Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-16 / 270. szám

Vízilabda OB I. Damjanich uszoda, 250 n., v.: Puskás. Szolnok: Bodrogi-Mohi 1, Lukács 1, Tóth Cs. 2, Magyar, Nagy T. 4, Kiss A. Csere: Varga 1, Vargyas 1, Pintér Z., ifj. Cseh 1. Edző: Cseh Sándor. Eger: Kiss P.-Ancsán 2, Bundschuch, Petik I, Tóth K. 1, Tóth P. 2, dr. Irmes. Csere: Tűzkő, Simon, Bo­lya. Edző: Pécsik Dénes és Gyulavári Zoltán. Gól emberelőnyből 8/4, ill. 11/3. Négyméteresből 0, ill. 1/1. Némi késéssel kezdődött a mérkőzés, melyet Puskás játékvezető egyedül veze­tett. Mint megtudtuk, a má­sik bíró édesapja szomba­ton reggel elhunyt, ezért Székely Zoltán nem utazott Szolnokra. Az első negyed játéka ke­vés eseményt és örömet ho­zott. Az egriek szoros em­berfogásra rendezkedtek be, hiszen az egyik szlovák játé­kosukat, Vidumanskyt elen­gedték külföldre, nélküle óvatosabbak voltak. Kettős emberelőnyből azért meg­­ v ír : 1 !;' 't\‘i* •? 'i Pontosabb hazai tüzérek Szolnoki Vízügy RC Cola-Eger SE 11 —6(2-1,3-1,1-1,5-3) szerezték a vezetést, melyet Tóth Cs. ugyancsak „fourból” egyenlített. Lu­kács kihasználva a létszámfölényt, ve­zetéshez juttatta csapatát, miközben mindkét oldalon sok helyzet maradt kihasználatlanul. A második negyed közepétől „be­töltött” a szolnoki „tüzérség”. Egy pontos indítás után Mohl felúszásból, Varga előnyös helyzetből, Tóth Cs. pedig akcióból lőtt gólt, 5-1-re alakult az állás! Petik távoli lövése zárta a ne­gyedet. Aztán a harmadikban lelassult a gólgyártás, Áncsán Vargyassal a há­tán szépített, Nagy T. pedig ügyes fel­úszás után volt eredményes. A kapu­ban Bodrogi ezúttal is jó érzékkel röp­ködött, előtte pedig társai az egri tá­madásoknál hatásosan blokkoltak. Az utolsó hét perc volt a legmozgal­masabb. Mohl finom átadását a kitűnő formában játszó Nagy T. húzta a ka­puba, majd egy hátrányos helyzet ki­védését követően felúszásból növelte csapata előnyét, 8-3. Az Eger csak kettős emberelőnyből tudott eredmé­nyes lenni, ezt még Ancsán négyméte­resből megtoldotta, 8-5. Vargyas is be­mutatta góllövő tudományát, majd is­mét Nagy Tibi következett, végül Tóth P. találata után ifj. Cseh is belőtte élete első OB I-es gólját. Újra csak a dicséret hangján szólha­tunk a szolnoki csapatról, mely végig magabiztosabban, ötletesebben ját­szott, remekül védekezett és gyorsa­ságban is felülmúlta ellenfelét. Győ­zelme még ilyen különbséggel is telje­sen megérdemelt. Csak az elbizako­dottságtól tartva említjük meg, kima­radt néhány holdbiztos gólhelyzet, akadt több pontatlan átadás és fölös­leges szabálytalankodás. Mindezt az ifjú hévnek, a tapasztalatlanságnak tu­lajdonítjuk. De majd levetkőzik a gye­rekek... (pl) Pintér (2) és Vargyas (9) eredményesen gyötri ellenfelét, a lehulló labda a távolabb helyezkedő Nagy T. (11.) zsákmánya lesz Fotó: Novák Férfi kézilabda NB I: Kihagyott a védelem Debreceni Dózsa-Szolnok 14-10 (10-6) Debrecen, 400 n., v.: Cserepes, Kiss Debrecen: Sziráki-Szerdjuk 4, Pécsi 2, Dayka, Bán 1, Nerezon 5/3, Polgár 2. Csere: Kiss, Ha­­buczki. Edző: Váczi Sándor Szolnok: Szemenov-Móré 1, Kende 1, Grundmann, Woth 1, Klemán, Golovin 1. Csere: Köteles (kapus), Mol­nár 3, Bendó 2, Kotormán 1, Rigó. Edző: Zsiga Gyula. Kiállítás: 8, il. 14 perc. Hét­méteres: 4/3, ill. 1/0. Golovin találata rögtön meg­nyugtatta a néhány hete tizen­két góllal nyerő szolnokiakat, akik aztán tíz percre váratlanul megtorpantak. Előbb Bánt „bántották” és Nerezon hetes­sel büntetett, aztán a Szemenov szemöldökfájáról kipattanó labdát honfitársa, Szerdjuk lőtte be, majd Bán is betalált, amiért egy pofon volt Grundmann el­ismerése (3-1). Molnár és Móré a társaságot mégegyszer össze­szedte (3-3), de a hátralévő 47 percben már csak a Dózsának volt előnye, a Tisza-partiak még egyenlí­teni sem tudtak. Ebben Szirákinak is volt némi sze­repe, akinek a 20. percben akadt az első védeniva­­lója, majd összetűzése Móréval, amiért a hazaiak kapusát kiállították, hogy „hűtse le” magát. Meg­tette és utána már nagyszerűen védett. A fiatal és tehetséges Móré viszont hitehagyott lett, bizalmat is alig kapott és az sem vigasztalta volna, hogy Debrecenben még sokan emlékeztek a korábbi fel­szabadult játékára. A Dózsa először a 22. percben vezetett három góllal (7-4), úgy, hogy Szerdjuk fe­jén találta szegény Szemenovot, a kipattanót pedig Polgár belőtte. Kotormán és Bendó gyorsan vála­szoltak ugyan (7-6), de aztán a szolnoki védelem ötször egymás után kihagyott, igaz „csak” három gólt kapott belőle a piros-fekete gárda (10-6). Nem tudták tartani Szerbjukot a Tisza-partiak, de az igazsághoz tartozik, hogy azért mindkét oldalon bőséggel akad­tak technikai hibák, no meg a bí­rók a Szolnoktól háromszor is elvették a labdát. Szünet után a vendégek a vé­dekezésre sokkal jobban figyel­tek, élő falat vontak szaggatott­jukra és kihúzták a második fél­időt „egálra”. Harminc perc alatt mindössze 4-4 gól esett, mindkét csapatnál akadtak hosszú gólszünetek. A Dózsa hol öt, (11-6, 13-8), hol három „fával” (11-8, 13-10) vezetett, a szolnokiak ekkor sokat köszön­hettek Szemenovnak. Ám hiába volt az orosz kapus a nyugalom szobra, ha mezőnybeli társai ide­geskedtek és Molnárral az élen játék helyett egyre többet szö­vegeltek, keménykedtek, amit a bírók szünet után összesen 12 perccel büntettek. Ráadásul a Dózsa kapujánál sorra kimaradtak a helyzetek - Grundmann, Bendó -, ezért Zsiga Gyu­la joggal idegeskedett. Bizonyára a bírókat is szid­hatta, mert egy sárga lap lett a jutalma. Szegény a csapatát annyira űzte, hajtotta volna, hogy egyszer négy játékost is megelőzve, ő vetődött elsőnek a pályáról kipattanó labdára, hogy minél előbb játék­ba hozza, de hiába. Kézilabdában a bírók jobbára azt fújnak amit akarnak - tartja a szólás -, de a bármikor és bárhol érvényes igazságát nem vitatva hozzá kell tenni, ezúttal jobb volt a Debreceni Dózsa, mert játékosai jobban akarták a győzelmet. Csuhák Molnár ezúttal csak a szövegelésben járt az élen k­ ö­.r. ö Jégkorong OB I: Kiütközött a jeges edzések hiánya UTE - Lehel HC 4-4 (2-2,1-2,1-0) Megyeri út, 1000 n. V: Moharos, Né­meth, Tóth. UTE: Géczi - Sa­lamon, Kangyal, Ancsin L., Ancsin J., Farkas, Lub­­nyin, Füzesi, Antal, Pék, Ajanov, Schei­ber, Rozgonyi, Ba­logh. Edző: Eperje­si Miklós Lehel HC: Miho­­nyik - Nagy, Va­rjas, Vorobjov, Szelihov, Vodopo­­janov, Kálla, Bugyi, Antal Zs., Bálint. Edző: Kereső Csa­ba és Alexandr Vlaszov Kiállítások: 16, ill. 8 perc + 10 perc fegyelmi (Vorobjov) Az első emberelőnyt kihasználták a vendégek, a Géczi által kiejtett korongot Vorobjov segítette a hálóba a 4. percben. Az egyenlítés hasonló erőviszo­nyok között történt, Antal jobb oldali támadása vé­gén Scheiber volt eredményes, 1-1. A 18. percben Géczi kapus ismét besegített, Vorobjov miután nem szégyenlős, másodszor is bevarrta az eléje ejtett pakkot, majd egy bíróval történt orosz nyelvű szó­váltás után tíz percig a bünetőpadot koptatta. Hiá­nyát megérezte a Lehel HC, nem tudott legalább kétgólos előnyhöz jutni, ami megtörte volna a ven­déglátók lendületét. Helyette jött Ancsin J. és egali­zált, 2-2. Az első igazi akciógólt a jászberényiek szerezték, a védők megtáncoltatása után Vodopjanov porolta le Géczi hálóját, a második harmad első percében. Kilenccel később Lubnyin és Rjanov ugyancsak megkeverte a kék-fehérek hátsó alakzatait, Antalnak nem volt nehéz dolga, közelről betalált, miután az oroszokat pihentette Kereső mester, 3-3. A 32. perc­ben a másik Antal, a jászberényi Zsolt is feliratko­zott a góllövők közé, Bálint mesteri átadásából szer­zett ismét vezetést csapatának, 3-4. Rendkívüli mó­don kiéleződött a hangulat a befejező játékrészre, amelyben már kiütközött a jászberényiek tíznapos „jégelvonása”, és aminek köszönhetően Ajanov az elmélázó védők gyűrűjéből megmentette az egyik pontot a liláknak. A jelenlévő szakemberek egyöntetű véleménnyé szerint a bajnokság kimagaslóan legjobb mérkőzé­sét vívta a két csapat, bár a Lehel HC körülbelül hetvenszázalékos teljesítményt nyújtva is közelebb állt a győzelemhez. Serdülők: Lehel HC - UTE 2-9 Kölykök: Lehel HC - Tatabánya 32-0.­ ­ Odopjanov (14-es) csupán egyszer táncoltatta ml­eg ellenfeleit

Next