Szocializmus, 1924 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1. szám
Tények és gondolatok E sötét előtér még sötétebb háttere, hogy a demokratikus erőknek és a szociáldemokráciának minden erejét ezután is a reakció elleni harc fogja lekötni. A kormánynak olyan céljai és szándékai vannak a nemzetgyűlés törvényalkotó munkásságát illetően, amelyek ellen az ország érdekében a legkíméletlenebb harcnak kell megindulnia. A belügyminiszter rendjavaslatai, az igazságügyminiszter fegyházparagrafusai, a népjóléti miniszter úgynevezett szociális javaslatai, mindmegannyi támadás az ország és a nép érdekei ellen, amelyek elhárítására össze kell fogni minden jóérzésű embernek ebben az országban. Magyarországnak, ha élni akar, nem börtönökre, hanem iskolákra, nem dologházakra, hanem kórházakra, nem fegyőrökre, porkolábokra, hanem tanítókra, orvosokra, mérnökökre van szüksége, nem fegyházlakókra, hanem dolgozó, alkotó szabad polgárokra és munkásokra. Az ellenforradalom berendezkedését nem konzerválni, de likvidálni kell, különben itt dohossá lesz a jég, miazmákkal telik meg, amelyben menthetetlenül megfullad a nemzet és az ország. (Vanczák János.) A RADIKALIZMUS A MUNKÁSMOZGALOMBAN olyan kérdés lett, aminek az irodalma egyre jobban bővül. Az emberek ritkán adnak számot maguknak arról, hogy jelszavaik, amelyekkel politikai maguk tartását akarják kifejezésre juttatni, honnan erednek, mit jelentenek s fedik-e mindazt, amit elérni óhajtanak vagy akarnak. Ilyen jelszó a munkásmozgalomban a „radikalizmus“, amely mint éles határvonal választja el egymástól több országban a szocialista pártokat; mindegyik frakció elméletileg a marxizmusra hivatkozik s mindamellett külön utakon jár, sokszor egymással szembefordulva, testvérharcban őrlik föl a munkásság politikai erejét s ahelyett, hogy a munkásosztály történelmi feladatát teljesítené, társadalmi célkitűzését elérné, prédájává válik a kapitalizmusnak, vagy a reakció különböző régi és modern válfajának. Kurt Geyer a németországi szocialista munkásmozgalomnak jobb- és balszárnyra való oszlásával kapcsolatban nagyon értékes, mélyreható elemző munkát írt „Der Radikalismus in der deutschen Arbeiterbewegung“ címmel, amelyben minden oldalról mélyére igyekszik hatolni a „radikalizmus“ kérdésének. Munkája nem pártpolitikai célt kíván szolgálni, de tisztán tudományos jellege mellett is nagy szolgálatot tett vele a munkásmozgalomnak, mivel rendkívül alkalmas arra, hogy a marxizmus társadalombölcseletének lényegét megértesse és így a munkásmozgalom egységének helyreállítását előmozdítsa. A legutolsó évszázad társadalombölcseletének legnagyobb teljesítménye kétségkívül a marxizmus. Lényege magában foglalja az emberiesség szellemét, megjelöli a történelem fejlődésének irányvonalát, fölfedi az ember előtt az állandóan ható erőket és társadalmi elméletének nagyvonalúságával az embert valósággal lebilincseli. De Marx és Engels társadalombölcseletét nem szabad a természettudományok értelmében fölfognunk, mivel nem állandó, változatlan törvényeket állapít meg számukra, hanem mint a történelmi tapasztalásnak és a spekulációnak zseniális összetétele —• megadja a módszert a társadalmi jelenségek vizsgálatához és azok megértésére. A marxista szociológia tehát nem Jena, 1923. Thüringer Verlagsanstalt und Druckerei. 1' 3