Szocialista Művészetért, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
XVI. évfolyam, 1. szám 1973. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA ELKÖSZÖNT, BEKÖSZÖNT A Székelyfonó partitúrái hevertek szerte a kottatartókon, s a taggyűlés megkezdésére várva nézegettem az ismerős dalokat. A zsongásban aztán már hallottam a legény anyjának hangját: „Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László, Csináltatok néked, Olyan csuda malmot..Hallottam aztán a lányok karát is: „A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár, mégis lisztet jár..." A dallamsor aztán hirtelen megszakadt, kezdődött a taggyűlés, amelyen minden szóba került, az Opera rekonstrukciójától kezdve a parkolóhely biztosításig, a festékpénztől a fiatal énekesek lakásviszonyáig, az üdüléstől kezdve a próbák kiírásáig ... Minden, minden. Akkor villant fel bennem a gondolat: lám, a szakszervezet is olyan, mint az a népdalbeli bizonyos csuda malom, ennek is meg kell őrölnie mindent... Aztán már tovább játszottam a gondolattal, s egy regényírónak régi könyvcíme jutott eszembe: Örök malom... igen, ez is ráillik: örök malom... Soha sincs megállásunk. És úgy van, mint a balladában: „Kinek első köve Bélagyöngyöt járjon, A második köve Ezüstpénzt hullasson ...” Elköszönt a szilveszter, beköszöntött immár az újév, s lám, nincs megállás. Visszanéztünk 1972-re, mit is „őrölt” meg a „malmunk”, s már arra kell pillantanunk inkább, milyen tennivalók dandárja vár ránk. Nem e beköszöntő kicsiny cikk feladata, hogy akár szűkszavú mérleget is készítsen a múlt esztendei szakszervezeti tevékenységünkről. Ezt elvégzi elemző módon elnökségünk, a központi veztőség januári ülésén. Tudjuk: nem volt látványos eredmények, közfigyelmet magunkra irányító nagy rendezvények esztendeje 1972, de nyugodt lélekkel állíthatjuk: néhány jelentős lépést tettünk a VII. kongresszus határozatainak megvalósításáért. A szakszervezeti bizottságok is — erejükhöz és lehetőségeikhez mérten — mindent megtettek a mindennapos érdekvédelmi munkában a szervezett művészek és művészeti dolgozók javára éppen úgy, ahogyan központi vezetőségünk, elnökségünk is számos kidolgozott javaslattal, elgondolással fordult a továbblépés érdekében a művészeti terület felelős vezető állami szerveihez. Arról is szólni illik, hogy a művészeti nevelőmunka helyzetével, a további tennivalókkal foglalkozó októberi központi vezetőségi ülésünk nyomán a magyar szakszervezeti mozgalomban az érdeklődés megélénkülése mellett új meg új kezdeményezések is születtek a szervezett dolgozók és a művészek közötti kapcsolatok gazdagítására. Hogy hogyan tovább 1973-ban? Erre a kérdésre minden bizonnyal részletes, iránymutató feladatot ad a központi vezetőség januári ülése, rendszerbe foglalják a vezető testületek munkatervei, melyeket valamennyi aktivista hamarosan kézhez kap. Mindenesetre már most fel kell hívnunk a figyelmet néhány, egész mozgalmi tevékenységünket meghatározó, a központi vezetőség színe elé kerülő kérdéskomplexumra. Májusban megvizsgálja a központi vezetőség, hogyan is áll a művészeti intézmények és vállalatok munka- és egészségvédelmi helyzete. Szeptemberben pedig a minisztérium felelős képviselője ismerteti az alkotóműhelyek önállóságának és felelősségének, valamint a vállalati, intézményi demokrácia érvényesülésének tapasztalatait. Nyilván nagy figyelmet vált ki a decemberi központi vezetőségi ülés számvetése arról: milyen eredményeket ért el a művészeti terület a VII. kongresszus határozatainak végrehajtása során a művészek és művészeti dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása tekintetében. Nagy horderejűnek ígérkezik a szocialista országok művészeti és kulturális szakszervezeti vezetőinek két évenként esedékes és fővárosunkban június elején sorra kerülő tanácskozása. Egy dolog bizonyos: változatlan erővel folytatjuk VII. kongresszusunk határozatainak végrehajtását, s a mindennapos szakszervezeti „aprómunka” közepette sem feledkezünk majd meg az eszmepolitikai nevelő funkciónkról, a művészetekre nevelés, az ízlésnemesítés segítésének megtisztelő feladatáról sem. E tevékenységünkben erős fundamentumot jelent a párt Központi Bizottságának novemberi határozata, mely ismételten „kinyilvánítja, hogy szocialista társadalmunkban a művészeti alkotások, a kulturális szolgáltatások, általában a kultúra fontos társadalompolitikai ügy, és nem kereskedelmi kérdés". Erőnket megsokszorozó tudat abban bizonyosnak lenni, hogy művelődéspolitikánk annak a politikának szerves része, amely szocialista építésünk eredményeinek elérését biztosította. A művészeti szakszervezeti mozgalom mindennapos érdekvédelmi munkájával éppen úgy, mint a nevelő és a szocialista társadalom számára fontos és értékes alkotások létrejöttét segítő tevékenységével lehetőségei szerint ezt a politikát kívánja szolgálni és erősíteni az elkövetkező 1973-as esztendőben is. (V. I.) Mint ismeretes, a központi vezetőség 1972. októberi ülésének határozata alapján a Rátkai Márton klub a munkás- művész kapcsolatok központjaként folytatja működését. Megkérdeztük Galambos Tibort, a Fészek és Rátkai klubok igazgatóját: milyen tapasztalatokat szereztek eddig a gyakorlat folyamán, és ezek mennyiben határozzák meg terveiket? — Kísérletképpen két filmes, két képzőművészeti, egy színházi és több előkészítő jellegű programot bonyolítottunk le. Tapasztalatunk, ha nem is sok, de szép számmal akadt. Mindenképpen pozitívnak ítélem a találkozókon kialakult klubhangulatot. A Rátkai talán kevésbé felszerelt, mint egy-egy gyári művelődési klub, de sajátos a levegője. A külsőségeken túl, mind a művészek, mind a munkások, elsősorban pedig a szocialista brigádok részéről beigazolódott, hogy e találkozásokra valódi igény van. A közös kapocs, az őszinte emberi kíváncsiság ... A közönség érthetően elsősorban szakmai, műhelytitkokra kívácsi, de eljutnak — s ez igényel felkészült vitavezetőt — a művészi alkotás folyamatának kérdésfeltevéséig ... Rendeztünk találkozót, amelyen amatőrök — ez esetben képzőművész köri tagok — találkoztak SZOT-díjas alkotókkal, ők már azonnal tudtak kérdéseket fogalmazni. Arra törekszünk, hogy más művészeti ágak esetében is értő és igényes munkásközönséget alakítsunk ki. Akadnak még természetes zökkenők. Ez eddig még csupán a vasas szakma kapcsolódott aktívan a klub életébe. Szívesen látnánk más iparágak képviselőit is. Sok gondot okoz a programok egyeztetése, a művészek, műalkotások időben biztosítása is. Pillanatnyilag megoldhatatlan a színházi programok, viták megrendezése előtt szükséges előadás-megtekintés anyagi fedezete. A Rátkai klubban mi várjuk a munkásközönséget, hogy úgy mondjam : vendéglátók vagyunk, nem „illik” tehát a színházjegyekért pénzt kérni. Talán kéthavonként megoldható lenne, hogy egy-egy budapesti színház a mi közönségünk bekapcsolásával délutáni, vagy esti főpróbát tartana. Az is hasznos tapasztalat, hogy súlyos mondanivalójú, vagy hosszabb alkotás után közvetlenül, a pillanat hatása alatt nem mindig célravezető, túl korai a beszélgetés. Hagyni kell érni a gondolatokat... — A Rátkai klub 1973-as főbb elképzeléseiről kellene tájékoztatni olvasóinkat. — Erre az évre elkészültek terveink. A havi program úgy készül,hogy má mindig azonnal reagálhassunk eseményekre, és a közben szerzett tapasztalatokat mindig felhasználhassuk. Néhány érdeklődésre számottartó pontot kiragadok munkatervünkből. Koronként és stílusonként kiállításokat rendezünk, ezeken neves művész kalauzolja végig a közönséget. Közösen keressük a kiállítás-nézés „műhelytitkait”. Szeretnénk ..Környezetkultúra A RÁTKAI KLUB 1973-BAN ÁRA 1 FORINT Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti tisztségviselőnek és aktivistának a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége Fery Antal Petőfi Sándort ábrázoló újévi metszete Jelenetkép az Operaház most felújított „Székely fonó’*-jából. Középen Komlóssy Erzsébet (Mezey felv.) November 23-án mutatta be Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat Rohrbacher Béla huszonötödik újítását, a Romát—8 elnevezésű moziautomatát (robotgépészt). Mintegy száz filmforgalmazási szakember előtt Rohrbacher Béla ismerteti a Romát—8 működését. A bemutatón már ötven megrendelést kaptak az automatára „A színház szerepe az Ifjúság nevelésében" címmel a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) nemzetközi kolokviumot rendezett a Fészek klubban. Az eszmecsere résztvevőit Jean Darcante (Franciaország) üdvözölte (MTI)