Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-16 / 270. szám
Vízilabda OB I. Damjanich uszoda, 250 n., v.: Puskás. Szolnok: Bodrogi-Mohi 1, Lukács 1, Tóth Cs. 2, Magyar, Nagy T. 4, Kiss A. Csere: Varga 1, Vargyas 1, Pintér Z., ifj. Cseh 1. Edző: Cseh Sándor. Eger: Kiss P.-Ancsán 2, Bundschuch, Petik I, Tóth K. 1, Tóth P. 2, dr. Irmes. Csere: Tűzkő, Simon, Bolya. Edző: Pécsik Dénes és Gyulavári Zoltán. Gól emberelőnyből 8/4, ill. 11/3. Négyméteresből 0, ill. 1/1. Némi késéssel kezdődött a mérkőzés, melyet Puskás játékvezető egyedül vezetett. Mint megtudtuk, a másik bíró édesapja szombaton reggel elhunyt, ezért Székely Zoltán nem utazott Szolnokra. Az első negyed játéka kevés eseményt és örömet hozott. Az egriek szoros emberfogásra rendezkedtek be, hiszen az egyik szlovák játékosukat, Vidumanskyt elengedték külföldre, nélküle óvatosabbak voltak. Kettős emberelőnyből azért meg v ír : 1 !;' 't\‘i* •? 'i Pontosabb hazai tüzérek Szolnoki Vízügy RC Cola-Eger SE 11 —6(2-1,3-1,1-1,5-3) szerezték a vezetést, melyet Tóth Cs. ugyancsak „fourból” egyenlített. Lukács kihasználva a létszámfölényt, vezetéshez juttatta csapatát, miközben mindkét oldalon sok helyzet maradt kihasználatlanul. A második negyed közepétől „betöltött” a szolnoki „tüzérség”. Egy pontos indítás után Mohl felúszásból, Varga előnyös helyzetből, Tóth Cs. pedig akcióból lőtt gólt, 5-1-re alakult az állás! Petik távoli lövése zárta a negyedet. Aztán a harmadikban lelassult a gólgyártás, Áncsán Vargyassal a hátán szépített, Nagy T. pedig ügyes felúszás után volt eredményes. A kapuban Bodrogi ezúttal is jó érzékkel röpködött, előtte pedig társai az egri támadásoknál hatásosan blokkoltak. Az utolsó hét perc volt a legmozgalmasabb. Mohl finom átadását a kitűnő formában játszó Nagy T. húzta a kapuba, majd egy hátrányos helyzet kivédését követően felúszásból növelte csapata előnyét, 8-3. Az Eger csak kettős emberelőnyből tudott eredményes lenni, ezt még Ancsán négyméteresből megtoldotta, 8-5. Vargyas is bemutatta góllövő tudományát, majd ismét Nagy Tibi következett, végül Tóth P. találata után ifj. Cseh is belőtte élete első OB I-es gólját. Újra csak a dicséret hangján szólhatunk a szolnoki csapatról, mely végig magabiztosabban, ötletesebben játszott, remekül védekezett és gyorsaságban is felülmúlta ellenfelét. Győzelme még ilyen különbséggel is teljesen megérdemelt. Csak az elbizakodottságtól tartva említjük meg, kimaradt néhány holdbiztos gólhelyzet, akadt több pontatlan átadás és fölösleges szabálytalankodás. Mindezt az ifjú hévnek, a tapasztalatlanságnak tulajdonítjuk. De majd levetkőzik a gyerekek... (pl) Pintér (2) és Vargyas (9) eredményesen gyötri ellenfelét, a lehulló labda a távolabb helyezkedő Nagy T. (11.) zsákmánya lesz Fotó: Novák Férfi kézilabda NB I: Kihagyott a védelem Debreceni Dózsa-Szolnok 14-10 (10-6) Debrecen, 400 n., v.: Cserepes, Kiss Debrecen: Sziráki-Szerdjuk 4, Pécsi 2, Dayka, Bán 1, Nerezon 5/3, Polgár 2. Csere: Kiss, Habuczki. Edző: Váczi Sándor Szolnok: Szemenov-Móré 1, Kende 1, Grundmann, Woth 1, Klemán, Golovin 1. Csere: Köteles (kapus), Molnár 3, Bendó 2, Kotormán 1, Rigó. Edző: Zsiga Gyula. Kiállítás: 8, il. 14 perc. Hétméteres: 4/3, ill. 1/0. Golovin találata rögtön megnyugtatta a néhány hete tizenkét góllal nyerő szolnokiakat, akik aztán tíz percre váratlanul megtorpantak. Előbb Bánt „bántották” és Nerezon hetessel büntetett, aztán a Szemenov szemöldökfájáról kipattanó labdát honfitársa, Szerdjuk lőtte be, majd Bán is betalált, amiért egy pofon volt Grundmann elismerése (3-1). Molnár és Móré a társaságot mégegyszer összeszedte (3-3), de a hátralévő 47 percben már csak a Dózsának volt előnye, a Tisza-partiak még egyenlíteni sem tudtak. Ebben Szirákinak is volt némi szerepe, akinek a 20. percben akadt az első védenivalója, majd összetűzése Móréval, amiért a hazaiak kapusát kiállították, hogy „hűtse le” magát. Megtette és utána már nagyszerűen védett. A fiatal és tehetséges Móré viszont hitehagyott lett, bizalmat is alig kapott és az sem vigasztalta volna, hogy Debrecenben még sokan emlékeztek a korábbi felszabadult játékára. A Dózsa először a 22. percben vezetett három góllal (7-4), úgy, hogy Szerdjuk fején találta szegény Szemenovot, a kipattanót pedig Polgár belőtte. Kotormán és Bendó gyorsan válaszoltak ugyan (7-6), de aztán a szolnoki védelem ötször egymás után kihagyott, igaz „csak” három gólt kapott belőle a piros-fekete gárda (10-6). Nem tudták tartani Szerbjukot a Tisza-partiak, de az igazsághoz tartozik, hogy azért mindkét oldalon bőséggel akadtak technikai hibák, no meg a bírók a Szolnoktól háromszor is elvették a labdát. Szünet után a vendégek a védekezésre sokkal jobban figyeltek, élő falat vontak szaggatottjukra és kihúzták a második félidőt „egálra”. Harminc perc alatt mindössze 4-4 gól esett, mindkét csapatnál akadtak hosszú gólszünetek. A Dózsa hol öt, (11-6, 13-8), hol három „fával” (11-8, 13-10) vezetett, a szolnokiak ekkor sokat köszönhettek Szemenovnak. Ám hiába volt az orosz kapus a nyugalom szobra, ha mezőnybeli társai idegeskedtek és Molnárral az élen játék helyett egyre többet szövegeltek, keménykedtek, amit a bírók szünet után összesen 12 perccel büntettek. Ráadásul a Dózsa kapujánál sorra kimaradtak a helyzetek - Grundmann, Bendó -, ezért Zsiga Gyula joggal idegeskedett. Bizonyára a bírókat is szidhatta, mert egy sárga lap lett a jutalma. Szegény a csapatát annyira űzte, hajtotta volna, hogy egyszer négy játékost is megelőzve, ő vetődött elsőnek a pályáról kipattanó labdára, hogy minél előbb játékba hozza, de hiába. Kézilabdában a bírók jobbára azt fújnak amit akarnak - tartja a szólás -, de a bármikor és bárhol érvényes igazságát nem vitatva hozzá kell tenni, ezúttal jobb volt a Debreceni Dózsa, mert játékosai jobban akarták a győzelmet. Csuhák Molnár ezúttal csak a szövegelésben járt az élen k ö.r. ö Jégkorong OB I: Kiütközött a jeges edzések hiánya UTE - Lehel HC 4-4 (2-2,1-2,1-0) Megyeri út, 1000 n. V: Moharos, Németh, Tóth. UTE: Géczi - Salamon, Kangyal, Ancsin L., Ancsin J., Farkas, Lubnyin, Füzesi, Antal, Pék, Ajanov, Scheiber, Rozgonyi, Balogh. Edző: Eperjesi Miklós Lehel HC: Mihonyik - Nagy, Varjas, Vorobjov, Szelihov, Vodopojanov, Kálla, Bugyi, Antal Zs., Bálint. Edző: Kereső Csaba és Alexandr Vlaszov Kiállítások: 16, ill. 8 perc + 10 perc fegyelmi (Vorobjov) Az első emberelőnyt kihasználták a vendégek, a Géczi által kiejtett korongot Vorobjov segítette a hálóba a 4. percben. Az egyenlítés hasonló erőviszonyok között történt, Antal jobb oldali támadása végén Scheiber volt eredményes, 1-1. A 18. percben Géczi kapus ismét besegített, Vorobjov miután nem szégyenlős, másodszor is bevarrta az eléje ejtett pakkot, majd egy bíróval történt orosz nyelvű szóváltás után tíz percig a bünetőpadot koptatta. Hiányát megérezte a Lehel HC, nem tudott legalább kétgólos előnyhöz jutni, ami megtörte volna a vendéglátók lendületét. Helyette jött Ancsin J. és egalizált, 2-2. Az első igazi akciógólt a jászberényiek szerezték, a védők megtáncoltatása után Vodopjanov porolta le Géczi hálóját, a második harmad első percében. Kilenccel később Lubnyin és Rjanov ugyancsak megkeverte a kék-fehérek hátsó alakzatait, Antalnak nem volt nehéz dolga, közelről betalált, miután az oroszokat pihentette Kereső mester, 3-3. A 32. percben a másik Antal, a jászberényi Zsolt is feliratkozott a góllövők közé, Bálint mesteri átadásából szerzett ismét vezetést csapatának, 3-4. Rendkívüli módon kiéleződött a hangulat a befejező játékrészre, amelyben már kiütközött a jászberényiek tíznapos „jégelvonása”, és aminek köszönhetően Ajanov az elmélázó védők gyűrűjéből megmentette az egyik pontot a liláknak. A jelenlévő szakemberek egyöntetű véleménnyé szerint a bajnokság kimagaslóan legjobb mérkőzését vívta a két csapat, bár a Lehel HC körülbelül hetvenszázalékos teljesítményt nyújtva is közelebb állt a győzelemhez. Serdülők: Lehel HC - UTE 2-9 Kölykök: Lehel HC - Tatabánya 32-0. Odopjanov (14-es) csupán egyszer táncoltatta mleg ellenfeleit