Szocialista Művészetért, 1963 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról. nészház), megoldást várunk a túlmunka díjazását illetően, azt szeretnénk, ha a vidéki színészek tényleges megbecsülését a sajtó is méltóképpen elismerné, el kellene végre érni, hogy a tájelőadások megfelelőbb körülményeket kapjanak, ne legyünk kénytelenek fűtetlen, öltöző nélküli, színházi előadásra nem alkalmas művelődési otthonokban működni, kapjon minden van.A színház fűthető és működésre keres autóbuszt, stb. Sok a panasz, sok problémát már megoldottunk, és sok gond még ezután vár megoldásra. Reméljük, hogy kongresszusunk, mint „a dolgozó nép okos gyülekezete” egyik fóruma, eredményes és jó munkával segíti majd a kibontakozást. PÉCSI ANTAL, a Pannónia Filmstúdió művészeti vezetője: A legnagyobb eredménynek a politikai-ideológiai és kulturális nevelőmunka fejlődését tartom. Éveken keresztül nagyon nehezen birkóztunk ezzel a feladattal, fogalmazgattuk a tennivalókat, módszereket, és alig-alig haladtunk előre. A IV. kongresszus óta megtett út — éppen ezért — jelentős annak ellenére, hogy korántsem lehetünk elégedettek. Olyan mértékben előre haladni e téren, hogy ettől például jobb játékfilmjeink készüljenek ugyanolyan nehéz feladatra, mint két évvel ezelőtt. Mégis: a nullától eljutottunk az egyig. (A szakosztályban folyó ideológiai munka, Balázs Béla Stúdió, tömeges tanulási vágy stb.) Ettől az egytől most már a kettőig eljutni — ez a feladatunk. Kiemelkedőnek tartom — többek között — az állami szervek és a szakszervezet között kialakult jó együttműködést; azt, hogy pártunk Vili. kongreszszusán tizenkét szakszervezeti funkcionáriust választott a központi bizottságba, tehát azt, hogy megnőtt a szakszervezetek súlya, tekintélye. Elnökségi üléseinken nem egyszer vettek részt a filmfőigazgatóság vezetői, és a közösen megvitatott határozatok mindig egy-egy előrelépést jelentettek. Az V. kongresszus egyik döntő feladatának tartom, hogy olyan központi vezetőséget, elnökséget, szakmai elnökségeket válasszon, amelyek alkalmasak lesznek a minőségben és mennyiségben megnövekedett feladatok végrehajtására. Továbbá olyan határozatokat hozzon, amelyek helyesen tűzik ki az elvégzendő feladatokat, és biztos iránytűt jelentenek a VI. kongresszusig... GEHA ÉVA, festőművész: A IV. kongresszus óta eltelt több mint két év alatti munkából az alkotó művészi munkában segítést találom a legértékesebbnek. Úgy gondolom, a kongresszus ennek folytatására nyomatékosan felhívja majd mind a művésztársadalom, mind a testvérszakszervezetek, üzemek és vállalatok vezetőinek figyelmét. Feladatom volt az elmúlt időszakban a munkásművész kapcsolatok erősítése, fejlesztése. Művésztársaim és a magam munkáján lemérhetem, mit jelentett nekünk a közel száz képzőművésznek, az üzemek, mezőgazdasági termelőközösségek életében részvétel, a munkásokkal és parasztokkal való állandó és folyamatos kapcsolat. Nemcsak mint népművelő tevékenység lehetősége értékes szemünkben az így kialakult kapcsolat, de azért is, hogy a mi művészi alkotó munkánkba is „beleszól” a javakat termelő munkások és parasztok világa, élete, nem egyszer véleménye, nézete. Gondolom, a kongresszus is felhívja a figyelmet arra, e mozgalom szempontjából mily jelentős, ha az üzemek, a termelőközösségek egyre többen és egyre inkább a szocialista realista képzőművészet új mecénásai lesznek. Ha az V. kongresszus is hangot ad ennek, akkor a mi mozgalmunk valóban közügy lesz, akkor a többi szakszervezet és minisztérium is saját gondjának érzi ezt. A VIII. pártkongresszus, úgy hiszem, e tekintetben is feltörte az ugart a mi V. kongreszszusunk előtt... GÁCH REZSŐ RODOLFO érdemes művész: Megtiszteltetésnek érzem, hogy az artisták szakszervezete küldöttnek választott a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége V. kongresszusára. Mint küldött, lelkiismereti feladatomnak tekintem, hogy a magyar artista társadalmat foglalkoztató problémákat a megoldáshoz — a kongresszus hathatós támogatásával — akár egy lépéssel is közelebb segítsem. Az artisták örömmel vették tudomásul, hogy a szakszervezeti szövetség harcát a kosztüm és rekvizáttérítés dolgában siker kísérte. Most felfokozott érdeklődéssel tekintenek a kongresszus munkája elé több vonatkozásban is. Az én küldötti „poggyászomba” három kérdés került. Bíznak az artisták abban, hogy a kongresszus megnyugtató megoldáshoz segíti a mozivarietében foglalkoztatott művészek elhelyezését. Remélik, hogy szóba kerül a kongresszuson például a külföldi szereplésen dolgozó artisták kétszeres megadóztatásának kérdése is. És rám bízták azt is, tegyem szóvá a szocialista országok viszonylatában miért a külföldön szereplő magyar artisták napidíja, úgynevezett diétája a legkisebb? Tudom, hogy nem könnyű „ajánlott leveleket” bíztak rám a magyar artisták, de ha az elmúlt években szívós munkával, lépésről lépésre előbbre tudtunk haladni, gondolom, a VIII. pártkongresszus után, a mai alkotó légkörben kongresszusunknak, szakszervezetünknek könnyebb lesz tovább jutni. CSONGRÁDI MÁRIA, az Állami Déryné Színház rendezője: A Déryné Színház tagsága engem választott küldöttnek az V. kongresszusra. Ez a bizalom örömmel tölt el, de felelősséget is érzek. A színház tagsága tőlem is várja mint kongresszusi küldöttől, hogy jól képviseljem kívánságait, érdekeit. A IV. kongresszus egyik fő határozata volt a művészek szakmai és politikai fejlődésének elősegítése. Úgy látom, az elmúlt két év alatt sok jó eredmény született ezen a téren is. Nagyon sok művészünk tanul, képzi magát a színházi területen. A Déryné Színháznál is több művész jár esti egyetemre, és úgyszólván az egész tagság részt vesz a Színháztudományi Intézettel közösen szervezett szakmai oktatásokon. Úgy érzem, ez az egyik legfontosabb út, amin tovább kell haladni. Azok a művészek tudnak igazán fejlődni szakmailag, akik tisztán látják maguk körül a társadalmi összefüggéseket. Hiszen a társadalmi kérdéseket felvetni és bonyolultságában a művészi alkotásban jól ábrázolni, egyre inkább csak a politikailag is jól felkészült művészek tudják. Ezen az úton is várok további új, döntő lépést az V. kongresszustól. ROHRBACHER BÉLA, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat szb-titkára: Az V. kongresszussal kapcsolatban remélem, hogy a mozivállalatok műszaki fejlesztésében igen komoly problémát okozó szakkáder-kérdésről elmondhatom elképzeléseimet. Ezzel kapcsolatosan javaslom, hogy a szakkáder-utánpótlást megfelelő előképzéssel az eddiginél magasabb fokon biztosítsuk; ugyanakkor megoldandó probléma a szakkáderek jelenlegi alacsony bérezési rendszerének megváltoztatása is, amit szintén mint megoldandó feladatot kívánunk a kongresszuson felvetni. Kérni akarom az illetékeseket a mozik további korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi fedezet biztosítására, amivel biztosítani lehet, hogy filmszínházaink a mai követelményeknek megfelelően tudják terjeszteni a szocialista kultúrát. * BALOGH JENŐ, a Képzőművészeti Főiskola főtanszakvezető tanára: Munkánkról biztosabban számot tudunk adni, ha azt szakszervezeti szövetségünk mozgalmi tevékenységének s ezen túl az egész munkásmozgalomnak körképében vizsgáljuk. A kongresszustól ezért elsősorban azt várom, hogy képet adjon mozgalmunk áramairól, eredményeiről és a javítani valókról. Általános kívánság ez. Ámde szakmai részfeladatokat, személyes munkát csak az általános alapján tudunk biztosan megítélni. Hivatásomból adódik, hogy engem szakszervezetünk nevelő munkája foglalkoztat leginkább. Úgy hiszem, és az MSZMP kongresszusi határozata alapján úgy látom, hogy a jövőben a művészeknek és a közönségnek magasabb hőfokon kell inspirálniuk egymást. Ez is nevelési probléma, magunk és közönségünk nevelése. Ebből a szemszögből nézem munkánkat s ennek igazolását várom a kongresszusi tanácskozástól. De beszéljenek a példák. Egyik igen eredményes akciónk a munkás-művész kapcsolatok életes formájának megteremtése volt. A mozgalomnak vannak az anyagi érdekvédelem körébe tartozó vonásai, s ezek nem kis gondot okoznak. De látni kell azt is, hogy a mozgalom politikai arcélét élesebbre, plasztikusabbra formálni — elsősorban a művészi elmélyülés fokozásával — halaszthatatlan feladat. Íme, ez is nevelési kérdés. Erőnkhöz és a társszervezetekkel kialakult kapcsolatainkhoz mérten segítettük tagjaink alkotó munkáját. Az eszmei nevelés és továbbképzés fejlesztése azonban ugyancsak fontos része e tevékenységnek: el kell érnünk az igényességet és aktivitást, a szakmai és ideológiai gondolkodás természetes azonosulását. Művész-pedagógus szakosztályt hívtunk életre. Szeretnénk, ha ez a szakosztály mindinkább szakszervezetünk eleven lelkiismeretévé válna — ismét csak a nevelés vonalán. Mert nem csak azt kell feladatául tekintenünk, hogy a művészeti iskolák munkáját segítse a mozgalom eszközeivel, s hogy e kérdésekben fórumot teremtsen magának. Fő feladata, hogy szakszervezetünk figyelmét az iskolai reformra irányítsa. A soká háttérbe szorult esztétikai nevelés, főleg annak vizuális szférája, ma már társadalmi igény formájában tornyosul elénk. Fel kell ismernünk, hogy eddig — a nem is mindig indokolt deklarációkat leszámítva — keveset tettünk, s az igény spontán jelentkezése készületlenül talált bennünket. Mintha megfeledkeztünk volna arról, hogy a közönség felkészítése alapvető feltétele a művészet fejlődésének. Harcosabban és okosabban kell tehát bekapcsolódnunk az ifjúság vizuális nevelésébe, vizuális világának formálásába. E nélkül a művészi alkotó munka segítségét célzó határozataink tétovák, egyoldalúak és hatástalanok. E feladatok lényege a folyamatosság, az állandóság. Ez biztonságot jelent, mérhetővé és tervezhetővé teszi a munkát. E méréshez és tervezéshez várok elvi és gyakorlati támogatást a kongresszus tanácskozásain. BARNABÁS EDIT, a Képzőművészeti Alap Iparművészeti Vállalata szb-titkára: A IV. kongresszus határozatait most felelevenítve megállapíthatjuk, saját területünket különösen figyelembe véve, hogy a vállalatok életének demokratizmusa nagyban erősödött; a szakszervezeti bizottságok e művészeti vállalatok fejlődésében aktív résztvevők voltak. Az alapszervezetek munkáját tekintve: erősödött a szakszervezeti demokrácia, a kollektív vezetés. A IV. kongresszus határozataiban szerepelt e területek munkakörülményeinek feltétlen javítása. A fejlődés — a jelen stádiumot figyelembe véve — igen figyelemre méltó, nagy haladást jelent. Az elkészített távlati tervek megvalósulása még tovább fogják javítani a munkakörülményeket. Bizakodva tekintünk az V. kongresszus elé, mely az MSZMP VIII. kongresszusa után ül össze, s reméljük, képessé teszi a szakszervezeti bizottságokat, hogy felkészülhessenek a párt által felvázolt, egyre újabb és nagyobb feladatok elvégzésére. Szocialista MŰVÉSZETÉRT