Szövetkezeti Értesítő, 1926 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-02 / 1. szám

XVIII. évfolyam S­Z­Ö­VETKEZETI É I? T E S IT ft 3 S8^5>3g6a»ec»tga«?«-MaH^jaiMWCTBai»»jujui^ti jh ■—lúgján CpizösSoH a JochdaSel szivet kezet ételéből. Dr. V. Totomianz tanár néhány érdekes epi­zódot gyűjtött össze Georg Holyoake, a szövet­kezeti mozgalom első történetírójának művei­ből. Épp oly érdekesek, mint tanulságosak azok a feleletek, amelyeket a szövetkezet rágalmazói a tagoktól kaptak. „Egy asszonynak például, aki már ötven font sterlinget gyűjtött össze a szövetkezetben, azt mondották, hogy „a szövetkezet rövidesen meg­bukik“. „Nem az én bajom“ — hangzott a vá­lasz. — „Én csak egy shillinget fizettem be és ma már tényleg van ötven font sterlingem. Ha a szövetkezet tönkremegy, a saját pénzét veszíti el, nem a másokét.“ Ehhez hasonló vá­laszt sokan kaptak. Nem egy szegény ember mondotta azoknak, akik meg akarták ingatni bizalmában: „Ha ig­az, hogy a szövetkezet tönkremegy, csa­k azt veszítheti el, amim ott van, mert már sokkal többet fizetett vissza ne­kem, mint amennyit én oda vittem.“ A józan ész, a hála és a jóérzés sugárzik ki ezekből a feleletekből. A fogyasztószövetkezet befolyását tagjainak anyagi helyzetére akkor tudja csak megbe­csülni az ember, ha egy bizonyos Dick neve­zetű ember példájára emlékezik, aki fülig úszott az adósságban és 30 évig egy pinceodú­­ban lakott. Elképzelhető, hogy mily büszkén nyújtotta át váltás céljából az első ötfontosát a tejesasszonynak a szegény ördög, akinek az életben még sohasem volt annyi pénze. Ma Dieknek 20 font sterling „készpénze“ van a szö­vetkezetben. Akiknek a legtöbb megtakarított pénzük van a szövetkezetben, többnyire olya­nok, akik aránylag a legkisebb összeggel já­rultak kezdetben a szövetkezet üzletrésztő­ké­­jéhez. Egy öregasszony kérte, hogy adjanak ki neki üzletrészéből öt font sterlinget. Napokig gyö­nyörködött a pénzben, azután visszavitte, öt­re lett volna kigyó és hogy ne beszélt volna későbben bűnbeesett „ősanyánkkal“. Mert hi­szen a biblia kifejezetten hangoztatja, hogy éppen ezért büntette meg Isten a kígyót azzal, hogy örökké a porban csússzék. A jámbor hívő nem is töprengett sokáig, hanem egyszerűen följelentette hitetlenség és eretnekség cím­én a mit sem sejtő prédikátort a templom elöljáró­ságánál. A bölcs elöljáróság pedig minden meg­gondolás nélkül a vádló mellé szegődött, ma­gáévá téve annak a fölfogását. És mint egykor Galileit , az elöljáróság színe elé idézte a bűnös, eretnek papot. A jámbor Geelkerken hasztalanul igyekezett védekezni. Végered­ményben az elöljáróság azt követelte tőle, hogy írásban jelentse ki, miszerint a bibliában nin­csenek képletes vonatkozások, az betű szerint igaz, tehát a paradicsom fái valóságos fák, a kígyó valóságos kígyó volt és hogy valóban emberi módon beszélt. Geelkerken ezt meg­tagadta, amire hivatalvesztéssel fenyegették meg. Maga az eset pedig nyilvánosságra kerül­vén — egy újabb majompörnek lett az előidé­zője. Az elöljáróság nem mert végső fokon ítélkezni, hanem a döntést az úgynevezett szi­­nódusra bízta, amely január első napjaiban fog dönteni ebben a jellemző pörben. De hogy milyen értelemben, az természetesen ez idősze­­rint még kétséges. Addig is a liberális hollandiai újságok kifigu­rázzák az ortodoxok í­aradiságát. Hasábokon ven évig csak a­ kereskedőknél vásárolt s csak most érte el először, hogy ennyi pénzt mond­hatott a magáénak.“ A szövetkezet segítette hozzá. It­tatássos Fogyasztási Szövetkezet Fölhívás. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet tag­osztálya fölhívja a Szövetkezet tagjainak figyelmét, hogy az 1925. üzletévben eszközölt vásárlásaik alkalmával kapott kasszabioknak „Vásárlási visszatérítési értékjegy“­re való be­cserélése legkésőbb folyó évi január 31-éig tart. Akinek tehát gyűjtött blokjai vannak, okvet­len adja le azokat a kitűzött időn belül a fiók­üzletben, annál is inkább, mert január 31-ike után a blokok már nem fogadhatók el. A blokok összeszámlálását pontosan kell vé­gezni, mert azok felülvizsgálat alá kerülnek, és csak az esetben fogadtatnak el, ha nem mutat­kozik hiányosság. A blokok csakis ötszázezer koronás csomókba összekötve adhatók le abban a fióküzletben, ahol a tag vásárlásait eszközli. Az ötszázezer koro­nánál nagyobb összegről szóló biokokhoz annyi kisebb biok teendő, hogy a csomó egy milliót tegyen ki. Szombat kivételével bármely napon be lehet a biokokat cserélni, ez alkalommal azonban az üzletrész is fölmutatandó. Ha az üzletrész már kiegyenlíttetett, de még csak az „Elismervény“ van a tag birtokában. ilyen esetben a raktáros köteles az üzletrészt a tagnak kiszolgáltatni. át tárgyalják az „ügyet“ a legnevetségesebb formában, de magát a bűnbeesési jelenetet sem kímélik. Többek között azt írják, hogy ha a paradicsombeli kigyó valóban kigyó volt — akkor nem tudott beszélni. De miután mégis beszélt — tehát semmiképen sem lehetett való­ságos kigyó, talán inkább papagáj volt. De ha már beszélt, föltétlenül meg kell állapítani, hogy miféle nyelven beszélt stb. stb. Egyszóval: az ilyen lehetetlen kérdésekkel ugyanolyan ne­vetséges mederbe akarják terelni a legújabb majomport, mint amilyenbe Leopesék juttatták a daytoni komédiát, ahol a vádló Bryand vád­beszédében bizonyítani akarta a Jónás meg­ a cethal esetét és azt, hogy Éva csakugyan Ádám egy bordájának volt a változata. A tenesseei farmerek és a hollandus parasz­tok tehát egymásra találtak. Maradiak és os­tobák — a mindenütt föltalálható reakciós" tö­rekvések legnagyobb örömére. Őszintén kívá­nunk nekik ezekhez hasonló sikereket, ámbár fájlaljuk, hogy az ilyenek akkor lehetségesek, amikor autók száguldoznak az utcákon és rádión beszélgetnek az emberek. No de,semmi baj: Földünk továbbra is fo­rogni fog, akár tetszik ez az ostobaság vám­­szedőinek, akár nem. Ezek után pedig mégis blodog újévet kívá­nunk! Rácz Gyula.

Next