Szocialista Művészetért, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

A KÉPZŐMŰVÉSZEK SZAKSZERVEZETÉNEK (Szabadszer­vezet!) megalakulása első napjaitól tagja, s részben szervezője voltam. Gruber Margit (aki a felszabadulásig, sőt még utána, amíg más lakást kapott, nálam lakott hamis papírjaival beje­lentve) jött elsőnek azzal hozzám, hogy a képzőművészek kérik, menjek hozzájuk mint aki ismerem problémáikat. Hogy ez ere­detileg kitől indult ki, Kmetty Jánost­ól-e vagy Beck Andrástól, aki akkor mint alelnök szerepelt, nem tudom. Tény, hogy én ja­nuártól vagy februártól kezdve, amikor még villamos nem járt, naponta gyalog mentem az Ipar utcából az Andrássy út 69-be, ahol a korábbi Képzőművészek Egyesülete helyiségében foglal­tuk el helyünket, a jelenlegi Képzőművészeti Főiskola épületé­ben. Mondanom sem kell, hogy ez az ,,állás” jó ideig ugyanolyan társadalmi munka volt, mint egyidejűleg a IX. kerületben az MNDSZ titkári munkám ... A képzőművészek szabadszervezetében Beck András javasla­tára engem iroda­igazgatónak „neveztek ki”, ami azt jelentette, hogy jó ideig magam végeztem valamennyi manuális munkát, hi­szen hosszú ideig bevételről sem lehetett szó, majd jóval később, talán júliusban, amikor már valami pénz is jött be tagdíjakból, segítségül felvettünk még egy munkaerőt, Reischl Péternél, akit mint a IX. ker. MNDSZ egyik aktíváját, a kerületben ismertem meg. Az első két év munkáját rövid mondatokban a „Szabad Művé­szet” folyóiratunk 1947 februárban megjelent első számának 22—-23. oldalán olvashatjuk. E rövid mondatok, felsorolások mö­gött azonban sok harc, romantikus események emléke rejtőzik. .......Hozzáláttak az élelem, lakás és művészeti kellékek beszer­zéséhez”, vagy „Karácsonykor tagjaink gyermekei számára kará­csonyfa ünnepélyt rendeztünk”, vagy a hírek között a könyvtár megnyitásáról szóló közlemény, sőt maga a Szabad Művészet megjelenése, a Képzőművészek Barátainak Köre megalakulása és működése sokkal nagyobb események voltak a felszabadulás után meginduló művészeti életben, mintsem azt az egyszerű be­jelentések érzékeltetni tudják ... Pogány elvtárs emlékszik, hogy éppen az ő javaslatára a régi kommunista művészek munkáikat ajánlották fel az anyagilag ne­héz helyzetben levő kommunista párt választási költségeire. Ha­sonlóan agitációs munkánk eredménye volt a Lánchíd-akció. Művészeink csatlakoztak a falujárókhoz, hogy az ott folyó mun­kákat örökítsék meg, hogy közel hozzuk őket az élethez, hogy segítsük kialakítani a szocialista realista képzőművészet lehető­ségeit,a minisztérium segítségével kiállításokat vittünk üzemek­be, bányákba, másrészt kis ösztöndíjakkal néhány hetes bánya­vidéki tartózkodást biztosítottunk több művésznek. A szakszervezet kommunista művészeinek kezdeményezésére alakult meg a Képzőművészek Barátainak Köre, amelynek fela­data volt — és ezt a feladatot egy ideig híven el is látta! — a jó művészet népszerűsítése. Ennek segítésére volt szükség egy mű­vészeti lapra is ... A Joint-tól kezdve minden elképzelhető pénz­forrást megpróbáltunk felkutatni, hogy például az első papírost és a nyomdaköltséget előteremtsük. A Szabad Művészet, hála a kitűnő főszerkesztőnek és lelkes munkatársainak, kis formátuma mellett is igen nívós lap lett. A lapot a KBK tagjain kív­ül (akik­nek szervezésében, társadalmi összeköttetéseit felhasználva, Beck Juditnak volt nagy érdeme) a szakszervezet valamennyi, tagdíját rendesen fizető tagja megkapta. A szakszervezet közgyűlése 1947 márciusában megválasztott főtitkárnak, s titkár­a közben más területre távozott Joó Kálmán helyett Toroczkay Oszvald lett, aki Debrecenből jött és vidéki kapcsolatai révén a vidéki csoportokkal való együttműködés lett a feladata. Kezemben van a Szabadszervezet 1947 márciusában kidolgo­zott művészeti programja, amelynek főbb pontjai: A közízlés emelése, ennek érdekében a képkereskedői engedélyek felülvizs­gálata, a középületek,előadói és kulturális termek művészi mun­kákkal való díszítése.­­ A művészeti kultúra terjesztése érdeké­ben üzemi iskolák szervezése, a rajztanítók számára továbbkép­ző tanfolyamok, vándorkiállítások, kultúrfilmek, művészi repro­dukciók, sokszorosítható művek előállítása és terjesztése. A mű­vészek anyagi helyzetének megjavítása érdekében internátusok a főiskolai hallgatók részére, a műterem kérdés rendezése, utazási kedvezmény, a művészek betegbiztosítása, üdültetés, gyermek­­nyaraltatás.­­ A betegbiztosítás kérdésének megoldását válasz­tási agitációként is felhasználtuk, már-már bíztunk ennek meg­valósításában, de a választás után Olt elvtárs sajnálattal közölte velem, hogy ezt majd csak az általános betegbiztosítás rendezé­sével együtt lehet megoldani. Sok kísérletet tettünk művész-üdülő létesítésére is. A számos kirabolt kastély között megnéztük például a csopaki festői kilá­tású kastélyt, de az utolsó pillanatban a bányászok kapták meg, s nekünk be kellett látnunk: az adott időben és körülmények között ez fontosabb volt. Így értük be Mátraszentimrén egy kite­lepített sváb házának igénybevételével, amelyért szintén sok harc folyt... Egymás után jelentkeznek a vidéki művészi csopor­tok, hogy művésztelepet létesítenek: Debrecenben a Nagyerdő­ben, Pécs Mecseknádasdon stb. Sok vita közben felvettük a kapcsolatot a Belügyminisztérium egyesületi osztályának vezetőjével, aki segítségünkre volt, hogy egy képzőművészeti egyesület és szövetkezet alapszabályait és tervét elkészítsük. 1948 novemberében elkészült a végleges terv, amely szerint a cím a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége lesz. Ettől kezdve munkám már megoszlott a pártköz­pont kulturális osztályán végzett feladatok és szakszervezeti munka között, amelyben egészen a képzőművész szakszervezet­nek a közös művész-szakszervezetbe való beolvadásáig részt vet­tem. Ezzel egyidejűleg szűnt meg a Képzőművészek Barátainak Köre, amely szép anyagi eredménnyel zárt. Könyvelését esti sza­bad óráimban végig magam csináltam, hogy a könyvelő fizetését is megtakarítsuk. Úgy tudom, hogy a KBK vagyonát részben át­vette a közös szakszervezet, a képzőművész szakszervezet vagyo­nával együtt, míg a készpénz vagyonát segély vagy jutalom for­májában képzőművészek között osztották fel. ­ BUDAPESTEN a két lapzár­ta közti időszakban a következő kiállításokat rendezték: Németh Éva szőnyegtervező a Csók galé­riában — Fényi Géza festő a Mű­csarnok kamara­termében — Rud­­nay Gyula festő emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában — „Kortársaink” fiatal festők és gra­fikusok kiállítása a Fészek Mű­­vészklubban — Csóti Gábor és Gremsperger Beatrix iparművé­szek a Fészek Müvészklubban — Bolgár képzőművészek a Műcsar­nokban — Az állami képzőművé­szeti vásárlások IV. tárlata a Mű­csarnokban. — Berczeller Rudolf szobrász a Fényes­ Adolf teremben — Kelemenné, Mészöly Laura fes­tő a II. ker. Nőtanácsban — Láng Rudolf díszlet- és jelmeztervei a margitszigeti Nagyszállóban — Gyapjasné, Apró Margit festő az MSZMP Vill­ József krt. 70. sz. párthelyiségében. — Kapuváry Zel­­ma festő az Operaklubban — Ti­zenkét művész embléma­tervei a KKI kiállító termében — N# 1. ki­állítás (Deák László, Kecskeméti Kálmán, Liszá­k Elek, Orvos And­rás, Zeisel Magda festők és Ce­­rovszki Iván, Viski Balázs Csanád szobrászok) az angyalföldi Jó­zsef Attilla Művelődési Központ­ban — Asszony­i Tamás, Csik­szentmihályi Róbert, Gőte János, Pataki Ferenc és Végh András képzőművészek a ferencvárosi pin­cetárlaton — Bokros Harmati De­zső emlékkiállítása a Magyar Nem­zeti Galériában — Hadik Magda szobrász az ÉVIG Villamossági Gyár művelődési otthonában. — VIDÉKEN a következő kiál­lításokat rendezték: Odesszai kép­zőművészek Szegeden a Móra Fe­renc képtárban — Kertész Sándor grafikus Kaposváron a TIT klub­ban — Fejér megyei őszi tárlat Székesfehérvárt az I. István kir. Múzeumban — A szentendrei mű­vésztelep Székesfehérvárt a Csók képtárban — Szilágyi Elek festő Balmazújváros művelődési házá­ban — Textilkép a falon S9 Sop­ron Festőtermében — Gebauer Ernő festő Pécsett a Zsolnay mű­velődési házban — Sátoraljaújhe­lyi tárlat 1909 a művelődési ház­ban — Szilágyi Jolán grafikus Miskolcon a Városi Képtárban — Göldner Tibor festő Csurgón a Csokonai Művelődési Központban — Megyei Őszi Tárlat Hajdúnánás művelődési központjában — ,,Ki­­lencek” Szombathelyen a Savaria Múzeumban — Tizenhét veszprémi képzőművész 90 alkotása Ajkán az új művelődési házban — Kolbe Mihály festő Pécsett a Modern Magyar Képtárban — Borsos Mik­lós grafikái Tiszaszederkény mű­velődési központjában — Rumi At­tila grafikái és faszobrai Kapos­váron a TIT Klubban — Ficzere László festő Edelényben a Bányász Művelődési Házban — Tenkács Tibor (Tokaj) festő Hollóháza klubkönyvtárában — Vincze And­rás (Szeged) festő Baja Türr Ist­ván Múzeumában és Gyulán a Harisnyagyár ifjúsági klubjában — A Tanácsköztársaság képzőművé­szeti vásárlásai Székesfehérvárt az István kir. Múzeumban — Bőd László festő. Somogyi Árpád és Kovács Imre szobrász Karcag mű­velődési házában — Kunt Ernő festő Putnokon az Ózdvidéki Szén­bányák székházában — Megyei grafikai kiállítás Győr Műcsarno­kában — Tot, Amerigo szobrász Szegeden a képtárban — Hincz Gyula grafikus Hajdúszoboszló művelődési központjában. Fényi Géza festőművész kiállítását a Műcsarnokban nagy lá­togatottság mellett rendezték meg (jobbra) — A VI. ker. kép­zőművészek kiállítását a Hazafias Népfront VI. ker. klubjá­ban számosan tekintették meg. Képünkön Illés Árpád és Mo­nostori Möller Pál festményei (Selmeczi Tóth felv.) KÉT SZEGEDI TÁRLAT. Alul: Szentgyörgyi Kornél a Képcsarnokban állított ki (Bojár felv.) — Az odesszai művészek tárlatát a Képtárban rendezték meg. (Somogy­ié felv.) Az öt vidéki rádióállomás közül elsőnek a nyíregyházi stúdió alakult meg 1952. de­cember 15-én. Mostanában ünnepelte a 17. születésnapját. Azóta is minden este pontosan 6 órakor indul az adás. Hat­van perces műsort sugároz­nak. Ha speciális helyzetben vannak a vidéki stúdiók, a nyíregyházi talán elsősorban. Három ország határán — Csehszlovákia, Ukrajna és Ro­mánia körzeteiben — hallgat­ják. Műsoruk legkedveltebb ré­sze a ,,Kívánságműsor”, amit a hallgatók kívánsága szerint hetenként kétszer, hétfőn és szombaton sugároznak. Leg­fontosabb feladatuknak tart­ják, hogy a megye legfrissebb eseményeiről értesítsék a hall­gatókat. A krónikában ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági­ és kulturális hírek egyaránt megtalálhatók. Szabolcs-Szat­­már és Hajdú-Bihar megyében mindenkit érdekel az, hogy mi történik Nyíregyházán és Gu­­lácson, Hajdúböszörményben vagy Debrecenben. Ezért is hallgatják minden este sokan adásukat Pontos számot természetesen nem tudnak. A legutóbbi hivatalos felmérés hallgatottságukról 1960-ban volt. Ez idő szerint csak a különféle levelek alap­ján tudnak következtetni. Saj­nálatos, hogy az MRT Tömeg­kommunikációs Kutatóköz­pontja eddig nem ért rá fog­lalkozni a felméréssel. A le­velek alapján, saját becslésük szerint, legalább 80—100 ezer család rendszeres hallgatója adásaiknak a két megye terü­letén. Ez a szám a posta által nyilvántartott rádió-előfize­tőknek a fele. Hallgatóságuk nagy száma mellett szól a pa­naszos levelek tömkelege. Ez viszont egy másik nagy gondot von maga után. Ki in­tézze a panaszos levelek ügye­it? Valamennyi munkatárs? Az emberek ügyes-bajos dol­gaival való foglalkozás nyil­ván kitöltené egy ember teljes munkaidejét. Viszont ennél a stúdiónál is csak egy techni­kus van, aki nem képes min­den anyagot „vágni”. Nyíregy­házán is a riporterek vágnak. És a rádió mindenese, zenei szerkesztője, Oláh Klári, aki egyben a rádió bemondója. Sőt, ő a szakszervezeti bizalmi is. És ezt a munkát a rádió adásának első­­­ércétől csi­nálja. Panaszt nem tettek a szak­­szervezeti tevékenységre. Hi­szen amit kértek, felvetettek, a rádiós szakszervezeti bizott­ság lehetőség szerint megadta. Csak a munkakörülmények jobbá tételében várnának több segítséget. Igaz, részben már segítik is őket. Jövőre felújít­ják az épületet, s a tervek szerint megszűnik az eddigi zsúfoltság. Az eddigi 9­7 em­ber helyett két munkatársra jut egy dolgozószoba. A mű­szaki fejlesztés is bekövetke­zik, előreláthatóan minden irodához jut majd egy munka­gép. Végső soron tehát jó re­ménnyel várják az új eszten­dőt. Szentesi Magda Farkasné, Oláh Klári, a nyíregyházi stúdió bemondója, zenei szerkesz­tője és­­ ő a szakszervezeti bizalmi. Mellette Kulifay László bemondó Szocialista MŰVÉSZETÉRT.

Next