Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-23 / 70. szám
1992. MÁRCIUS 23. Hazai tükör A dalkultúra ünnepe Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról) Sándor Kodály magyarságának hangsúlyozása mellett életművének európaiságát húzta alá és állította követendő példaként minden hazánkfia elé. A mester a hagyományok őrzését az egyik legfontosabb feladatnak tekintette - az előadó ezért annak minden morzsája megőrzésére hívott fel. Cáfolta azt az állítást, melynek értelmében a századvég lehagyta Kodályt - megingathatatlan véleménye szerint még utol sem értük őt. Kodály az egyik utolsó nagy polihisztor volt; nemzetétől mindig sokat várt, de a megújulást mindig saját magán kezdte. Büszke, szigorú, rendkívül összeszedett személyiségével példát mutatott valamennyiünknek. Hívő katolikus volta ellenére legnagyobb műveinek egyike protestáns; alkotóművészete így a ma „másként gondolkodó” emberéhez is szól. Szokolay Sándor figyelmeztetett: nehogy külföldről kelljen visszatanulnunk Kodályt - ott ugyanis sehol nem vonják kétségbe zenepedagógiájának időtálló voltát. Példaként állította a Mester optimizmusát, jövőbe vetett bizodalmát. Szokolay Sándor keresztesháborúra szólított fel a mindent elárasztó zenei szemét ellen. A vidék zenei életét felbecsülhetetlen értékűnek nevezte. „Ne féljünk együtt belekarolni Kodályba” - buzdított befejezésül valamennyiünket. A találkozó első napjának eseményei a megyeháza dísztermében folytatódtak. Itt a Jász-Nagykun- Szolnok megyei közgyűlés nevében Ferenczi György köszöntötte a megjelent vendégeket, a találkozó védnökeit, köztük is elsősorban Kodályné Péczely Saroltát. Ezt követően dr.Tóthpál József, a KÓTA ügyvezető elnöke tartotta meg Kodály munkásságát méltató megnyitó beszédét. A nyitóhangversenyen elsőként a mester Jelige című műve hangzott el a közreműködő kórusok előadásában Rigó Éva vezényletével, majd a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola Gyermekkara adta elő műsorát Juhászné Zsákai Katalin vezényletével, zongorán kísért Rigó Éva. A gyermekkar szép szereplésével adózott nemrég elhunyt szeretett karnagya, Rohonczy Andrea emlékének. A találkozón - a délelőtti és a délutáni hangversenyen - a következő magyar kórusok léptek koncertdobogóra: a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola Énekkara Sípos Erzsébet karnagy vezetésével; a Szolnoki Tiszaparti Gimnázium Kodály Zoltán Leánykara, karnagyuk: dr.Bartáné Góhér Edit; a Hajdúszováti TSZ Kodály Énekkarát Szathmári Károly vezényelte. Ezt követően adta elő műsorát a megalakulásának 70. évfordulóját ünneplő Szolnoki Kodály Kórus, három karnagya: Buday Péter, Rigó Éva és Vajna Katalin vezényletével; zongorán kísért Nádor László. A jubiláló együttest a városi önkormányzat nevében dr.Lengyel Györgyi alpolgármester, a megyei önkormányzat képviseletében pedig Ferenczi György, a KÓTA megyei elnöke méltatta és köszöntötte. A kórus munkája elismeréseképpen pénzjutalmat kapott és a „Szövetkezeti Érdemrend” kitüntetésben részesült. Az énekkart köszöntötték és megajándékozták a találkozón résztvevő kórusok - a galántai dalosok pedig meghívták a Kodály Kórust városukba. A délutáni hangversenyen elsőként a Komlói Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola Énekkara lépett fel; karnagyuk dr.Makráné Kónya Melinda. A Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium két kórussal képviseltette magát a találkozón: vegyeskarukat és leánykarukat Kertész Attila vezényelte; zongorán kísért Gerő Pál. A Tungsram Kodály Zoltán Férfikara Budapestről érkezett Szolnokra. Karnagyuk, Pálinkás Péter vezényletével adták elő műsorukat; zongorakísérőjük Vékony Mariann. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola „Jubilate” Leánykara szintén a főváros kórusmozgalmának képviseletében jött el a találkozóra; a kórus karnagya ifj.Sapszon Ferenc. A kórustalálkozó külhonból érkezett vendégei közül elsőként a Galántai Kodály Daloskör énekesei léptek dobogóra; karnagyuk Józsa Mónika. A Coro Zoltán Kodály di Pasian di Prato dalosai Udinéből jöttek, s énekelték el műsorukat Franco Dominutti vezényletével. Prof.Gabriel Banciu karnagy és dalosai pedig Nagybányáról érkeztek Szolnokra a Művészeti Gimnázium képviseletében. A két kórushangversenyen hallottakat értékelve elmondható, hogy míg a hazai énekkarok kiemelkedő keresztmetszetét reprezentálták a világhírű magyar kórusmozgalomnak, addig a galántai, udinei és nagybányai dalosok Kodály Zoltán kitűnő követőinek bizonyultak. A Belvárosi Nagytemplom adott otthont szombaton este a nagyszabású ünnepi hangversenynek. A vendégeket Barotai Imre kanonok üdvözölte, majd Kodály Zoltán egyházzenei ihletésű műveit méltatta. A hangversenyen elsőként a mester Psalmus Hungaricus című műve hangzott el a Szolnoki Kodály Kórus, a Tiszaparti Gimnázium Kodály Zoltán Leánykara, a Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola Gyermekkara és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar előadásában Fülöp Attila énekművész, a Magyar Állami Operaház magánénekesének közreműködésével, Báli József karmester vezényletével. Másodikként Kodály Zoltán Budavári Te Deumát adta elő a Debreceni Kodály Kórus és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar; az énekszólókat Iván Ildikó, Németh Judit, Fülöp Attila és Berczelly István énekelte. A Te Deumot Kamp Salamon karmester vezényelte. A két nagyszabású Kodály-mű műsorra tűzése Szokolay Sándor szavainak igazát húzta alá - kitűnő interpretálásukkal pedig az előadóművészek katartikus élményt szereztek a templomot zsúfolásig megtöltő közönségnek. A találkozó vasárnap délelőtt Kodály Zoltánnak a róla elnevezett iskola udvarán felállított szobra megkoszorúzásával folytatódott. Köszöntőt mondott dr.Baross Gábor; fellépett az iskola gyermekkara. A koszorúzási ünnepséget a zeneszerző gyűjtötte népdalok közös eléneklése zárta; vezényelt Juhászné Zsákai Katalin. A Kodály Szimpózium a Városháza dísztermében folytatódott Fasang Árpád zeneszerző, Vendrei Éva és Csík Miklós karnagyok elgondolkodásra késztető korreferátumaival. A szimpóziumon a Szolnoki Fúvósötös működött közre: az együttes Kodály epigrammáiból adott elő néhányat Fancsali Oldamar hangszerelésében. A találkozó impozáns, nagyszabású záróakkordján, a Városi Művelődési Központban megrendezett hangversenyen a résztvevő kórusok még egyszer áldoztak a közös éneklés örömének karnagyaik vezényletével. Ünnepi zárszót Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző mondott. Köszöntötte Buday Pétert, a KÓTA alelnökét, a találkozó spiritus rektorát 70. születésnapja alkalmából. A Kodály Kórusok IV. Országos és Nemzetközi Találkozója a „A magyarokhoz” című kórusművének dr. Baross Gábor vezényelte, sodró lendületű, minden résztvevő énekelte előadásával végződött méltó módon. Buday Péter bejelentette: Szolnok városa négy év múlva visszavárja a dalosokat, a Kodály kórusokat az ötödik, immár világtalálkozóra. Szathmáry Judit (Fotó: Tarpai Zoltán) A pódiumon a jubiláló Kodály Kórus ludas Péter ezen vlebe el énekel A Galántáról érkezett kórus dalosai 3 • • Üzleti terv volt a diplomamunka Konok, elhivatott vállalkozóvá nevelődtek A szerkesztőségünknek küldött meghívás egy olyan kurzus - négyhónapos tanfolyam múlt hét végi zárófoglalkozására szólt, amely új színt jelent a hazai vállalkozóképző palettán. Kft.k, betéti társaságok ügyvezető igazgatói, kezdő vállalkozók ismerkedhettek a modern, kapitalista gazdálkodási mód fortélyaival, tanulhatták meg saját vállalkozásuk továbbfejlesztését, menedzselését. Dr. Gonda András, a Tréning Oktatási BT. vezetője - aki vállalkozóként szervezte, de maga is végigtanulta a tanfolyamot - adott tájékoztatást az előzményekről. 1991 nyarán a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen az első magas szintű vállalkozóképzőt elvégzett fiatalok kapcsolatot létesítettek a svájci Neuchateli Egyetemmel abból a célból, hogy tanfolyamrendszerű vállalkozói tudatfejlesztésbe kezdenek Magyarországon. így jött létre a Svájci-Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, amely az országban hét helyen, a Dunán inneni területen Salgótarjánban és Szolnokon indította első kurzusait tavaly novemberben. Időközben már a második kurzus is beindult a megyeszékhelyen. Jogi, gazdasági környezet, informatika, vállalkozás gazdasági környezete, számviteli, pénzügyi és emberi erőforrás modulban tartották az órákat a szaktanárok, akiknek munkáját Szabó István, a Jászkun Volán igazgatója - a vállalkozás-modul vezetője - koordinálta. Ő értékelte a zárórendezvényen az elkészült üzleti terveket is, amelyeket három fős zsűri minősített olyan paraméterek alapján, mint például az üzleti terv innovatív jellege, szervezeti megalapozottság, üzleti politika, kockázat-analízis, a siker esélye. Tizennyolc hallgatója volt a tanfolyamnak, akik kivétel nélkül elkészítették a záródolgozatot, így olyan önálló szellemi termékek születtek, melyek kellőképpen motiválják alkotójukat vállalkozásuk továbbfejlesztésére, esetleg új indítására. A legjobb, leginnovatívabb üzleti terveket Hanga Valéria, dr. Müller Tibor és dr. Müller Ferenc nyújtották be. A bizonyítványokat Dániel Haag professzor adta át, aki ebből az alkalomból a svájci Neuchateli Egyetemről Szolnokra is ellátogatott, rövid előadásában hangsúlyozta: eg fiatal vállalkozás olyan mint a gyerek, szeretni és vigyázni kell rá. A legtöbb vállalkozás életében a harmadiknegyedik év a kritikus. Ekkor már általában sok emberrel kell együtt dolgozni, amit nem mindenki képes felvállalni, illetve ilyenkor jelentkeznek a pénzügyi, likviditási gondok. A professzor úr kifejezte reményét, hogy ha három év múlva visszalátogat Szolnokra, legalább tizenöt virágzó vállalkozást talál majd itt a most végzett hallgatók szakértelme, kitartó munkája nyomán. Cs. J. Daniel Haag svájci professzor (középen) előadását tartja A félelem kapuja - A „Jelzőtűz" egyelőre még mindig csak értelmiségi magánügy maradt, szélesíteni kell az alapokat. Először azt hittem, hogy magától megy majd, de a következő számra sincs már külső anyagunk, mint annak a volt elítéltnek a börtönnaplója és a közértes szállító fiúnak a kézirata. Pedig az egész lap főleg ilyen cikkekből kellene hogy álljon. - Olyan vagy, mintha most olvastad volna a Párttörténet rövid tanfolyamát. - Te nem tudod, milyen fontos dologról beszélek, nem ismered Kádárnak és egész környezetének a mentalitását. Amíg csak értelmiségi körökben mozgunk, nem vesznek minket komolyan és nem tekintenek méltó politikai ellenfélnek, márpedig ez számunkra létkérdés. Az egész mozgalmunk sorsa azon múlik, hogy kivonják-e a kardot ellenünk, mert csak ez állíthatja mellénk az országos rokonszenvet. Ők mindig is proletárromantikusok maradnak és azon mérik le a mi súlyunkat, hogy sikerül-e eljutnunk a munkásosztályhoz. Ha még van ilyen. Munkások mindenesetre vannak. Ha ők írnának vagy legalább beszélnének a „Jelzőtűz"-be, Kádáréknak abban a pillanatban fel kellene adniuk a passzivitásukat, mert „a fejsze immár a fa gyökereire vettetik". Martin bizonytalanul kérdezett közbe: - És szerinted mit kellene másképp csinálni? Eddig is kivittük a lapot a gyárakba. - Talán nem a gyárakba kellene kísérletezni, ahol épp elég elviselniük a 480 perces stresszt a gépek között, hanem olyan helyeken, ahol jól érzik magukat, elengedik magukat, ilyenkor mindenki fogékonyabb. Kocsmában, üzemi kultúrházakban kellene találkozni velük, ne adj' Isten, magyar nótaesteken. Nem kell olyan szégyenlősnek lennünk - kiitta a poharát -, most még csak a levegőbe beszélek, de nyugodj meg, ki fogom találni, hogy kell. Petra hogy van? - Terhes. Azért szeretnénk, ha minél hamarabb elkészülne a lakásunk. Bár lehet, hogy a nedves falak közé nem lehet beköltözni egy gyerekkel. És a legnehezebb, hogy külön kell élnünk, csak egy-egy órára látjuk egymást. - Egyik szülőnél sincs hely? - Anyámnál nincs, az ő szülei pedig nem állnak szóba velem. - Még most sem tértek napirendre afölött, hogy zsidó vagy? Illetve voltál. - Soha nem fogják megemészteni, én pedig nem tudok bocsánatot kérni a származásomért. Szegény Petrán élik ki magukat, még most is naponta lerakják elé a válókeresetet, írd alá. De hagyjuk ezt, szerencsére már nem tart soká. Mikor találkozunk? Holnap a „tanyán" meg kell beszélnünk az elosztást, ez a mostani rendszer túl veszélyes. Az összes példány nálam stukkol egy hétig, ha a rendőrségi eljut hozzám, egyszerre le tudja kapcsolni az egészet. Minél hamarabb el kellene juttatni a terjesztőkhöz, legföljebb 150-es bontásban. Jött új papír valahonnan? Már egy hete elindult. Betették egy kocsiba, otthagyták a parkolóban, a slusszkulcsot továbbadták három kézen keresztül. Ma délutánra ígérték, hogy elhozzák a mi lakásunkra. Anyám fogadja. Tudja anyád, hogy mire használjuk? 15