Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 7. kötet
K - Kubinyi Árpád (felső-kubini és nagyolaszi) - Kubinyi Bertalan - Kubinyi Ferencz (felső-kubini és nagyolaszi)
373 Kubinyi 377 szentelte. Az 1825. országgyűlésen mint a távollevők egyik követe vett részt, 1832 —1842-ig mint Nógrádmegye szolgabirája szolgált és három országgyűlésen, 1833., 1843., 1847. mint Nógrádmegye követe vett részt. Mint a szabadelvű párt híve, mindig az ország szentesített jogai s a közművelődés emelése mellett szólalt fel; mint a nép buzgó barátja, a nép sorsának javításán, ahol csak lehetett, egész lelkesedéssel működött. A magyar irodalomnak buzgó pártolója volt ; Blaskovich Ferenczczel együtt anyagi áldozatokkal lehetővé tette Kisfaludy Károly első évi Aurórájának megjelenését. Szintúgy K. volt az, a ki az 1832—36. országgyűlésen legelőször szólalt fel, hogy a nemzet a Széchenyi Ferencz gróf által alapított, de még kellő helylyel sem bíró múzeumot felkarolva, 500,000 forinttal segélyezze ; később aztán sikerült is az ország rendeit arra bírnia, különösen midőn József nádor pártolásáról meg volt győződve, hogy a m. n. múzeum épületének felállítására s annak berendezésére 500,000 frtot és azon kívül 120,000 frtot a nagybecsű Jankovich-féle gyűjtemény megszerzésére adjanak. Midőn gazdag régiséggyűjteménye 1849-ben Losoncezőn teljesen elpusztult, újból hozzá fogott a munkához; rövid idő alatt vesztett gyűjteményéhez hasonlót szerzett és annak becsesebb részét 1873-ban Pest megyeházában a közönség részére közszemlére kiállította. Öcscsével K. Ágostonnal a természettudományi társulatnak egyik főalkotója s 1848-ig legbuzgóbb támogatója volt. Szintén e két testvérnek köszönhető a geologiai s archaeologiai társulatok életbeléptetése, melyek közül az előbbinek K. több évig elnöke volt. A magyar tudományos akadémia 1841. szeptember 3. levelező, 1858. deczember 15. pedig tiszteleti tagjának választotta; a mathematikai és természettud. bizottságnak pedig elnöke volt 1870-ig, midőn ezen tisztéről önként lemondott. A m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek élete végéig hű látogatója s részvevője, a temesvári 1843., kolozsvári 1844. és egrinek 1868. elnöke is volt. Lelkes pártolója volt a művészetnek; áldozatkészségének maradandó emlékét hagyta azon két Ligeti által festett és az akadémia kis üléstermében díszlő tájképpel, melyeknek kivitelére 2000 írtnál többet áldozott. Az 1847. országgyűlésen mint Nógrádmegye követe ismét megjelent, a márcziusi eseményekben élénk részt vett, és midőn a losonczi választókerület őt az első pesti képviselő országgyűlésre küldte, eleintén a Battyányi minisztériummal tartott, de annak lassú és óvatos haladásával meg nem elégedvén, csakhamar a Kossuth politikájára tért át és a haza küzdelmeiben mindvégig részt vett. A szabadságharcz után kilencz évi várfogságra ítéltetett, de nem sokára megkegyelmeztetvén, egész 1861-ig minden idejét és tehetségét a tudománynak és társadalmi köröknek szentelte. 1861-ben ismét a losonczi kerület választotta képviselőjének a Pestre összehívott országgyűlésre, midőn a határozati párthoz csatlakozott. 1862-ben Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre barátjaival Konstantinápolyba utazott az ott levő Corvinák megtekintésére s az akadémia könyvtárát néhány Corvinával meggazdagította. Ezután teljesen a magánéletbe vonult vissza. Meghalt 1874. márcz. 28. Budapesten. A m. tudom. akadémiában 1876. jún. 26. Nendtvich Károly tartott fölötte emlékbeszédet. Czikkei a Sasban (1833. Hársashegy); a M. tud. társaság Évkönyvében (VI. 1840-42. A Hegyalja földismei tekintetben); a M. orvosok és term. Munkálataiban (II. 1842. Nógrádmegyei kövesült fa, 111. 1843. Nógrádmegye ásvány-földtani és státusgazdasági tekintetben, Királyhegyi kirándulás, A hermaneci kirándulásról, Nógrádi csigakövületekről. A napfogyatkozás körül, Zipser Andrással együtt, IV. 1844. Megnyitó és bezáró