Szövetkezeti Értesítő, 1926 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-02 / 1. szám
XVIII. évfolyam SZÖVETKEZETI É I? T E S IT ft 3 S8^5>3g6a»ec»tga«?«-MaH^jaiMWCTBai»»jujui^ti jh ■—lúgján CpizösSoH a JochdaSel szivet kezet ételéből. Dr. V. Totomianz tanár néhány érdekes epizódot gyűjtött össze Georg Holyoake, a szövetkezeti mozgalom első történetírójának műveiből. Épp oly érdekesek, mint tanulságosak azok a feleletek, amelyeket a szövetkezet rágalmazói a tagoktól kaptak. „Egy asszonynak például, aki már ötven font sterlinget gyűjtött össze a szövetkezetben, azt mondották, hogy „a szövetkezet rövidesen megbukik“. „Nem az én bajom“ — hangzott a válasz. — „Én csak egy shillinget fizettem be és ma már tényleg van ötven font sterlingem. Ha a szövetkezet tönkremegy, a saját pénzét veszíti el, nem a másokét.“ Ehhez hasonló választ sokan kaptak. Nem egy szegény ember mondotta azoknak, akik meg akarták ingatni bizalmában: „Ha igaz, hogy a szövetkezet tönkremegy, csak azt veszítheti el, amim ott van, mert már sokkal többet fizetett vissza nekem, mint amennyit én oda vittem.“ A józan ész, a hála és a jóérzés sugárzik ki ezekből a feleletekből. A fogyasztószövetkezet befolyását tagjainak anyagi helyzetére akkor tudja csak megbecsülni az ember, ha egy bizonyos Dick nevezetű ember példájára emlékezik, aki fülig úszott az adósságban és 30 évig egy pinceodúban lakott. Elképzelhető, hogy mily büszkén nyújtotta át váltás céljából az első ötfontosát a tejesasszonynak a szegény ördög, akinek az életben még sohasem volt annyi pénze. Ma Dieknek 20 font sterling „készpénze“ van a szövetkezetben. Akiknek a legtöbb megtakarított pénzük van a szövetkezetben, többnyire olyanok, akik aránylag a legkisebb összeggel járultak kezdetben a szövetkezet üzletrésztőkéjéhez. Egy öregasszony kérte, hogy adjanak ki neki üzletrészéből öt font sterlinget. Napokig gyönyörködött a pénzben, azután visszavitte, ötre lett volna kigyó és hogy ne beszélt volna későbben bűnbeesett „ősanyánkkal“. Mert hiszen a biblia kifejezetten hangoztatja, hogy éppen ezért büntette meg Isten a kígyót azzal, hogy örökké a porban csússzék. A jámbor hívő nem is töprengett sokáig, hanem egyszerűen följelentette hitetlenség és eretnekség címén a mit sem sejtő prédikátort a templom elöljáróságánál. A bölcs elöljáróság pedig minden meggondolás nélkül a vádló mellé szegődött, magáévá téve annak a fölfogását. És mint egykor Galileit , az elöljáróság színe elé idézte a bűnös, eretnek papot. A jámbor Geelkerken hasztalanul igyekezett védekezni. Végeredményben az elöljáróság azt követelte tőle, hogy írásban jelentse ki, miszerint a bibliában nincsenek képletes vonatkozások, az betű szerint igaz, tehát a paradicsom fái valóságos fák, a kígyó valóságos kígyó volt és hogy valóban emberi módon beszélt. Geelkerken ezt megtagadta, amire hivatalvesztéssel fenyegették meg. Maga az eset pedig nyilvánosságra kerülvén — egy újabb majompörnek lett az előidézője. Az elöljáróság nem mert végső fokon ítélkezni, hanem a döntést az úgynevezett szinódusra bízta, amely január első napjaiban fog dönteni ebben a jellemző pörben. De hogy milyen értelemben, az természetesen ez időszerint még kétséges. Addig is a liberális hollandiai újságok kifigurázzák az ortodoxok íaradiságát. Hasábokon ven évig csak a kereskedőknél vásárolt s csak most érte el először, hogy ennyi pénzt mondhatott a magáénak.“ A szövetkezet segítette hozzá. Ittatássos Fogyasztási Szövetkezet Fölhívás. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet tagosztálya fölhívja a Szövetkezet tagjainak figyelmét, hogy az 1925. üzletévben eszközölt vásárlásaik alkalmával kapott kasszabioknak „Vásárlási visszatérítési értékjegy“re való becserélése legkésőbb folyó évi január 31-éig tart. Akinek tehát gyűjtött blokjai vannak, okvetlen adja le azokat a kitűzött időn belül a fióküzletben, annál is inkább, mert január 31-ike után a blokok már nem fogadhatók el. A blokok összeszámlálását pontosan kell végezni, mert azok felülvizsgálat alá kerülnek, és csak az esetben fogadtatnak el, ha nem mutatkozik hiányosság. A blokok csakis ötszázezer koronás csomókba összekötve adhatók le abban a fióküzletben, ahol a tag vásárlásait eszközli. Az ötszázezer koronánál nagyobb összegről szóló biokokhoz annyi kisebb biok teendő, hogy a csomó egy milliót tegyen ki. Szombat kivételével bármely napon be lehet a biokokat cserélni, ez alkalommal azonban az üzletrész is fölmutatandó. Ha az üzletrész már kiegyenlíttetett, de még csak az „Elismervény“ van a tag birtokában. ilyen esetben a raktáros köteles az üzletrészt a tagnak kiszolgáltatni. át tárgyalják az „ügyet“ a legnevetségesebb formában, de magát a bűnbeesési jelenetet sem kímélik. Többek között azt írják, hogy ha a paradicsombeli kigyó valóban kigyó volt — akkor nem tudott beszélni. De miután mégis beszélt — tehát semmiképen sem lehetett valóságos kigyó, talán inkább papagáj volt. De ha már beszélt, föltétlenül meg kell állapítani, hogy miféle nyelven beszélt stb. stb. Egyszóval: az ilyen lehetetlen kérdésekkel ugyanolyan nevetséges mederbe akarják terelni a legújabb majomport, mint amilyenbe Leopesék juttatták a daytoni komédiát, ahol a vádló Bryand vádbeszédében bizonyítani akarta a Jónás meg a cethal esetét és azt, hogy Éva csakugyan Ádám egy bordájának volt a változata. A tenesseei farmerek és a hollandus parasztok tehát egymásra találtak. Maradiak és ostobák — a mindenütt föltalálható reakciós" törekvések legnagyobb örömére. Őszintén kívánunk nekik ezekhez hasonló sikereket, ámbár fájlaljuk, hogy az ilyenek akkor lehetségesek, amikor autók száguldoznak az utcákon és rádión beszélgetnek az emberek. No de,semmi baj: Földünk továbbra is forogni fog, akár tetszik ez az ostobaság vámszedőinek, akár nem. Ezek után pedig mégis blodog újévet kívánunk! Rácz Gyula.