Szövetkezeti Élet, 1985 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Az „ egyéb tevékenység” Hatvanban Megszokott már, ha takarékszövetkezetről hallunk, hogy a betétgyűjtés és a kölcsönzési tevékenység jut eszünkbe.Pedig a falusi bankok munkájában jelentős helyet kapnak az úgynevezett „egyéb tevékenységek” is. Ez a munka függ a szövetkezet nagyságától, elhelyezkedésétől, a területén folyó háztáji termeléstől és a lakosság igényeitől is. Az utóbbi időszakban jelentősen kibővült a szövetkezetek ilyen irányú joga, sok olyan megbízást kaptak, amelyet korábban rendelet tiltott. Ma még egyes pénzügyi tevékenységnek nem tulajdonítanak jelentőséget, mert úgymond, nincs rajta semmi haszon. Pedig ha ügyesen, hozzáértéssel végzik, tovább növeli a szövetkezet népszerűségét a lakosság körében. Megnéztük mi erről a legnagyobb takarékszövetkezet elnökének, Herczegh Alajosnak a véleménye Hatvanban. —• A megbízásos tevékenység elég széles körű működési területünkön — mondta az elnök. — Ebbe a körbe tartozik a biztosítás, a felvásárlások kifizetése, az utazások szervezése, a valutavétel és eladás, a totó-, lottóárusítás, a nyeremények kifizetése, a hirdetések felvétele és a könyvárusítás. Természetesen végzünk még mást is, de az nem számottevő éves forgalmunkban. —Tudom, hogy a biztosítás a legnagyobb és a legrégebbi megbízásos tevékenység, ezért inkább a nemrégiben bevezetettekről szeretnénk érdeklődni. — A működési területünk nagy része mezőgazdasági jellegű, ahol a lakosság jelentős része fóliás vagy szántóföldi zöldárutermelést végez, illetve a ház körüli állattartásból növeli a család bevételét. 1983 elején megállapodásokat kötöttünk a hatvani és a lőrinci áfászekkel, az állatforgalmi vállalattal, a Zöldért-tel, valamint a szigetcsépi tsz-szel az átvett áruk értékének kifizetésére. A felvásárló kitölti az átvételi jegyet és a szövetkezet dolgozói számfejtik az érte járó összeget. Ez évente több millió forint, és több száz termelőt érint. Kétéves tapasztalat alapján mondom, hogy reklamáció még nem érkezett hozzánk, viszont annál több elismerés, mert a lakosság megszerezte ezt a kifizetési formát. A két áfész működési területén már a termelési előlegeket is mi folyósítjuk. 1985-től az állatforgalmi vállalat is ilyen formában segíti a szerződőket. A másik „új” tevékenység a bel- és külföldi utazások szervezése, amelyet a Cooptourist irodáján keresztül végzünk. Azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb az érdeklődés. A csoportos utakat általában az igényeknek megfelelően helyből indítjuk, így a részvevők kényelmesen vehetnek részt a külföldi utakon. — Hová szerveztek utakat? — Nyáron nagyon népszerűek a tengerparti üdülőhelyek, Szocsi, Rimini, Opatija, de Ausztriában és Csehszlovákiában a hegyvidékeket is látogatják. Útjaink nagy részét a nyugati utazások teszik ki. Tavaly kétmilliós forgalmunk volt összesen ilyen utazásokból. Bevezettük a valutaárusítást, illetve vásárlást is. Eddig közel 2,5 millió forint összegű forgalmat bonyolítottunk le. — Milyen egyéb tevékenységeket végeznek még? — Jelentős a totó—lottó árusítás, amelyből a múlt évben 164 ezer darabot árusítottunk. Sorsjegyeket is lehet kapni egységeinkben és a kisebb összegű nyereményeket helyben fizetjük. A Népújság részére elfogadunk hirdetéseket mind az egyéni, mind pedig a közületi hirdetőktől. — Amerre jártam, a kirendeltségeknél láttam, hogy könyvárusítással is foglalkoznak. — A hatvani áfésszel kötött megállapodás alapján minden egységünkben könyveket is adunk el. Ez nem kifejezetten tevékenységi körünkbe tartozik, hanem a szocialista brigádok vállalásai alapján történik. — Mi a tapasztalata az egyéb tevékenységről? — Sok munka van vele és nem hoz olyan nyereséget, mint az alaptevékenység. Dolgozóink mégis szívesen foglalkoznak vele, mert így a lakosság még közelebb kerül a szövetkezethez. Megismerik munkánkat és, ha van megtakarított pénzük, elhozzák a kamatozásra, így azt mondom: megéri, hogy foglalkozunk vele. Szabó Lajos f) Ill f fi üLüftbüü jJUI 11 IUI IIIUIJUII; A FÜZESABONY ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ a meglevő és jól működő tartósító-ipari szakcsoportja mellé a szállítási részlegen belül is szakcsoportot alakított. Ezzel a teljesen új formával 1985. január 1-től még szervezettebben kívánja kielégíteni a két tüzép-telep szállítási igényét, s végezni a táp-, gáz- és szennyvíz-szállítását. Különösen a tüzépi szállításoknál évek óta gondot okozott a nagy mennyiségű és a gyakori alkalmi bér kifizetése, a magas vagonállás utáni bírság, ami az üzemág gazdálkodását rontotta. Poroszlón és Sarudon összesen évente mintegy nyolcezer „guruló vagon” érkezésével számolnak, és már 1984-ben is csaknem 300 000 forint bírságot kellett kifizetni vagonállás miatt. Ez az összeg a kétszerese lehetett volna, ha csupán hagyományos szállítást végeznek. A szövetkezet többi tüzép-telepén a szállítás részben megoldódott a Volán és másán fuvarozó közreműködésével. A szakcsoportba lépést a tagok szívesen vállalták, hiszen itt jobb szervezéssel, mintegy 30 százalékkal magasabb keresetet lehet elérni. A szövetkezet is jól jár, hiszen a szombat—-vasárnapi alkalmi bért a szakcsoport, mint jövedelmet, legálissá teheti, valamint a gépjármű-fejlesztést is megoldhatja. A szakcsoportban 14-en doboznak főállásban, 2-en pedig mellékfoglalkozásban. Az áfésztől 2 darab dízelesített ZIL-t, a darab Roburt, 1 darab rakodógépet, 1 darab MTZ-traktort vettek át pótkocsival, szippantóval. A rakodógép kezelésére az áfész Debrecenben 2 dolgozót taníttatott ki. A gépkocsik továbbra is a szövetkezet tulajdonában vannak, a szakcsoport értékcsökkenést és járulékot fizet utánuk. A szakcsoport elnöke főfoglalkozásban változatlanul az áfész szállításvezetője, így biztosított, hogy a szövetkezet igénye mindenkor elsőbbséget élvez. A szerződés szerint a gépkocsik minden javítása a szakcsoportot terheli. A kereskedelmi vagonoknál napi egy, míg szóródó áruknál teljes egészében kocsiálláspént-mentes kirakodást vállalt a szakcsoport. Elsődlegesen a szövetkezet fuvarozási feladatainak megoldására hozták létre az új vállalkozási formát, tevékenységüknek ez a négyötödét teszi ki. A szakcsoport Volán-tarifa szerint számláz, amiből biztosítja a gazdálkodását és fizeti a jogszabályok által előírt adót. Az eddigi bér a szakcsoportnál jövedelemként mutatkozik és tőle a gépkocsihasználatért az elért jövedelemből 5 százalékkal részesedik az áfész. MOST, HOGY AZ ÁFÉSZEKNÉL MEGNŐTT A SZÁLLÍTÁSI FELADAT, nagy figyelmet érdemel ez a kezdeményezés, főleg, ha az újabb rendelkezések várhatóan kisebb akadályokat állítanak a szakcsoporti működés elé. Rózsahegyi József (MÉSZÖV) ^4*- 2 SZÖVETKEZETI ÉLET Mogyorót is... A hevesi áfész új. Tarantella üzemének jobb hasznosítása továbbra is foglalkoztatja a szövetkezet dolgozóit. Termékeinek nagyobb propagandájával, szélesebb körű megismerésével ugyan jelentősen csökkentek a korábbi gondok, kevesebb a baj az értékesítéssel, de a meglevő kapacitások jobb eredményeket is biztosítanának. Felvetődött a párttagokkal a vezetőségválasztást megelőző elbeszélgetéseken is, hogy esetleg szorgalmazzák a városban és környékén lehetséges földimogyorótermesztést, s a termény feldolgozására — a pörkölésre — szintén vállalkoznak a gépsorokkal. Ha sikerül, minden bizonnyal újabb, piacképes áruval jelentkezhet a szép üzem. Nagyobb üzemházban a Házi Kézmű- és Bőripari Szövetkezet Az üzembe helyezés alkalmával beszélgettünk a szövetkezet elnökasszonyával, Hegedűs Ferencnével, és kértük, hogy tájékoztassa olvasóinkat a bővítéssel kapcsolatban elvégzett beruházási munkákról. Mint elmondta: a beruházás előkészítése még 1981- be megkezdődött. A kiviteli tervek 1982 márciusában elkészültek és megkezdődtek az építési munkák is. Az üzemház bővítési munkáinak megvalósítását az tette szükségessé, hogy megszűnjenek a telephelyek, a szövetkezet termelése egy helyre koncentrálódjon, és biztosítson alapot a termelőberendezések korszerűsítéséhez, a termelés jobb megszervezéséhez, ezen keresztül a termelékenység növekedéséhez. — Milyen anyagi ráfordításokat igényelt a beruházás megvalósítása? — A beruházás megvalósításához közel 18 millió forintot kellett biztosítanunk. A szövetkezet saját fejlesztési alapjának kiegészítésére a mozgalom jelentős összegű kölcsön folyósítását engedélyezte. A fejlesztés részét képező tanműhely építéséhez a minisztérium vissza nem térítendő támogatást is biztosított. — Hallhatnánk valamivel részletesebben a tanműhely megvalósításáról? — Igen. Szövetkezetünknél a szakmunkásképzésnek több mint 10 éves hagyománya van. Évente mintegy 20 tanuló felvételére kerül sor. Jelenleg 60 szakmunkástanulója van szövetkezetünknek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a végzett fiatalok mintegy 80 százaléka a szövetkezetnél marad. Ez biztosítja az utánpótlást. A tanműhely megvalósítása 4,6 millió forint volt. Ebből az építés költsége 2,7 millió, a gépek és a berendezések értéke pedig meghaladja az 1,8 millió forintot. — Miből adódik a gépköltség magas értéke? — Egy kis kitérővel válaszolnék. Szövetkezetünk tőkés exportjának nagyobb hányada bérmunka. Kezdetben szívesen vállaltuk, mert ez hozzásegítette a szövetkezetét ahhoz, hogy megismerjük a korszerű gyártási technikát és technológiát, újfajta géptípusokat alkalmazunk a termelésben. A gyártási kultúra színvonalával együtt a minőségi színvonal is emelkedett! A munkaigényes export fokozása szakképzett munkaerőt igényel. Ez csak a magasabb színvonalon történő képzéssel biztosítható. Ennek előfeltétele viszont, hogy a gyakorlati oktatást korszerű technikai eszközök segítsék. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a tanulók gyakorlati képzése az I. félév után a szövetkezet termelési feladataihoz kapcsolódik. A szövetkezet az elmúlt években igen dinamikusan fejlődött. Termelése az 1982. évihez viszonyítva több mint 50 százalékkal növekedett. Az 1984-es évben végzett munka alapján milyen eredmények várhatók? 1— Az éves termelési és nyereségtervünket túlteljesítettük. Az exportcélkitűzésekkel kapcsolatban a következőket mondhatom: a tőkés exportnál 1,3 millió forintos saját anyagos teljesítést terveztünk. Sajnos, az anyagellátás területén jelentkezett különböző okok miatt ez csak igen kis részben valósult meg. A kiesést többlet bérmunka vállalásával ellensúlyoztuk. Szociálista exportunk a megfelelő termékkiválasztásból adódóan — női pantonett és klumi ’ pa gyártásával — jelentős összegű, terven felüli bevételt tett lehetővé. — Az 1985. évi célkitűzések? — Mindhárom relációból növekvő igényekkel kell számolni. Az elmúlt évek jelentős termelésbővítései azonban óvatosságra intenek. Mérsékelt növekedés mellett ezt az évet inkább a stabilizálódás évének tekintjük. Feladataink így is jelentősek. Ez úgy fogalmazható meg: a termékszerkezet folyamatos korszerűsítésével, a mindenkori piaci igényeknek megfelelő, magasabb minőségi szintű, versenyképes termékek előállítása a cél. Nagymértékben segítenek az üzemházunk bővítése során megvalósított és üzembe helyezett fejlesztések. Ez alkalommal is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak célkitűzéseink megvalósításához. — A további eredményes munkához, feladataik teljesítéséhez sok munkasikert kívánunk a szövetkezet dolgozó kollektívájának. S köszönjük a beszélgetést. Freytag László Szorgos fiatalok a tanműhelyben (Fotó: Robotkay Lajosné) Télen is helytállnak a tsz-nél Mészégetőkkel a Bükkben A természet bőven megajándékozta látnivalóval Felsőtárkányt és környékét. De nekem mind között az a völgy tetszik a legjobban, amely a település határában, a kőbánya mellett húzódik. Különös ez a táj. Igéző és rejtelmes. Hol a jobb, hol a bal arcát mutatja meg, hol csöndbe burkolózik, hol meg kitárulkozik. Akkor a legérdekesebb, amikor a mészégetők tüzet gyújtanak a boksokban. A szikra felszáll, kibomlik, csillagokra törik. A láng égeti, ropogtatja a cserfából készült máglyákat. A mészégetők szerint éjszaka szokatlanul megnőnek és lebegnek a fák árnyai, riadoznak a madarak, osonva járnak a szarvasok, az őzek. Az egész fénybe borított völgy a derék emberekről beszél. A Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet dolgozói Kakuk Sándor, Bajzáth László és Hegyi Antal egyszerre négy boksánál foglalatoskodnak. Az első kemencébe mészkövet raknak. Elfér abban legalább 500 mázsa mésznek való és 300 mázsa tűzifa, vagy talán ennél is több. Az ásványt bunkóval törik szét. Három napig is eltart, amíg elkészülnek ezzel a munkával. Kemény, de oldásra kész emberek. Most ismerkedtünk meg, először látom őket. Kakuk Sándor alacsony, arca kerek, fénylő. — Naponta tíz-tizenkét órát dolgozunk. Nehéz és veszélyes a mészégetés, de nem tudnánk már meglenni nélküle. Pedig a boksokban még karácsonykor is lobogott a tűz. Folyamatos az üzem. Hegyi Antal ötvenéves. Egy fedél alatt él az édesanyjával. — Ö viseli gondomat 4- mondja elégedetten. — Igaz, neki adom a fizetésemet. — Mennyit keres? — Attól függ. Ha jó idő van, többet viszek haza. De ilyenkor 1 is összejön vagy 10—11 ezer forint. Átmegyünk az égő lakáshoz. Azt hittem, hogy csak melegedni fogunk, de tévedtem. — Válasszon maga is egy rönköt és dobja a kemencébe ... — biztat Bajzáth László. Egymás mellett él benne,, a darabosság és a könnyedség. — Édesapám is mészégető volt — emlegeti. — A mimunkánk nehezebb mint a szénégetőké, de nem fog ki rajtunk. Zuhannak a fahasábok, a kemencében omlani kezd a parázs. Mintha sámánok látszanának a tűzzel. Ezerkétszáz Celsius fok van odabenn. — Irigylem az erejüket! — roskadozom a husángok alatt. — Szívósak vagyunk, de hol van már a fiatalkori erőnk . ..! — válaszolják. Ezerháromszáz mázsa darabos meszet állítanak elő havonta. Fagyban, hóban, hidegben is helytállnak. (mika) ! 1985. JANUÁR