Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 9. kötet
M - Münch Fülöp Sámuel - Münich Mihály - Münnich Adolf (jánosvölgyi) - Münnich Aurél
473 Münch— •Münnich 474 Balogh Ferencz, A m. protestáns irodalom története. Debreczen, 1879. 59., 86. lap. — Evang. Glocke 1889. 13., 14. Sz. — A soproni ev. lyceum Értesítője 1890. — Petrik Bibliogr. — Budapesti Hírlap 1902. 31. 87. Münch Fülöp Sámuel, ág. ev. lelkész előbb Lőcsén, 1757. nov. 17. Sopronban választatott meg, hol 1758. febr. 29. tartotta beköszöntő beszédét; azonban még azon év nov. 2. meghalt. — Munkái: 1. Die letzte Thränen-Pflicht von tiefgestürzten Händen .. . Oedenburg, 1742. (Charesz, Ludw. Gottl. Christ., Gehaltene Trauer-Rede ... bei der Grufft ... des weiland ... Daniel Hieronymus v. Praun ... den 30. Jan. 1742. cz. munkában). — 2. Der schwere doch erleichterte Eingang in das ewige Leben, in zwei heiligen Reden gehalten zu Oedenburg. Tübingen, 1750. Müllner Mátyás, A soproni ev. főtanoda Története. Sopron, 1857. 77. 1. — Petrik Bibliogr. Münich Mihály. L. Muenich. Münnich Adolf (jánosvölgyi), nyug. bányaigazgató, M. János leány -iskolai tanító és Nadler Johanna fia, szül. 1821. Szepes-Iglón; iskoláit szülővárosában kezdte, Rozsnyón és Eperjesen a gymnasiumban folytatta; szaktanulmányait a selmeczi bányászakadémián és Freibergben (Szászország) végezte. Előkészítő évei után szülővárosában telepedett le. Mint képzett bányászt csakhamar megismerték és szakismereteit úgy Szepesmegyében, mint Gömör-, Liptó-, Abaúj- és Zemplén megyében igénybe vették; igazgatója volt, a dobsinai területen levő Zenberg és Kotterbach nevű bányáknak. Mint a zenbergi kobald-nikkeltárna igazgatója 24 évig működött és a társulat vagyonát egy millió forinttal gyarapította. 1860-ban a felsőmagyarországi bányapolgárság bizalmi férfiának, 1871. ülnökének és 1888-ban 40 évi bányaigazgatói szolgálata után nyugdíjaztatásakor a társaság alelnökének választotta. A salgótarjáni kőszéntelep föltárása nagyobbrészt az ő érdeme. Az ág. ev. egyház és iskola ügyeiben is nagy tevékenységet fejtett ki, 1865—68-ig második és 1868—83-ig első iskolai felügyelő volt és az egyházi felügyelőséget is viselte 1884—86-ig. Felügyelete alatt épült az iglói új gymnasium és a convictust létesítette. Megválasztották a városi testületbe Iglón és tagja volt a megyei gyűlésnek. Érdemei elismeréseül a király jánosvölgyi előnévvel magyar nemességgel tüntette ki. Utolsó éveiben nyugalomban élt és munkájának megírásával foglalkozott. Meghalt 1899. febr. 15. Iglón. — Munkája: A felsőmagyarországi bányapolgárság története. Igló, 1895. (Németül: U. ott, 1895.). M. Könyvészet 1895. — Pallas Nagy Lexikona XVIII. 143. 1. — Reggeli Újság 1899. 45. SZ. — Vasárnapi Újság 1899. 8. SZ. — Weber, S., Ehrenhalle. Igló, 1901. 143. 1. Münnich Aurél, jogi doktor, ügyvéd, országgyűlési képviselő, előbbinek fia, született 1856. május 11-én Iglón (Szepesmegyében), szülővárosában és Kassán tanult; jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1880-ban jogi doktori, 1882-ben ügyvédi oklevelet nyert és a hazai első takarékpénztár ügyésze lett. 1884-ben az iglói kerületben országgyűlési képviselőnek választatott és azóta szakadatlanul képviseli ezen kerületet a szabadelvű párt programmjával; az 1884. országgyűlés megnyitásakor mint korjegyző működött. A kérvényi bizottságnak több ízben volt előadója, majd a véderő-bizottság tagja s előadója lett és mint ilyen referálta a népfelkelési törvényjavaslatot, valamint a többi, a véderő és honvédség fejlesztését czélzó azóta tárgyalt törvényjavaslatokat. 1889 óta tagja a delegatiónak, melynek 1893 óta jegyzője, 1894 óta pedig a hadügyi albizottság és az egyesült négyes albizottság előadója. 1885-ben honvéd főhadnagggyá lépett elő, miután 1883-ban mint 67. gyalogezredbeli tartalékos had-