Állami Faludi Ferenc gimnázium, Szombathely, 1921

történeti osztályába osztotta be. Helyébe más tanárra nem volt szükség; óráit a testületben szétosztottuk. Az előző tanévben tanári testületünkben névleg szerepelt Dr. Falusy Béla r. tanárt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tiszti orvosi bizonyítvány alapján ideiglenesen nyugdíjazta, a Párisban tartózkodó és már korábban végellátás alá vont Rosenthal Vilmos r. tanárt pedig állásától felmentette. A Rendtartásban előírt értekezleteket a tanári testület a szabályszerű időben megtartotta s ezeken az ifjúság erkölcsi, értelmi és testi fejlődé­sének érdekében álló kérdéseket tüzetesen megbeszélte. Szülői értekezlet kettő volt intézetünkben, szeptember 25.-én és március 25.-én. Az előbbin az igazgató tartott felolvasást az iskola és a szülői ház viszonyáról, az utóbbin pedig Halász Viktor igazgatóhelyettes az ifjúság házi olvasmányairól. Mindkét felolvasást az igen szép számmal megjelent szülőkkel folytatott eszmecsere követte. Dsida Ottó tanker, kir. főigazgató úr Őméltósága április 29.-től május 4.-ig végezte intézetünkben hivatalos látogatását. Az iskola minden anyagi és szellemi ügyét felölelő, beható megvizsgálás után tartott főigazgatói értekezleten közölte értékes megfigyeléseit s megállapítva az iskola szín­vonalának fokozatos emelkedését, kifejezte elismerését a tanári karnak a rendkívül mostoha viszonyok ellenére mind a nevelésben, mind az oktatásban végzett eredményes, önfeláldozó munkásságáért. A magunk részéről is örvendünk annak, hogy fegyelmi és tanulmányi téren a jó valutánk korabeli követelményeket támaszthatjuk ifjúságunkkal szemben — és nem hiába. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy fiaink magaviseletével és szorgalmával teljesen meg vagyunk elégedve. Napjainkban, amikor a legelzártabb gondolatvilágú körökben is tudatossá válik, hogy hazánk épségének kérdése szorosan összefügg az ifjúság testi­lelki épségével, erkölcsi és hazafias kötelességünk olyan igények támasztása, az ifjúság elé a fejlődés olyan fokának célultűzése, amelyen gáncs és ki­fogás nem tehető. E tekintetben szinte kielégíthetetlen vágynak kell élnie a szülőkben, tanárokban és társadalomban egyaránt. Abban a meggyőződésben, hogy vallás nélkül nincs erkölcs és nincs lelkiismeretes munka, arra törekedtünk, hogy a vallás-erkölcsi elvek ifjú­ságunkban tudatosakká­­és eleven ható erővé váljanak. E cél érdekében a hitoktatókat hivatásuk teljesítésében készségesen támogattuk, a tanulókat a tanítás mindennapi munkájában és ünnepi alkalmakkor benső vallásos­ságra buzdítottuk, mások vallásának tiszteletben tartására intettük s gondunk volt rá, hogy mindannyian jelen lehessenek és kellő módon részt is vegyenek felekezetük isteni tiszteletein és vallási gyakorlatain. A tanítás előtt és után szép, irredenta szellemű imát mondtunk. A katolikusok vasárnapokon és ünnepeken szentmisét hallgattak s az alsó és felső osztályok külön csoport

Next