Szocialista Művészetért, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
A KÉPZŐMŰVÉSZEK SZAKSZERVEZETÉNEK (Szabadszervezet!) megalakulása első napjaitól tagja, s részben szervezője voltam. Gruber Margit (aki a felszabadulásig, sőt még utána, amíg más lakást kapott, nálam lakott hamis papírjaival bejelentve) jött elsőnek azzal hozzám, hogy a képzőművészek kérik, menjek hozzájuk mint aki ismerem problémáikat. Hogy ez eredetileg kitől indult ki, Kmetty Jánostól-e vagy Beck Andrástól, aki akkor mint alelnök szerepelt, nem tudom. Tény, hogy én januártól vagy februártól kezdve, amikor még villamos nem járt, naponta gyalog mentem az Ipar utcából az Andrássy út 69-be, ahol a korábbi Képzőművészek Egyesülete helyiségében foglaltuk el helyünket, a jelenlegi Képzőművészeti Főiskola épületében. Mondanom sem kell, hogy ez az ,,állás” jó ideig ugyanolyan társadalmi munka volt, mint egyidejűleg a IX. kerületben az MNDSZ titkári munkám ... A képzőművészek szabadszervezetében Beck András javaslatára engem irodaigazgatónak „neveztek ki”, ami azt jelentette, hogy jó ideig magam végeztem valamennyi manuális munkát, hiszen hosszú ideig bevételről sem lehetett szó, majd jóval később, talán júliusban, amikor már valami pénz is jött be tagdíjakból, segítségül felvettünk még egy munkaerőt, Reischl Péternél, akit mint a IX. ker. MNDSZ egyik aktíváját, a kerületben ismertem meg. Az első két év munkáját rövid mondatokban a „Szabad Művészet” folyóiratunk 1947 februárban megjelent első számának 22—-23. oldalán olvashatjuk. E rövid mondatok, felsorolások mögött azonban sok harc, romantikus események emléke rejtőzik. .......Hozzáláttak az élelem, lakás és művészeti kellékek beszerzéséhez”, vagy „Karácsonykor tagjaink gyermekei számára karácsonyfa ünnepélyt rendeztünk”, vagy a hírek között a könyvtár megnyitásáról szóló közlemény, sőt maga a Szabad Művészet megjelenése, a Képzőművészek Barátainak Köre megalakulása és működése sokkal nagyobb események voltak a felszabadulás után meginduló művészeti életben, mintsem azt az egyszerű bejelentések érzékeltetni tudják ... Pogány elvtárs emlékszik, hogy éppen az ő javaslatára a régi kommunista művészek munkáikat ajánlották fel az anyagilag nehéz helyzetben levő kommunista párt választási költségeire. Hasonlóan agitációs munkánk eredménye volt a Lánchíd-akció. Művészeink csatlakoztak a falujárókhoz, hogy az ott folyó munkákat örökítsék meg, hogy közel hozzuk őket az élethez, hogy segítsük kialakítani a szocialista realista képzőművészet lehetőségeit,a minisztérium segítségével kiállításokat vittünk üzemekbe, bányákba, másrészt kis ösztöndíjakkal néhány hetes bányavidéki tartózkodást biztosítottunk több művésznek. A szakszervezet kommunista művészeinek kezdeményezésére alakult meg a Képzőművészek Barátainak Köre, amelynek feladata volt — és ezt a feladatot egy ideig híven el is látta! — a jó művészet népszerűsítése. Ennek segítésére volt szükség egy művészeti lapra is ... A Joint-tól kezdve minden elképzelhető pénzforrást megpróbáltunk felkutatni, hogy például az első papírost és a nyomdaköltséget előteremtsük. A Szabad Művészet, hála a kitűnő főszerkesztőnek és lelkes munkatársainak, kis formátuma mellett is igen nívós lap lett. A lapot a KBK tagjain kívül (akiknek szervezésében, társadalmi összeköttetéseit felhasználva, Beck Juditnak volt nagy érdeme) a szakszervezet valamennyi, tagdíját rendesen fizető tagja megkapta. A szakszervezet közgyűlése 1947 márciusában megválasztott főtitkárnak, s titkára közben más területre távozott Joó Kálmán helyett Toroczkay Oszvald lett, aki Debrecenből jött és vidéki kapcsolatai révén a vidéki csoportokkal való együttműködés lett a feladata. Kezemben van a Szabadszervezet 1947 márciusában kidolgozott művészeti programja, amelynek főbb pontjai: A közízlés emelése, ennek érdekében a képkereskedői engedélyek felülvizsgálata, a középületek,előadói és kulturális termek művészi munkákkal való díszítése. A művészeti kultúra terjesztése érdekében üzemi iskolák szervezése, a rajztanítók számára továbbképző tanfolyamok, vándorkiállítások, kultúrfilmek, művészi reprodukciók, sokszorosítható művek előállítása és terjesztése. A művészek anyagi helyzetének megjavítása érdekében internátusok a főiskolai hallgatók részére, a műterem kérdés rendezése, utazási kedvezmény, a művészek betegbiztosítása, üdültetés, gyermeknyaraltatás. A betegbiztosítás kérdésének megoldását választási agitációként is felhasználtuk, már-már bíztunk ennek megvalósításában, de a választás után Olt elvtárs sajnálattal közölte velem, hogy ezt majd csak az általános betegbiztosítás rendezésével együtt lehet megoldani. Sok kísérletet tettünk művész-üdülő létesítésére is. A számos kirabolt kastély között megnéztük például a csopaki festői kilátású kastélyt, de az utolsó pillanatban a bányászok kapták meg, s nekünk be kellett látnunk: az adott időben és körülmények között ez fontosabb volt. Így értük be Mátraszentimrén egy kitelepített sváb házának igénybevételével, amelyért szintén sok harc folyt... Egymás után jelentkeznek a vidéki művészi csoportok, hogy művésztelepet létesítenek: Debrecenben a Nagyerdőben, Pécs Mecseknádasdon stb. Sok vita közben felvettük a kapcsolatot a Belügyminisztérium egyesületi osztályának vezetőjével, aki segítségünkre volt, hogy egy képzőművészeti egyesület és szövetkezet alapszabályait és tervét elkészítsük. 1948 novemberében elkészült a végleges terv, amely szerint a cím a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége lesz. Ettől kezdve munkám már megoszlott a pártközpont kulturális osztályán végzett feladatok és szakszervezeti munka között, amelyben egészen a képzőművész szakszervezetnek a közös művész-szakszervezetbe való beolvadásáig részt vettem. Ezzel egyidejűleg szűnt meg a Képzőművészek Barátainak Köre, amely szép anyagi eredménnyel zárt. Könyvelését esti szabad óráimban végig magam csináltam, hogy a könyvelő fizetését is megtakarítsuk. Úgy tudom, hogy a KBK vagyonát részben átvette a közös szakszervezet, a képzőművész szakszervezet vagyonával együtt, míg a készpénz vagyonát segély vagy jutalom formájában képzőművészek között osztották fel. BUDAPESTEN a két lapzárta közti időszakban a következő kiállításokat rendezték: Németh Éva szőnyegtervező a Csók galériában — Fényi Géza festő a Műcsarnok kamaratermében — Rudnay Gyula festő emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában — „Kortársaink” fiatal festők és grafikusok kiállítása a Fészek Művészklubban — Csóti Gábor és Gremsperger Beatrix iparművészek a Fészek Müvészklubban — Bolgár képzőművészek a Műcsarnokban — Az állami képzőművészeti vásárlások IV. tárlata a Műcsarnokban. — Berczeller Rudolf szobrász a Fényes Adolf teremben — Kelemenné, Mészöly Laura festő a II. ker. Nőtanácsban — Láng Rudolf díszlet- és jelmeztervei a margitszigeti Nagyszállóban — Gyapjasné, Apró Margit festő az MSZMP Vill József krt. 70. sz. párthelyiségében. — Kapuváry Zelma festő az Operaklubban — Tizenkét művész emblématervei a KKI kiállító termében — N# 1. kiállítás (Deák László, Kecskeméti Kálmán, Liszák Elek, Orvos András, Zeisel Magda festők és Cerovszki Iván, Viski Balázs Csanád szobrászok) az angyalföldi József Attilla Művelődési Központban — Asszonyi Tamás, Csikszentmihályi Róbert, Gőte János, Pataki Ferenc és Végh András képzőművészek a ferencvárosi pincetárlaton — Bokros Harmati Dezső emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában — Hadik Magda szobrász az ÉVIG Villamossági Gyár művelődési otthonában. — VIDÉKEN a következő kiállításokat rendezték: Odesszai képzőművészek Szegeden a Móra Ferenc képtárban — Kertész Sándor grafikus Kaposváron a TIT klubban — Fejér megyei őszi tárlat Székesfehérvárt az I. István kir. Múzeumban — A szentendrei művésztelep Székesfehérvárt a Csók képtárban — Szilágyi Elek festő Balmazújváros művelődési házában — Textilkép a falon S9 Sopron Festőtermében — Gebauer Ernő festő Pécsett a Zsolnay művelődési házban — Sátoraljaújhelyi tárlat 1909 a művelődési házban — Szilágyi Jolán grafikus Miskolcon a Városi Képtárban — Göldner Tibor festő Csurgón a Csokonai Művelődési Központban — Megyei Őszi Tárlat Hajdúnánás művelődési központjában — ,,Kilencek” Szombathelyen a Savaria Múzeumban — Tizenhét veszprémi képzőművész 90 alkotása Ajkán az új művelődési házban — Kolbe Mihály festő Pécsett a Modern Magyar Képtárban — Borsos Miklós grafikái Tiszaszederkény művelődési központjában — Rumi Attila grafikái és faszobrai Kaposváron a TIT Klubban — Ficzere László festő Edelényben a Bányász Művelődési Házban — Tenkács Tibor (Tokaj) festő Hollóháza klubkönyvtárában — Vincze András (Szeged) festő Baja Türr István Múzeumában és Gyulán a Harisnyagyár ifjúsági klubjában — A Tanácsköztársaság képzőművészeti vásárlásai Székesfehérvárt az István kir. Múzeumban — Bőd László festő. Somogyi Árpád és Kovács Imre szobrász Karcag művelődési házában — Kunt Ernő festő Putnokon az Ózdvidéki Szénbányák székházában — Megyei grafikai kiállítás Győr Műcsarnokában — Tot, Amerigo szobrász Szegeden a képtárban — Hincz Gyula grafikus Hajdúszoboszló művelődési központjában. Fényi Géza festőművész kiállítását a Műcsarnokban nagy látogatottság mellett rendezték meg (jobbra) — A VI. ker. képzőművészek kiállítását a Hazafias Népfront VI. ker. klubjában számosan tekintették meg. Képünkön Illés Árpád és Monostori Möller Pál festményei (Selmeczi Tóth felv.) KÉT SZEGEDI TÁRLAT. Alul: Szentgyörgyi Kornél a Képcsarnokban állított ki (Bojár felv.) — Az odesszai művészek tárlatát a Képtárban rendezték meg. (Somogyié felv.) Az öt vidéki rádióállomás közül elsőnek a nyíregyházi stúdió alakult meg 1952. december 15-én. Mostanában ünnepelte a 17. születésnapját. Azóta is minden este pontosan 6 órakor indul az adás. Hatvan perces műsort sugároznak. Ha speciális helyzetben vannak a vidéki stúdiók, a nyíregyházi talán elsősorban. Három ország határán — Csehszlovákia, Ukrajna és Románia körzeteiben — hallgatják. Műsoruk legkedveltebb része a ,,Kívánságműsor”, amit a hallgatók kívánsága szerint hetenként kétszer, hétfőn és szombaton sugároznak. Legfontosabb feladatuknak tartják, hogy a megye legfrissebb eseményeiről értesítsék a hallgatókat. A krónikában ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és kulturális hírek egyaránt megtalálhatók. Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében mindenkit érdekel az, hogy mi történik Nyíregyházán és Gulácson, Hajdúböszörményben vagy Debrecenben. Ezért is hallgatják minden este sokan adásukat Pontos számot természetesen nem tudnak. A legutóbbi hivatalos felmérés hallgatottságukról 1960-ban volt. Ez idő szerint csak a különféle levelek alapján tudnak következtetni. Sajnálatos, hogy az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontja eddig nem ért rá foglalkozni a felméréssel. A levelek alapján, saját becslésük szerint, legalább 80—100 ezer család rendszeres hallgatója adásaiknak a két megye területén. Ez a szám a posta által nyilvántartott rádió-előfizetőknek a fele. Hallgatóságuk nagy száma mellett szól a panaszos levelek tömkelege. Ez viszont egy másik nagy gondot von maga után. Ki intézze a panaszos levelek ügyeit? Valamennyi munkatárs? Az emberek ügyes-bajos dolgaival való foglalkozás nyilván kitöltené egy ember teljes munkaidejét. Viszont ennél a stúdiónál is csak egy technikus van, aki nem képes minden anyagot „vágni”. Nyíregyházán is a riporterek vágnak. És a rádió mindenese, zenei szerkesztője, Oláh Klári, aki egyben a rádió bemondója. Sőt, ő a szakszervezeti bizalmi is. És ezt a munkát a rádió adásának elsőércétől csinálja. Panaszt nem tettek a szakszervezeti tevékenységre. Hiszen amit kértek, felvetettek, a rádiós szakszervezeti bizottság lehetőség szerint megadta. Csak a munkakörülmények jobbá tételében várnának több segítséget. Igaz, részben már segítik is őket. Jövőre felújítják az épületet, s a tervek szerint megszűnik az eddigi zsúfoltság. Az eddigi 97 ember helyett két munkatársra jut egy dolgozószoba. A műszaki fejlesztés is bekövetkezik, előreláthatóan minden irodához jut majd egy munkagép. Végső soron tehát jó reménnyel várják az új esztendőt. Szentesi Magda Farkasné, Oláh Klári, a nyíregyházi stúdió bemondója, zenei szerkesztője és ő a szakszervezeti bizalmi. Mellette Kulifay László bemondó Szocialista MŰVÉSZETÉRT.