Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-05 / 105. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP A tagok nagyobb jövedelméért küzd a szelevényi Szikra tsz pártszervezete Előre haladtak a munkák­kal — állapítják meg a falubeliek a szelevényi Szikra tsz földterületét látva. Meg kell jegyezni, nem szük­séges nagy kutatómunkát végezni ennek megállapítására. A jól meg­munkált szántó mindennél szebben és érthetőbben adja tudtul a világ­nak: dolgoskezű, szorgalmas embe­rek viselik gondját. Máshol alig d­ugta még ki sma­ragdszínű leveleit a zöldborsó, itt meg már — mintegy hat hold te­rületen — napokkal ezelőtt elvé­gezték a másodszori kapálását is. A mákföld megművelésével ugyanígy vannak. Egy hold kalaládé és fél hold káposzta-palántájuk is régen kint díszeleg már a kertészet te­rületén. Idejében kerül majd min­den a piacra, az értük kapott ös­­­szeg pedig a tsz tagok zsebébe. Na­gyon fontos ez, hiszen igaz, hogy jövedelemhez a gazdasági év végén­­ jutnak a tsz tagok, de addig is­­„pénzelni“ kell valamiből. Ezt akarja a termelőszövetke­zet pártszervezete is. Ezért vesz fontolóra minden olyan lehetőséget, amely hasznot jelent a tsz-nek. A közelmúltban például egyik vezető­ségi ülésen — a tsz és pártszervezet problémáit havi munkaterv­ alapján, minden héten vezetőségi ülésen megtárgyalják — az állam iránti kötelezettség teljesítésével foglal­koztak. Nem mintha hátralékuk volna, hanem azért — mint ahogy Csercsinszki Károly párttitkár mondja —, hogy előre tervezve helyesen tudják vezetni a gazdasá­got. Ezen a vezetőségi ülésen ve­tődött azután fel: az állattenyész­tést nemcsak annyira kell fejlesz­teni, hogy teljesíteni tudják az ál­lam iránti kötelezettségeket, hanem, hogy szabadpiacra is jusson, főleg a sertésekből. Igen ám, de akkor meg­felelő sertésól is kell ,méghozzá rö­vid időn belül. Igaz, az állam mint­egy százezer forint kölcsönt biztosí­tott erre, de ki tudja, mikorra ké­szíti el az építési vállalat. — „Meg­tudjuk azt magunk is csinálni“ — vetette fel valaki (a nagy vita után maguk sem tudják ,ki volt a kez­deményező.) Lett is erre nagy ter­­vezgetés, vélemény és ellenvéle­mény. A végén azonban megegyez­tek abban: a terv megvalósítható, a brigádok hetenként váltva adnak embereket az építéshez és így ha­marabb, olcsóbban elkészül a negy­­ven férőhelyes sertésól. A pártvezetőség tervét elfo­gadták a termelőszövetkezet tagjai és azóta gyors ütemben halad az építkezés. Augusztus helyett már május végén új, kényelmes helyére költözhet a sertésállomány. Van ennek a tervnek egy másik jó ol­dala is. Eddig — azzal, hogy saját munkaerővel végzik az építést — már 20 ezer forintot takarítottak meg, melyet azután május 1-re elő­legként, az elvégzett munkaegység arányában kiosztottak a tagoknak. Előzőleg is adtak már 3 forint 50 fil­lért munkaegységenként. A sertésól teljes elkészítéséig még további 30 ezer forintot takaríthatnak meg ugyanilyen módon és ez az összeg is az ő zsebükbe vándorol. Ekkor már növeli majd az előleget a szer­ződéses növényekért kapott 15—20 ezer forint, s piacra kerül időköz­ben a hat hold borsó termése is, melyért ugyancsak tekintélyes „summát” kapnak. A jó eredmények elérésében nagy szerepe van a dolgozók között kialakult versenyszellemnek is.­­ Mindenki azért küzd, hogy többet mutasson fel, mint a másik. A ver­seny nyilvánossága terén azonban akad még hiányosság. Néha megem­lítik a jól dolgozókat, érdemeiket is felsorolják, de táblára már nem merik kiírni, tartva attól, hogy a „kisebb teljesítményt elérők meg­haragudnak akkor.“ Pedig éppen ellenkező a helyzet. Általános em­beri tulajdonság az, hogy mindenki büszke alkotásaira, eredményeire és szereti azt, ha mások is elismerik munkáját. Balla Piroska női mun­kacsapata is örülne, ha a szövet­kezeti tagok méginkább értékelnék munkájukat és elismerésüket kife­jezésre juttatnák. A pártvezetőség a termelőszövet­kezet gazdagodásáért küzdve ne fe­ledkezzen meg erről sem. Gondol­jon arra, hogy a tsz jövedelmezősé­gének mégis csak a legnagyobb záloga a dolgozók mindig nagyobbra növő igyekezete, szorgos, egy­mással vetélkedő munkára. MOSZKVÁBA MEGYEK — Kovács elvtárs, lehetséges, hogy egy hónapra otthagyja a gazdaságot — mondották egy hó­nappal ezelőtt az MSZT központ­ban. Váratlanul ért a szó. — Nehéz elszakadni ilyenkor a munkától, őszintén mondva, nem is tenném szívesen most — volt a válaszom. ■— Még akkor sem, ha esetleg a Szovjetunióról, Moszkváról lenne szó? Nem akartam hinni a fülem­nek. — A közeljövőben egy küldött­ség megy a Szovjetunióba , mi az elvtársat a küldöttség tagjá­nak javasoltuk. Valóság lesz hát régi vágyam, nemcsak képen láthatom a legfej­lettebb mezőgazdaságot, hanem személyesen is meggyőződöm elő­nyeiről! Ezek után természetesen az volt a válaszom, mindent el­követek annak érdekében, hogy a munkám terén kiesés ne legyen, s mehessek. Izgalmas várakozás után végre megérkezett a levél, melyben kértek, hogy okmányaimat, fény­képemet küldjem fel az útlevél elkészítése céljából. Örömöm ha­tártalan volt. Most már, hogy biz­tos lett az utam, közöltem esz­­emmel is. Az örömhöz büszkeség keveredett: „A fiunk Moszkvába megy." Végre megjött a hír: április 27-én indul a küldöttség. Elutazás előtt még egy kiadós, jó eső is befutott, s az egyetlen ránc, ami arcomon maradt, a bizonytalan, kedvezőtlen idő miatt, eltűnt. Le­mosta az aranynál többet érő bő, áztató eső. Az útra való felkészülés, a tsz­­től való búcsúzás, a rengeteg megbízatás, „ezt nézd meg, azt nézd meg“. — „ez a kérésünk, az a kérésünk“. — „vigyázz ma­­gadra‘‘. — inkább vonattal, mint repülővel menjetek“, valósággal kimerített. Leírhatatlan a szeretet, amel­­­lyel társaim elindítottak Buda­pestre, onnan Moszkvába. Kovács Károly agronómus, Karcag, Ságvári tsz. • A levél késve érkezett hozzánk, a küldöttség már Moszkvában vett részt a május 1-i ünnepségeken. (A szerk.) A szolnoki dolgozók megemlékeztek Jókai Mórról halálának 50. évfordulója alkalmából Társadalom- és Természet­­tudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete és a me­gyei tanács népművelési osztálya Jókai Mór halálának 50. évfor­dulója alkalmából hétfőn este a szolnoki Szigligeti Színházban em­lékünnepélyt rendezett. A színházat zsúfolásig megtöltő dolgozók előtt Szurmay Ernő, a Társulat irodalmi szakosztályánál­ elnöke nyitotta meg az ünnepélyt, majd Cziráky Júlia, a Szigligeti Színház művésze Petőfi Sándor „Jó­kai Mórhoz“ című költeményét sza­valta sikerrel. Jókai Mórról Szalai Jánosné, a szolnoki leánygimnázium igazgatója, a Társulat tagja emlékezett meg. Szalai Jánosné a többi között a kö­vetkezőket mondotta: — Május 5-én lesz 50 éve annak, hogy a nagy mesemondó. Jókai Mór kezéből örökre kiesett a toll. Hat­van esztendős írói működése alatt egész kis könyvtárt írt s ezeket a könyveket már nemcsak a nemesi olvasóközönség vékony rétege, de az egész ország népe élvezte. Ott­­ honossá lett a kisnemességből és­­ kispolgárságból kibontakozó értel­miségnél éppúgy, mint a városok polgári olvasóköreiben, a falu pa­­rasztjainak 48-as könyvtáraiban és a fejlődő munkásságnál is. A TV­agg­kor szülötte Jókai, a ’ a magyar irodalom első csodálatos felvirágzásáé. Neve elvá­laszthatatlanul egybefonódik Vörös­marty, Petőfi, Arany nevével. — Szülőhelye Komárom, egyike a kevés, gazdag, magyar polgárváros­nak ebben az időben. Ez a régi gazdag város módos polgáraival, polgárosodó nemességével, katona­tisztjeivel nem egyszer lesz szín­helye Jókai regényeinek, köztük az­­ író által legtöbbre becsült „Arany­­ember"-nek. A kényeztetett kis csodagyerek, akiből apja egy Leonardót remélt. Pápán lesz az irodalom szerelmese, ahol az ország egyik legelső ön­­íj képzőkörében együtt versengenek elismerésért Petőfivel s itt kezdődik barátságuk, melynek emléke halá­láig elkíséri Jókait. — Jókai, családja kívánsága sze­rint ügyvédnek készül. Pesten gya­­kornokoskodik, s a már akkor nagy­hírű költő-barát, Petőfi viszi be az írói körökbe, hogy sohase legyen belőle ügyvéd. De lesz a márciusi ifjúság egyik vezére: március 15. el­választhatatlanul egybefonódik a két névvel: Petőfi, Jókai. Petőfi ekkor már költői pályája csúcsán áll. Jókai a sóikat ígérő kezdetnél tart, de politikai pályájának ez a legnagyobb magaslata,­­ennek a fé­nye világít még akkor is, amidőn a politikus Jókai a királyi család „barátja“ lesz. — az író Jókai en­nél sosem lát magasabbat. Szalai Jánosné ezt követőlen is­mertette a nagy író életét, méltatta munkásságát, regényeinek maradandó értékét. — A halála óta eltelt 50 év — mondotta — s az azóta beállt ha­talmas változás, mely minden hasz­navehetetlen és káros ócskaságot elsöpört, hogy újat építhessen, tö­retlen szépségében látja az ő élete művét: ma is ő a legolvasottabb író hazánkban. •— „Mesemondó“ “ állapították meg róla lenézően a polgári kriti­kusok. Méltán. De egy nemzet me­semondója, s lehet-e ennél nagyobb dicséret? A mese olykor eltávolodik a valóságtól, s szív nélkül mesélni nem lehet. S ez a késő öregkorban is fiatalon dobogó szív fűti át a Jókai-regényeket. Örök a mese és örök a mesemondó ifjúsága. .. Legnagyobb erényének marad nagy hite a magyarságban, a ma­gyarság és az emberiség jövőjében. Gyönyörű szépen írt erről. Ezt a jövőt próbálta elképzelni: le­szünk nemzet, mint még sohasem voltunk és az utókor írójának nem kell költeni, hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse hazáját!" megemlékezés után Szép Zoltán a Szigligeti Színház művésze a „Csataképek“-ből adott elő egy részletet, amelyben Jókai a dicsősé­ges szolnoki csatát írta le, majd a szolnoki Fűtőház tánckara huszár­verbunkost mutatott be. Pápai Mi­hály Mezriczky Lajos zongoramű­vész kíséretével részleteket énekelt Jókai—Erkel „Dózsa“ című operájá­ból, a Szigligeti Színház művészei pedig Jókai—Földes: „Kőszívű em­ber fiai“ című drámájából mutatták be a IV. felvonás első képét. Végül a szolnoki Járműjavító együttese Jókai—Strauss: „Cigánybáró“ című operettjéből adott elő részleteket. A nagysikerű emlékünnepély Szurmay Ernő zárószavaival ért véget. A szolnoki dolgozók mél­tán emlékeztek a nagy regényíróra. Indiai lapok a Kínai Népköztársaság és India között megkötött egyezményről (MTI­) Az indiai sajtó kommen­tálja azt az egyezményt, amelyet Tibet kérdéséről kötött a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köz­társaság kormánya. A Laknauban megjelenő „Natio­nal Herald“ a megállapodást „mindkét fél számára határozott nyereségnek” nevezi.­­ A lap szerint ez a megállapodás okszerűen következik abból, hogy India elfogadta Kína szuverenitását Tibet felett. Ez a megállapodás — folytatja a „National Herald” — felér egy megnemtámadási, barát­sági egyezménnyel és minthogy a két érdekelt országnak kétezer mérföld közös határa van, jelentő­ségét nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni. Indiának és Kínának, Ázsia két legnagyobb országának barátsága sarkköve e zaklatott vidék békéjé­nek ; !»!«­. .. .... 1954 május 5. A Koreai Egységes Demokratikus Hazafias Arcvonal Központi Bizottságának ülése PHENJAN. (TASZSZ­) Vasárnap Phenjanban ülést tartott a Koreai Egységes Demokratikus Hazafias­ Arcvonal Központi Bizottsága. A tanácskozáson megjelentek a Koreai Egységes Demokratikus Ha­zafias Arcvonal Központi Bizottsága Elnökségének tagjai. Pak Den AI. a Koreai Munkapárt Központi Bi­zottságának elnökhelyettese. Pak Csan Ok és Kim Ir. a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai, vala­mint a Koreai Egységes Demokra­tikus Hazafias Arcvonal Központi Bizottságának tagjai, a különböző politikai pártok és társadalmi szer­­­vezetek képviselői, Pak Den Ai indítványára Nam­írnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége vezetőjé­nek a genfi értekezleten elhangzott javaslatával kapcsolatban felhívást intéztek az egész koreai néphez és jóváhagyták a Koreai Egységes De­mokratikus Hazafias Arcvonal Köz­ponti Bizottságának a genfi tanács­kozáshoz intézett levelét. (MTI.) A francia parlament ülésszakának megnyitása előtt PÁRIZS. (TASZSZ.) A francia parlament március 4-én ismét meg­kezdi munkáját. Eddig a nemzet­gyűlés elnökségéhez négy interpel­lációt nyújtottak be az indokínai kérdéssel kapcsolatban. A május 3-i esti lapok megerősítik, hogy a kedden, megnyíló parlamenti ülés­szak Indokína és az „Európai Had­sereg“ kérdésének megvitatása je­gyében folyik majd le. A „Le Monde“ című lap rámu­tat, hogy az indokínai kérdést ille­tően Laniel kormányában nézet­eltérések már korábban is megmu­tatkoztak és a minisztertanács áp­rilis 30-án este tartott ülésén ismét megnyilvánultak. A „Le Monde“ kiemeli, hogy ezen az ülésen Paul Reynaud miniszter­elnökhelyettes Jacauinotnak, a ten­gerentúli területek miniszterének támogatásával „merészebb politika“ folytatását javasolta. Reynaud véle­ménye szerint az indokínai kérdés vitájénak megkezdése után köve­telni kell, hogy egy harmadik ha­talom közvetítésével haladéktalanul kössenek tűzszünetet Indokínában. Reynaud­­ mellett is állást foglalt, hogy késedelem nélkül kapcsolatot teremtsenek Ho Si Minh kormá­nyának képviselőivel. Maurice Schumann külügyi ál­lamtitkár és Laniel miniszterelnök szembefordultak Reynaud állás­pontjával. (MTI.) Az „erő­politika 66 bajnokainak elszigetelődése MOSZKVA. (TASZSZ.) Zsukov, Plisevszkij és Rasszagyin, a „Pravda“ genfi tudósítói az „Erő­­politika“ bajnokainak elszigetelő­dése” címmel közölnek cikket. A cikkírók többi között rámutat­nak, hogy a béke ellenségeinek intri­kái ellenére végül is megegyezésre juttatták az indokínai kérdés meg­vitatásának résztvevőit illetően, továbbá, hogy Washingtonból kü­lön repülőgépen megérkezett Bedell Smith, az Egyesült Államok külügy­miniszterhelyettese, aki helyettesíti majd az Egyesült Államokba siető­sen eltávozott Dullest. A cikkírók a fentiekkel kapcsolatban azt írták, hogy a Genfben tartózkodó szemle­írók megállapították e két esemény közötti közvetlen kapcsolatot. Az indokínai kérdés megvitatásának résztvevői kérdésében elért meg­egyezést, valamint Dulles eltávozá­sát, — amely egyes vélemények szerint magfutamodás — az ameri­kai „erő­politika“ új vereségeként könyvelték el. A sajtó szintén így értékelte ezeket az eseményeket. Jelenleg — írják a továbbiakban — a genfi tárgyalások alakulását figyelő újságírók az indokínai kér­dés megtárgyalásának kilátásait la­tolgatják. Magát azt a tényt, hogy megegyezésre jutottak az indokínai kérdésnek a genfi értekezleten való megvitatása rendjére vonatkozóan, a nemzetközi vitás kérdések békés rendezése mellett fellépő erők bizo­nyos sikerének tekintik Genfben. Helytelen lenne azonban figyel­men kívül hagyni a Genfben tar­tózkodó amerikai tudósítók olyan­ nyilatkozatait, amelyek Dulles sie­tős elutazását e politika folytatói­­­nak bizonyos manővereivel hozzák kapcsolatba.­­ Rámutatnak, hogy Dulles Genfből eltávozva szigorúan­ meghagyta az értekezlet egyes, az Egyesült Államoktól függő helyzet­ben lévő résztvevőinek, hogy szi­­lárdan tartsanak ki azon javaslatok mellett, amelyek eddig lehetetlenné tették az indokínai hadműveletek megszüntetését. Ilymódon •— írják befejezésül a „Pravda“ tudósítói — a világ köz­véleményének éberen kell követnie­ a tárgyalások menetét, amelynek si­kerét csupán a nemzetközi feszült­­­ség csökkentésében és a béke meg­szilárdításában érdekelt valamennyi nép közös erőfeszítésével lehet és kell biztosítani. (MTI.) Az amerikai, angol és francia küldöttség vezetőinek tanácskozása Bao Daj képviselőjével Genf (TASZSZ), Genfben Be­dell Smith, az Egyesült Államok, Eden Anglia és Bidault Franciaor­szág küldöttségének vezetője ta­nácskozott Nguyeen Quoc Dinh külügyminiszterrel, Bao Daj Genf­be érkezett képviselőjével. A tanácskozás után közzétették Nguyen Quoc Dinh nyilatkozatát, amely szerint Bao Daj képviselője „hajlandó” résztvenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság képvise­lőjével tartandó tanácskozáson, de már előre ellenzi az indokínai kér­déssel kapcsolatos minden olyan döntést,­­ amely sértené Vietnam „függetlenségét“, szuverenitását és területi integritását”. Mint a közle­mény kiemeli, az említett tanács­kozás négy résztvevője között lét­rejött megállapodás szerint a de­mokratikus Vietnam részvételének a genfi tanácskozáson nem kell „jogi elismerést" is jelentenie. Ezenkívül elhatározták, hogy­ a négy küldöttség , az Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaország és a Bao Daj-rendszer képviselői a genfi értekezlet alatt továbbra is kikérik egymás véleményét. (MTI) Négyévi börtönre ítéltek egy kulákot A siklósi járásbíróság felelősségre vonta Joó Imre sámsodi kulákot, aki a felszabadulás előtt saját autó­­val rendelkező, vásározó kereskedő volt. Joó Imre 1952-ben és 1953-ban egyáltalán nem fizetett adót, s a korábbi összegekkel együtt 12 ezer forint adóhátraléka gyűlt össze. A tanács többszöri felszólítására sem rendezte adótartozását, annak elle­nére, hogy időközben eladott süldői­nek árán lovat és vetőgépet vásá­rolt. A tanács az adóhátralék miatt végrehajtási eljárást foganatosított Joó Imre ellen, aki a bizottságot fenyegető magatartásával, majd tettlegességgel is akadályozta fel­adatának elvégzésében. A siklósi járásbíróság Joó Imrét négyévi börtönre ítélte és a köz­ügyektől nyolc évre eltiltotta.­­• (MTI.) A Sidol minőségi romlásáért felelősségre vonják a Tisztaság Szappan és Mosóporgyár vezetőit Az utóbbi hónapokban a dolgozó asszonyoknak igen sok bosszúságot okozott a Sidol fémtisztító­ hasz­nálata. Hiába dörzsölték vele a tisztításra szánt tárgyat, nem fényesített. A Minőségvizsgáló Intézet szakértői megállapították, hogy az utóbbi időben a Sidol minőségében 25-­­30 százalékos romlás következett be. A Budapesti Tisztaság Szappan- és Mosógyár felelős vezetői szem elől tévesztették a kormányprogramm célkitűzését „jobb minőséget a dol­gozóknak.“ Az ügyészség a gyár vezetői ellen a bíróság előtt vádat emelt. (MTI.) *

Next