Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Pauer Ágost Ignácz - Pauer Ernő - Pauer G. C. - Pauer Gyula - Pauer Imre (Rudolf)
525 Pauer 526 Munkája: Dissertatio inaug. medica de respiratione embryonis humani. Pestini, 1837. Rupp, Beszéd 159. 1. — Szinnyei Könyvészete. Pauer Ágost Ignácz, orvosdoktor, pesti származású. Munkája: Dissertatio de morbis simulatis. Pestini, 1827. Szinnyei Könyvészete. Pauer Ernő, ág. ev. lelkész Bécsben, magyarországi származású. — Munkája : Rede am Sarge weiland Sr. Hochwürden Herrn Johann Wächter ... in Wien, gehalten am 28. April 1827. Wien. Horvát István, Lexicon Eruditorum czimü kéziratából (a m. n. múzeumban). Pauer G. C. de Budahegy. — Munkája: Bortolano della Grecia, Turchia, Egitto, Fiume, 1873. (Ism. Földrajzi Közlemények 1873. 271. 1.). A magyar n. múzeumi könyvtár példányából. Pauer Gyula. — Munkája: Adatok a kishartai kir. közvetítő-intézet ismertetéséhez. Kalocsa, 1886 .). Könyvészet 1887. Pauer Imre (Rudolf), bölcseleti doktor, egyetemi tanár, miniszteri tanácsos, a m. tudom. akadémia rendes tagja és osztálytitkára, szül. 1845. ápr. 17. Váczon (Pestm.); tanulmányait a pesti és több külföldi egyetemen végezte. 1860. okt. 1. lépett a csorna-premontrei rendbe (1867. szept. 27. szentelték fel). 1866-ban kitűnő sikerrel tette le a középiskolai tanárvizsgálatot a bölcselet-, mennyiségtan- és természettanból. 1861. okt. 1-től 1868. augusztus 25-ig szombathelyi főgymnasiumi rendes tanár, 1868. aug. 25-től 1875. jan. 31-ig igazgató volt. 1874. máj. 28. a m. tudom. akadémia levelező tagjává választotta (1889. máj. 3. a II. osztály titkára, 1810. máj. 8. rendes tag lett), 1875-ben a pozsonyi akadémia tanárává neveztetett ki a bölcseleti tudomány előadására, és pedig 1875. jan. 6-tól rendkívüli, júl. 18-tól rendes minőségben. Kineveztetése után a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által néhány egyetem látogatására külföldre küldetett. Ez útjában megfordult Berlinben, Lipcsében, Bonnban és Heidelbergában. Azonkívül beutazta Franczia- és Olaszországot, Dániát és Norvégia egy részét. Az 1874— 1875. tanév nyári szakában előadásokat nem tartott.Tanszékét 1875. okt. 1. foglalta el. 1886-ban a budapesti egyetemre neveztetett ki a bölcselet rendkívüli, majd 1889. rendes tanárává és ezen tanszéken működik máig. 1894 óta a közoktatási tanács tagja és 1896 óta előadó tanácsosa; az Erzsébet-nőiskola és az I. kerületi állami polgári iskolai tanítóképző-intézet kurátora. 1898. nov. 18. megkapta a miniszteri tanácsosi czímet. Az egyetemen egyszersminda paedagogia jogosított tanára s a bölcseleti kar volt dékánja; az országos középiskolai tanárvizsgáló-bizottság tagja; a középiskolai tanárképző-intézet tanácsának tagja, az országos felső nép és polgári iskolai tanító- és tanítónővizsgáló bizottság elnöke. Czikkei a szombathelyi r. kath. főgymnasium Értesítőjében (1868. Kant); a Budapesti Közlönyben (1871. Tanügyi reformjaink); a Szabad Egyházban (1872. Kelet és a görög philosophia, öt czikk); a Vasmegyei Lapokban (1873. A képzelemről, három czikke, 1874. Lélektani vázlatok); a Pozsonyvidéki Lapokban (1882. A véralkatról) ; a M. Philosophiai Szemlében (1882. Lélektani elméletek történeti kifejlődése a görögphilosophiában, Orvostani psychológia); a M. Tanügyben (1883. A középiskolai philosophiai oktatás, A jogakadémiák kérdéséhez, 1884. A pozsonyi kir. jogakadémia kérdéséhez); az Akadémiai Értestőben (1891. Jelentés az akadémiai nagyjutalom- és a Marczibányi mellékjutalomról); a Budapest Szemlében (1891. Felmériés az új Magyarország, Válasz a «Válasz»-ra); az Atheneumban (1892-ben A philosophiai kutatás újabb segédeszközei.). Ezeken kívül írt több könyvismertetést a Nemzet, Pozsonyvidéki