Szion, 1838. július-december (Második félév, 1-32. szám)

1838-08-08 / 11. szám

gyalog, térend. A’ hódolat’ napján e’ palota’ nagy teremében C­. 6 felsége ünnepélyes kísérettel a’ trónra lép fel,­­ miután azon fedett fővel, helyet fogott, főcancellar helyettes Inzagin gróf olvassa a’ hódolatesküt olasz nyelven , mellyet minden mél­tótok és követek fenhangon utána mondanak. Ennek végez­­tével a’ menet a’ főtemplomba indul, hol ismét Te Deum tarta­­tik. A’ hódolat alatt császárné ő felsége , úgy a’ cs. Család’ többi tagjai ’s a’ diplomatakar saját karzataikon vannak jelen. Y. sz. ambrosiobai ünnepélyes kocsizáskor a’ szokott díszkiséret menend az udvarral. A’ koronázást a’ velenczei bibornok patri­archa ’s a’ mailandi bibornok érsek, kit mint idősebbet illet az elsőség, közösen ’s úgy fogják tenni, hogy a’ felkenést a’ mai­­landi érsek végzi, de a’ kir. vaskoronát a’ patriarcha’ segedel­mével teszi ő felsége’ fejére, mire a’ pátriárcha, mint ifjabb cár­éinál, a’ kardot köti fel ő felségének, mig az érsek az ország­almát nyújtja által. E’ fenséges szertartás’ kezdetét 101 ágyú­lövés és valamennyi harangok’ zúgása hirdetendik. A’ koroná­­zati menet, midőn is ő felsége a’ házi koronát hordandja fején, gyalog indul a’ cs. palotából a’ főtemplomba. Császárné ő felsé­ge a’ palota’ balkonáról nézendi a’ menetet ’s utóbb a’ templom­­báni karzatára indul. Templomba léptekor ő felségét a’ két bi­bornok ’s a’ lombard- velenczei királyság’ 18 püspöke fogadják ’s vezetik a’ nagyoltárhoz , hol is az említett koronázás történik. Mihelyt itt ő felsége a’ trónra lép, a’ lombard- velenczei főud­varmester felkiált: V­iva Ferdinando imperatore et re nostro­ mit a’jelenlévők viszhangoztatnak. Felajánláskor ( offertorium ) ő felsége egy súlyos arany pénzt ad által. A vége lévén a’ tem­­plombani szertartásoknak, ő felsége egész koronázati díszruhá­ban, a’ vaskoronával fején, a’ királypálczával és almával kezei­ben, a’ császári palotába tér vissza, hol az ország’ czimérnöke és főméltóságai’ előlépése mellett a’ balkonra lő ki, magát a’ népnek megmutató. Erre következik a’ nagy császári banker (vendégség), mellyben a’ császárné, a’ cs. főherczegnék ’s a’ két bibornok vesznek részt, ’s mellynél az ország’ méltóságai teszik a’ szolgálatot, míg a’ követek a’ karzatokon vannak jelen. Mi­helyt ő felsége alattvalói’ egészségéért ivott, megszólalnak az ágyúk, ő felsége az asztaltól felkel ’s az ünnepélynek vége. — Császárné ő felségének tegnapelőtti névnapja egész csendben illetett meg az udvarnál. — Töplitzi, e’ h. 24-dikéről szóló tu­dósítás szerint az orosz korona örökös September’ 5-dikén érke­zik Bécsbe. Özv. császárné ő felsége vezetendi ittléte alatt a’ tisztelkedéseket. Ferenci Fáruin főherczeg holnapután érkezik ide Töplitzből vissza, ’s a’ jövő hó’ 6-dikán Innspruck felé in­dul. — Egy legfelsőbb határozat által ő cs. kir. felsége a’ kapi­tányénál alább rangú hadi tisztek’ díjának rég tervezett föleme­lését kegyelmesen megengedni méltóztatott. Ehhez képest ezen­túl az első rendű hadnagy’ havi díja 28, a’ főhadnagyé 32, ’s a’ kapitány - hadnagyné 50 forint leend pengő pénzben. Egyszer­smind a’ tiszti sor ezentúl, a’ zászlótartóság’ (Fähnrich) cím el­ f­őzt­ével, a’ hadnagyokon kezdődik. Francziaország. Általános tudósítása a’ jó könyveket terjesztő intézetnek, a’ Bordeaux-i érsekhez, munkálódása’kezdetétől fogva egész 1838- ig. Az érsek megyéjébe érkezése óta nagy részvétet nyilványí­tott ezen intézet iránt. Igazgatói vele ezen intézetet egész kiter­jedésében kívánták megismertetni. 1812-en keletkezett, ’s első ha­tása egyedül abban állt a’ sz. Pálról nevezett lelkészi kerület lakosainak könyveket olvasásra kölcsönözni. Később jónak vél­tek ezen üdvös intézetet továbbra terjeszteni. Tervet készítenek, melly tisztelendő d’Avian elébe terjesztetvén 1820-diki Novem­ber 15-ről kelt rendelményi következtében helybenhagyaték. A jámbor hívekhez egy felszólítás intézteték, a’ növekedő intézetet ajándékaikkal segíteni. Az érsek a’ római szentszéktől e’ Régre búcsút kért, mellyet a’ Pápa 1822-ben meg is adott, ’s az inté­zetet hatalmánál fogva egyházivá emelte. Ennek következtében d’Avian az intézetet 1825-diki November 11 -ről kelt rendelmé­­nyével hivatalosan megerősíté. Az intézet tovább terjedett: egy év lefolyta előtt már 29 könyvtárt számlált, a­­nélkül hogy növekedni megszűnnék. IV­­Avian úrnak utódja buzgóságának öröklője levén az intézetet könyvekkel gazdagító, ünnepélyein elnöklő s az Isten igéjét hirdető. Rémlelménye, melly 1827-diki Marczius 8-áról költ v­izs­­gálati termeket nyitott. Az ő kérésére gazdagító­­ Ill­dik Pius pápa az intézetet újabb búcsúval, sőt rendelmények következtében, melly 1831-diki December 6-ről költ Cheverus úr azt határozó, hogy az intézet számára minden évben pénz szedessék. Nem Ezen tudósítást e’ következők írók alá: Rarault kanonok és igazgató, Taillefer aligazgató, Barrés, Gignoux és Georges he­lyettesek, Hamon a’ nevendékház’ belsősége, de la Tour helyet­tes, Namin, Loupre , Dulorié , Collineau , Anglade , Roux, Sa­batier, Petiteau és Promis czimzetes kanonok urak. A’ tudósítás v­égére a’ Bordeauxi érsek egy Február 26-áról költ jegyzést függesztett e’ szavakkal : ,,könyörögni fogok a’ minden jónak szerzőjéhez, hogy iíj áldást árasszon egy olly inté­zetre, mellynek eredményei olly bámulandók valónak; szeren­csésnek tartandom magamat, minden adandó alkalommal iránta, érdemes elődeim’ tündöklő példáik után indulva élénk és változ­­hatlan hajlandóságom’ jelét kitüntetni“. (A. d. I­­II.) II e­­­s i ii in. A’ Belgiai Jezsuiták, kik a’ hollandisták kezdett szerkezet­sét bevégzeni felszólítottak. J. B. Boone, J. V­indermocze, P. Coppens és J. Vanhecke tisztelendő atyák; a’ külön tartományok’ püspökeik ’s egyéb tudósoknak tudomásul adják, hogy felválla­­lák azon munkálkodást, melly a’ „szentek tetteiről“ kiadandó műnek bevégzésére szükséges. Azon emlékek és adatokat át­­küldetni szorgalmaztaták, mellyek vállatokban segítségükre le­hetne. Reméllik, hogy a’ hírlapok szerencséjüknek fogják tar­tani ezen tudósítást lapjaikba felvenni , ’s ekkép illy fontos mű bevégzését némikép elősegíteni. Munkálkodások’ helyét Brüs­­selben sz. Mihály kolostorában határozók, ide lesznek majd a’ nekik hasznos anyagok küldendők. A’ vallás és mivelődés’ ba­rátai át fogják látni, milly érdekű legyen pártolni egy annyi te­kinteteknél fogva nagy becsű munkának bevégeztet. Az egész munka, mint már tudva van, 53 kötetből áll, és 150 évi fáradozásnak gyümölcse. A’ legelső 1643-ban a’ leg­­utósó kötet 1794-ben hota napvilágot. A’ Jezsuiták eltörlése a’ hollandisták’ munkájának enyésztét maga után voná. A’ flandriai tartományok ’s Belgium több apát­ságai mindenkép azon voltak, hogy ezen nagy vállatot előse­­géllő számos anyagok szétszorat­tassanak , vagy idegenek kezeik­be jussanak. Azonban a’ Tengeri és Apát Hermans Gottfried az anyagokat megveven a m­unkát folytattata, m­indazaltal a fran­­cziák megtámadásakor minden szétszóratok. Több könyvek és íratok, bátor elrejtvék, elszaggattattak vagy megégettettek, egy egész sereget közülük kocsira hányának, és Vesthpháliába kül­dek, de onnan mind nem kerülenek vissza. 1825 ben a’ már nyo­matott kötetek részint a’ királyi könyvtárba helyeztetének, ré­szint eladattattak. Nemi készületek történtek külön időkben a’ vállatot megint folytatásba venni 1 SOI-ben a’ Deux-Nothes-i igazgató felszólító sokkal halála után az intézet egy könyvtárral ajándékoza meg, mellyet neki sz. Lajostól nevezett lelkészet papja hagyott. Végre az intézet’ igazgatóját egészen független állapotba helyzi, hogy annál szabadabban intézhesse illy messzeható vállalatnak minden részleteit. Az uralkodó pápa 1436-iki Márczius 2-áról kelt iratá­ban elődinek minden kegyelmeit megerősítő. Több püspökök alapítanak megyéjükben hasonló intézetet. Rendszabályait ismerni kivánták. Ezen intézet munkálkodása által számos térítések történtek. Zsidók, Protestánsok és hirte­­lenek térének vissza az anyaszentegyház éltető keblébe. Hason­ló tárak hasonló kedvező eredményekhez vezettek : 40 vagy 50 kötet tétetik le egy helyen, és azon arányban változtattatnak mi­nőben olvasás végett a’ néptől kérettetnek. Ekkép egy lelkész 16 tárhelyet alapított lelkészeié és városa külön részeiben, Bor­­deauxban nyolcz hasonló könyvtár rendeltetek, a’ javitóházak, egyházi egyesületek’ és más intézetek­ számára adatnak köny­vek’ olvasás végett olly jámbor keresztényeknek is, kik azt a’ könyvtárból kivenni átallanák. A’ lelkészeknek ajáltaték c’ ne­mű tárokat lelkészeikben szaporítani, hogy ekkér a’ jámbor és egyházi könyvek egyensúlyunk legyenek azon gonosz termékek­kel, mellyek az olvasó termekben olly annyira elterjesztvék. Az intézetnek sok könyv ajándékoztatok, ’s többekről vég­­rendelmények’ következtében biztosítaték. Ezen évben , La­­moyne, erényes pap, élte’ virágkorában meghalván, az intézet­nek egy gazdag könyvtárt hagyott. Jelenleg 108 fő, 35 mellesleg tára, mintegy 11,000 olvasója és 55,000 kötet könyve vagyon , négy könyvtárt öröklött. Az általános jövedelem 51,334 fra ’s a’ költség 69,SSZ-re rúg. Ezen fölösleg daczára a’ költségben az Intézetnek nincs adóssága, a’ könyvárusok követelései mindig arányosak az intézet­ jövedel­mével. Az általános lajstromnak új kiadása most vagyon elha­­tározva. & No & 42

Next