Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-25 / 71. szám
1970. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 175 ÉVE SZÜLETETT: Vásárhelyi Pál A Tisza-szabályozás hőse és mártírja Hős volt, mert eszméi voltak és küzdött értük. Mártír lett, mert az aránytalan túlerő leterítette. Hősiessége, mártíromsága, eszméi, tervei, mind-mind az emberi haladás szolgálatában állottak, s annyira irányt mutatók, hogy ma is nyugodtan haladunk az általa kijelölt úton és még ma sem tudtuk mindazt megvalósítani, amit ő szeretett volna.” Ezeket írta róla Sárközy Imre, amikor „Régebbi vízi mérnökeink életéből” című szerény, de tartalmas könyvében összefoglalta hazánk kiváló vízi mérnökeinek hosszú sorát, hogy egyenként és egyénenként méltassa tulajdonságaikat, jellemüket, munkásságukat. Mindezt a múlt század végén. S bár innen-onnan elérkezünk ennek a századnak a végéhez is, az utolsó mondatot ma is változatlanul leírhatjuk: Sajnos még mindig sok minden nem valósult meg hatalmas terveiből. Széchenyi István ezt mondta róla: „A magyart, ha a hazafi, nem kell inteni, hogy kötelességét teljesítse, hanem hogy lelkiismeretes munkálkodásával túlzásba ne menjen!” Mindezt nem dicsérő elismerésképp, hanem akkor, amikor Vásárhelyi Pál az aldunai szabályozásnál lázasan sem hagyta abba tevékenységét, mert naponta 100 bányász robbantását és 1000 ember munkáját kellett irányítania, megküzdve a kemény sziklaóriásokkal, a sodró életveszélyes árral és a miazmás levegőn kívül, az acsarkodó, lövöldöző török komitácsik kellemetlenkedéseivel. A Tisza-völgyi vízszabályozás megszervezése Vásárhelyi Pál 1844-ben került közvetlen kapcsolatba a Tiszával. Megbízást kapott a Tisza-völgyi folyó és vízszabályozás terveinek elkészítésére. Szeptember és október hónapokban végigutazta a folyót, bár már a térképfelvételek idejéből ismerte. Ugyanakkor tárgyalásokat folytatott az egyes megyék köldötteivel a kivitelezés mikéntje felől. A szabályozás nem állami feladatnak indult, hanem a különböző társulatokba tömörült birtokosoknak a költségén kellett megoldani. Vásárhelyi a megyei küldöttekkel történt tárgyalás után — 22 vármegye volt érdekelt akkor — azonnal látta, hogy a megyei autonómia fellegváraiba húzódó erőkkel nem tud megbirkózni. A 22 megye területén alakult különböző társulatokat egy országost szervbe, a Tisza-völgyi Társulatba tömörítették, ahol a megyei ellenállás nem érvényesülhetett. Vásárhelyi Pál 1845-ben elkészítette „előleges tervét”, amelynek külföldi szakértők véleménye alapján jóváhagyott eredménye után, — már 1846. március 25-én, 51. születése napon letette a társulat asztalára a végleges tervezetet. A Tisza-völgyi szabályozás terve Néhány adat a méltán monumentális munkából. 2000 szelvény rajz, a Tisza különböző szakaszáról. Pontos vázlatok az új meder és a tervezett 3555 km töltésről. Ezek a számok még laikus számára is elképzelhetővé teszik ennek a munkának külnölegesen nagy arányait . A folyó hossza ugyanis 1419 km-ről egyharmadával 966 km-re csökkent! De ebből az új Tisza hosszból is 166 km teljesen új meder, tehát a régi folyóból mindössze 800 km maradt meg. A töltések 4,5 millió km-t ármentesítettek és a vízszabályozással nyert szűz föld területe is meghaladta a három millió kh-t. És ezzel az adattal el is jutottunk a probléma gyökeréig. 1846. április 8-án a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága a ma is álló Károlyi palotában az Egyetem téren ülést tartott a Tisza szabályozásnál követendő gyakorlati teendőkről. Vásárhelyi ekkor a társulat „elválasztott technicai főigazgatója” volt. Ezen az ülésen kellett a nagyobbára nemesi és gentry többséggel szemben megvédenie terve „egységes” elgondolásait, igazi vízszabályozó lényegét, a földéhes kapzsisággal szemben. A hanyatló feudális társadalom, mint utolsó szalmaszálba, a vízszabályozás útján nyerhető új földre vetette magát. A még „élő” Werbőczy féle Tripartitum szellemében a lecsapolt folyó medre a parti birtokost illette és a számtalan pántlika, bugyor és köve átvágása után jócskán jutott szűz föld a régi kopott címerek megaranyozására. Vásárhelyi Pál teljes erővel, sőt nyugodtan mondhatjuk: erejét meghaladó energiával küzdött ez ellen a szemlélet ellen. A beteg az aldunai váltólázt soha nem heverte ki) és agyondolgozott, szangnikus Vásárhelyi az ostoba érvek elleni vitában annyira elragadtatta magát, hogy a tárgyalóasztal mellett gutaütés érte, és este 11 órakor, anélkül hogy magára tért volna a szomszéd terem kanapéján kimúlt. Ami ellen Vásárhelyi küzdött, azt többé semmi sem akadályozhatta meg. Esztelen átvágások, ide-oda helyezgetett és mindig a tulajdonos érdekeit szolgáló töltésrendszer, vagyis teljes anarchia következett ezután. 23 éven kerészül folyt ez a szennyes üzletelés, mígnem a Tisza 1879. évi áradása, mely Szeged teljes elpusztulásával járt, végre úgy ahogy „helyes mederbe terelte” a Tisza-szabályozás kérdését is. Dr. Magyarka Ferenc Útjavítások Egyre több utat építenek — javítgatnak Szolnokon. — Sajnos még mindig keveset. Jónéhány út szinte járhatatlan. Buktatók, gödrök és mérhetetlen sártenger borít nem egy „belvárosi” utat a megyeszékhelyen. Kire tartozik az utak karbantartása, felújítása? Az Útügyi Igazgatóság, a Megyei Rendőrfőkapitányság és a városi tanács vb közösen határoz az utak javításának sorrendjéről. Közülük a legfontosabb szerv a városi tanács vb, hiszen annak kell az anyagi fedezetet biztosítania. Az utak állapotát ismerve nem dúskálhatnak a pénzben. A munkát az Útügyi Igazgatóság emberei végzik a közlekedésrendészet jóváhagyása után, akik a terelőforgalom biztosítását, az ideiglenes útjelző táblák elhelyezését ellenőrzik. Ők ellenőrzik, illetve hagyják jóvá az építkezések miatti útelzárásokat is. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy jónéhány esetben indokolatlanul hosszú ideig zárva tartanak útszakaszokat, utakat félszélességben. Építőknek, javítóknak nyoma sincs, az utak pedig használhatatlanok. Útjavításba kezdtek Szolnok központjában is. A sérült utak javítják, majd a gyalogos átkelőhelyeket festik fel. Remélhetően rövid idő alatt befejezik a munkát, hiszen itt alaposan megtorlódik a forgalom a félszélesség lezárása miatt. Mindenesetre jó lenne a javítás idejére forgalomirányító rendőrt is biztosítani. A gépkocsivezetők és gyalogosok túlnyomó többsége megszokta már a megyeszékhely forgalomirányító berendezését. A lámpás közlekedés biztonságosabbá, zökkenőmentesebbé tette az itteni átjárást. A téli hónapokban nem működtek a berendezések, de a szakemberek elmondása szerint semmi akadálya annak, hogy az út megjavítása és az átkelők felfestése után bekapcsolják a piros-sárga-zöld fényt. Előreláthatólag tehát egy héten belül újra a forgalomirányító automata jelzéseire közlekedhetünk ennél a kereszteződésnél. A Merkur jelentése a gépkocsisorszámok állásáról: Trabant Limousine 25997 Trabant Kombi 2616 Wartburg Limousine 11135 Wartburg de Luxe 7549 Moszkvics 18390 Skoda 1000 MB 12316 Skoda Oktávia 1244 Volga 797 Polski Fiat 1300-ais 1409 Polski FSat 1500-as 501 Fiat 500-as 1291 Zasztava 1114 Renault 4-es 821 Volkswagen 1025 Fiat 850-es Limousine 4137 Fial 850-es Sport 47 25 év magyar bélyegei így hirdette a plakát a tegnap este zárult kiállítást s a látogató kellemesen csalódott. ha végigjárta a három termet, a felszabadulás óta kiadott bélyegsorozatokon kívül láthatott ezüstpénzeket, jelvényeket, kitüntetéseket, gyufacímkéket és a dohányipar különféle termékeit. Egy asztalon pedig emlékeket — ha nem is kellemeseket — ébresztett az inflációs papírpénzek sorozata azokból az időkből, amikor mindenki többszörös milliárdos volt, s amellett mégis felkopott az álla. Dohányos embernek szívfajdító látvány volt a soksok cigaretta. Szívesen rágyújtottam volna egy „Országos Mezőgazdasági Kiállítás”-ra, vagy egy ,,Hajdúsági Iparművek”-re. Mert ilyen cigaretták is vannak, vagy voltak s miközben leszakítom a Fecske zárószalagját, irigykedve gondolok azokra, akik a „20 éves a kisállattenyésztő Devecseri Állami Gazdaság”-ot szívhatták. De félre a tréfával. Ezeknek a furcsa nevű ritka daraboknak az összegyűjtése és kiállítása a szolnoki gyűjtők szorgalmát, ügyességét dicséri. Szemtől szembe Dobozy Imre és Várkonyi Zoltán filmje Film készült Dobozy Imre Eljött a tavasz című drámájából. Jó film? Különös film, a fáradt vagy kellően oda nem figyelő néző számára talán egy kicsit kuszált is... Elnézést a filmismertetőbe talán nem is illő kifejezésért: „összegubancolt” is. Nehezen találja az ember „száját”, de ha megtalálta kibomlik a film gondolatisága. Olyan összefüggésekig, felismerésekig juthat a néző, amiért nagyon is megérte megnézni ezt a filmet. A film két időben játszódik: 1945 tavaszán és ma, amikor az egykori század túlélő tagjai találkoznak a régi harcok helyén, hogy felavassák mártírhalált halt két bajtársuk emléktábláját. Eljönnek a század volt tagjai: a mai miniszterhelyettes, a maszek vendéglős, a főpincér stb. Nyomozás a film, hogy miért pusztult el hatvanhárom magyar katona és még több szovjet harcos. Százak, tízezrek, milliók értelmetlen halála fölötti vizsgálódás a film. Miért következett be a tragédia, ezt boncolgatják a túlélők. Kibontakozik az akkori cselekmény szála. Mindez ott a helyszínen, ottani történésnek látszik, de valójában jóval több ennél. Jelkép, hogy mi is történt akkor, — és ez az akkor a második világháború — népünkkel. Rideg valóságot kapunk, nem hízelgőt, a mondanivaló sokszor csak nagyon áttételesen válik érthetővé. Bonyolult jelképrendszerrel operálnak az alkotók. Csak egyetlen példa: a századnak döntenie kell, hogy mennek-e tovább a németek oldalán, elhagyják-e az országot? Nem, nem lépik át a magyar határt. De akkor mit csináljanak? Gondoljunk csak Horthy félutas, oda-vissza táncoló kiugrási kísérleteire. Mit csináljanak hőseink, a század, ott akkor a magyar határon? Egyikük azt javasolja, énekeljék el a Himnuszt. Nem mennek tehát tovább a németek oldalán, nem lépik át a magyar határt, eléneklik a Himnuszt. Minden tisztelet a nemzeti áhitatnak, Himnuszunknak, de akkor ez nem segített, nem segíthetett, akkor ez kevés volt. Amíg mi — vagy akik — a Himnuszt énekeltük, vagy énekelték, — az alatt jött Szálasi. Én így értem a filmnek ezt a jelképrendszerét. Igaz, szókimondó alkotás: senkit sem ment fel a nemzeti felelősség alól, persze nem kisebbíti az úgynevezett történelmi osztályok bűnös szerepét. Az elkésők filmje? A történelmi „elkésőkre” gondolok. A végkövetkeztetés ugyanis ez: a század tragédiája azért következett be, mert elkéstek egy fölismeréssel, hogy mit kell cselekedniük, nem ismerték föl a környezet mozgásjelenségeit. Nem tudtak határozni, ezért nem tudtak időben cselekedni. A tíz túlélő: Básti Lajos, Sinkovits Imre, Benkő Gyula, Szabó Gyula, Szirtes Ádám, Bitskey Tibor, Koltai János, Latinovits Zoltán, Horváth József és Agárdi Gábor remekebbnél, remekebb alakítást nyújtott. — ti 7 Gondolatok a falusi népművelésről A kulturális forradalom nem ösztönös és nem automatikus folyamat. A proletárdiktatúra államában a párt irányításával és az állam kulturális szervező tevékenysége nyomán bontakozik ki, érződik mindinkább hatás a falun is, a városoktól távoleső vidékeken. □ Hazánkban 1945 előtt — mint a tőkés társadalmakban általában — az anyagi, termelési eszközök magántulajdona és a piaci verseny feltételei között a kulturális javak is — kivéve az elemi oktatást — a kereslet és kínálat törvényei szerint „kerültek forgalomba”. Ennek az objektív helyzetnek következményei jól ismertek. 1910-ben megyénk lakosságának 20, 1930-ban 12,8 százaléka nem tudott írni és olvasni, a megye községeinek egynegyedében a lakosság 15—17 százaléka volt teljesen analfabéta. A mezővárosokban sem volt a helyzet sokkal kedvezőbb; Jászberényben a lakosságnak 16, Karcagon 11, Túrkevén 10 százaléka nem tudott írni-olvasni. Még 1920-ban valaki, a „keresztény-nemzeti” rendszer helyi vezetői közül így vélekedett: „az analfabétizmust úgysem lehet eltüntetni, a mezőgazdasági munkások és cselédek között mindig is lesznek olyanok, akiknek gyermekeit az örökös vándorlás miatt nem lehet iskoláztatni.” A lakosság jelentős hányada élt tanyán. 1930-ban Szolnok megye összlakosságának csaknem 30 százaléka pusztán, tanyán, külterületen lakott. Még 1934/35-ben is egy tanerőre a megyében átlagosan 51,4 tanuló oktatása várt feladatként. Az egyik korabeli tanügyigazgatási beszámoló megjegyzi: „ez nem is mondható soknak, csupán átlagos megoszlást jelent, hiszen van olyan hely is, ahol az egy tanerőre jutó tanulólétszám meghaladja a 80-as létszámot.” Ez volt a Horthy-rendszer által oly sokszor emlegetett „kultúrfölény” tényleges tartalma.Ez A felszabaduláskor Jász- Nagykun-Szolnok vármegye községeinek csupán 47 százalékában volt villany, a néphatalom a hároméves és az első ötéves terv időszakában 34 községbe vezettette be, a művelődési forradalom egyik feltételét biztosítva — a villanyt Az általános iskola intézményének, majd pedig az általános iskolai hálózat kiépítésének egész folyamata tulajdonképpen „szellemi földosztás” volt. Felmérhetetlen jelentőségű hazánk közéletének demokratizálásában. Megyénkben 1946/47-re lényegében kiépült az új iskolának, az általános iskoláknak a rendszere. A megye mintegy 55 000 főnyi tanköteles korú gyermekéből már 50 ezer ekkor az új, általános iskolai tanterv szerint részesült oktatásban. (De még mindig maradt 83 egy tanerős állandó vagy vándoriskola.) A Földbirtokrendező Tanács kilenc nagyobb épületet juttatott iskolai célokra. Ezekben az épületekben internátussal egybekötött körzeti általános iskolák kezdték meg később működésüket. A népjólét növekedése nem csupán az anyagi javakban való részesülés lehetőségeinek és tényleges részesülésének feltételeit biztosítja. Szerves részét képezi az életszínvonal emelkedésének a műveltség kincseiben való részesülés, e részesülés lehetőségeinek kibontakozása. Valamint az, hogy a lakosság tömegei tudjanak élni az adott lehetőségekkel. Hogy mekkora utat tettünk meg csak tíz—tizenkét esztendő alatt is, ezt sejteti többek között egyetlen adat: 1958/59-ban már 10 és fél ezerrel több gyermek tanult általános iskolában és mégis — az egy tanerőre jutó átlagos tanulólétszám 24 volt! Ekkorra már a felsőtagozatos tanulók 83,1 százaléka részesült szakrendszerű oktatásban. A lakosság általános műveltségi szintjének emelését évről-évre mind jobb tárgyi és személyi feltételekkel sikerül biztosítani. Ma már 857 tanyai tanuló folytathatja tanulmányait általános iskolai tanulóotthonban, 1300 iskolás pedig naponta jár be autóbusszal községi, városi iskolába. A megyében 28 középiskola működik, ezek közül 13 községben. Ez is nagy lépés a város és a falu közötti műveltségbeli különbségek fokozatos megszüntetése tekintetében. Jelentős eredményeink születtek a lakosság könyvvel való ellátásában, ma már a megye minden lakosára, 1,8 kötet könyv jut a művelődési autók 35—40 tanyai települési bázisra juttaik el rendszeresen könyvet, és biztosítják a könyvtári kölcsönzés lehetőségét. Felszabadulásunk jubileumi évfordulója a számvetés kötelezettségét rója reánk. A tudás, a műveltség terjesztése a szocialista művelődési forradalom fő feladatai közé tartozik. Jelentős hatással van ez a folyamat a termelékenység növelésére, a korszerű termelési folyamatok kibontakozására is egyben. Tisztelettel és becsülettel emlékezünk mindazokról, akiknek küzdelmes munkája nyomán idáig eljutottunk. S nem ünneprontás, ha — áttekintve eredményeinket — már előre is tekintünk. Újabb feladatok bontakoznak ki szemünk előtt. Megyénkben a tanköteleseknek ma még 92 százaléka végzi el az általános iskolát. A jövőben a hiányzó 8 százalék oktatásáért is meg kell küzdenünk. ☆ Lenin írja egyik cikkében: „A kulturális feladatot nem lehet olyan gyorsan megoldani, mint a politikai és katonai tennivalókat. Az előrehaladás feltételei itt mások. Háborúban lehet győzni néhány hónap alatt, kulturális győzelmet aratni azonban nem lehet. A dolgok lényegénél fogva hosszabb időre van szükség. Éppen ezért terveznünk kell a munkát, és a lehető legkitartóbban, a legállhatatosabban és a lehető legrendszeresebben kell végeznünk azt, ami e téren reánk vár.” Éppen ezért negyedszázad alatt elért eredményeink, — olykor számottevő sikereink — most, a jubileumi számvetések időszakában újabb tettekre buzdítanak Elek Lajos 0