódi iskolának nevezi. Honművész 1833. 34. SZ. — Magyarország és a Nagyvilág 1875. 40. sz. (Fejérpataky László.) Frangepán Kristóf (vegliai és modrusi gróf), horvátországi bán. F. Bernát és Aragóniai Lujza fia, korának egyik legjelesb hadvezére. A velenczei háborúban (1509—14.) Miksa császár ügyének nagy fontosságú szolgálatokat tett. Hőstettei közt főleg Jajcza várának a török sereg ostroma alól való megszabadítása (1525.) emelte nagyra érdemét, miért is Horvát- és Dalmátország bánjává neveztetett ki és az országok oltalmazója czimével tiszteltetett meg. Ezután jelen volt a zajos hatvani gyűlésen, hol Szálkai László esztergomi érsekkel összeszólal.