Szövetkezeti Értesítő, 1937 (29. évfolyam, 1-23. szám)

1937-01-16 / 1. szám

XXIX. ÉVFOLYAM ÖVETK^ ^ ÉRTESÍTŐ 7 a régi, ez az oka annak, hogy minden normális gyermek szíve­sen megy oda. Ha az ellenkező­jét tapasztaljuk, valami baj van a gyermek körül, amit helyes ne­veléssel kell meggyógyítanunk. Alapjában véve az ember­anyag olyan, mint a nyers kő­­művész keze csodálatos művet farag belőle, az átlag­ember munkáját használha­tóvá faragja, néha csak hét­közn­­api célokra, de megmű­velés nélkül útban álló aka­dály válik belőle, amelybe mindenki megbotlik és a töb­­ biek haladásának akadálya marad. A nyers kő néha gyémánt, néha márvány, esetleg egyszerű ho­mokkő, de mindegyiknek meg­van az emberi közösség életében a maga rendeltetése. Ezt a ren­deltetését csak akkor tudja azon­ban betölteni, ha korán művelés alá fogják és megértően dolgoz­nak az átformálásán. A nevelői feladat ma nagyobb­­részt a nők kezében van. Nin­csen magasztosabb, de nagyobb felelősséggel járó feladat szá­mukra. Ligeti Horteten Új esztendő Új elgondolások, új harcok kü­szöbét léptük át. Nincs megállás, nem lehet té­továzás és mi, akik vállaltuk a harcot, vállaltuk az elgondolások végrehajtásához a segítést, nem állunk meg egy percre sem, mint ahogy a fejlődés sem állhat meg, mert csak akkor tudjuk az illők viharában m­egállani helyünket, ha a fejlődéssel magunk is lé­pést tartunk. A felvilágosítás munkája a mienk! A mozgalom harmadik pil­lérének a megerősítésére igénybe kell vennünk a két első erősebb pillért, mert ennek a harmadik­nak a tökéletes képítése adhatja csak meg a dolgozók mozgalmá­nak tökéletességét. Gazdasági és politikai szervezeteink katonáit kell legelsősorban is soraink kö­zött látnunk és magunkhoz tar­tozónak tudnunk. Közkatonáktól a vezérekig most mindenki ki kell hogy vegye a részét az agi­táció, a szervezés, illetékesek pedig szövetkezetünk fejlesztésé­nek munkájából. Ha mindazok, akik vállaltuk a munkát, vállaltuk a szövetkezeti eszmének a minden területen való terjesztését, ezt a munkán­kat ha sikerrel és minden tudá­sunk latbavetésével végezhetjük el, akkor nem kell még túl nagy erőfeszítéseket sem tennünk ah­hoz, hogy ebben az évben valóra vált­suk a tavalyi húszmilliópen­gő­s forgalom célkitűzését, sőt hiszem, hogy a tavalyi húsz­millió ebben az esztendőben már túlhaladott álláspont lesz. A most megindult kéthónapos szövetkezeti verseny agitáció so­rán bő alkalmunk nyílik majd arra, hogy fölvilágosító munk­­cánkban minden munkás- és ve­lünk egy táborba tartozó házi­asszonyt meggyőzzünk a szövet­kezeti vásárlás előnyéről. Különösen a mostani züllött gazdasági helyzet alkalmas arra, hogy eladósodott munkástöme­geket kiemelhessünk ab­ból az adóssághullámból, amelybe­n a gazdasági helyzetünk szörnyű­sége ma már elnyeléssel fenye­geti a napi, heti, vagy a havi „fizetésből“ vegetáló vásárlókat. A hitelbe való vásárlás fölbo­rítja a háztartás egyensúlyát, mert a szűkös kis keresetet ha hazaviszi a kereső fél (nem min­dig a férj), a legtöbb esetben bi­zony nehéz fejtörést okoz, hogy vájjon melyik is legyen az a rés, amelyet betömhetnének vele, mert a rések ahelyett, hogy szű­külnének, mindig tágabbak lesz­nek. Végül olyan lekötöttséget jelentenek, hogy kénytelen a hitelre vásárló, még abban az esetben is ott vásárolni be a szükségleteit, ahonnan az össze­gyűlt adósságai miatt már el­szakadni nem­­ tud, dacára az elégedetlenségének, ami részben az ár, részben a minőség, de nem utolsó sorban a súlyhibák miatt jelentkezik. A hitelbevásárló ezzel szemben még lekötelezettje is a hitel­nyújtónak, aki lépten-nyomon érezteti is, hogy „szívességet“ tesz, vagy pedig „jót tesz azzal“ ha az áruját kihitelezi. .Az ilyen vásárlás a ház­tárások rákfenéjé.. Ha hitelre vásáro­lunk, nem mindig­ azt vesszük meg, amire háztartásunknak fel­­téb­en szüksége van, hanem olyas­mit, amire készpénzfizetés esetén gondolni sem mernénk. A markunkban szorongatott krajcár tudata köt bennün­ket a jól meggondoláshoz, m­íg a hitel tudata ennek ép­pen az ellenkezőjét jelenti. Tá­vol áll tőlem, hogy a háztar­tások nehéz gondokkal küzdő asszonyait egy kalap alá von­jam, mert hiszen a háztartások mind nehezebbé váló problémáit mégis csak az asszonyoknak kell megoldaniok. Ezeknek a nehéz feladatoknak a fölismerése kellete életre har­minchárom esztendővel ezelőtt szövetkezetünket. És akik ennek a mindennapi életbevágó nagy hordóréai kérdésnek a megoldá­sára vállalkoztak, azok a lelkes szövetkezők most joggal várhat­ják el tőlünk, hogy az ő útmuta­tásaik alapján a szövetkezeti eszmét bevigyük minden olyan lakásba, ahol eszméinkkel, föl­­világoslásainkkal megmutathat­­juk a helyes irányt és meggyőz­hetjük a szomorú tűzhelyek még szomorúbb gazdaasszonyait a hi­telre való vásárlás hátrányairól és a készpénzvásárlás előnyeiről. Ezzel nemcsak szövetkezetünk­nek teszünk hasznos szolgálatot, hanem a takarékosság és az okos gazdálkodás elvének is. Ha nem találunk mint ahogy nem is találhatunk — mindenütt termé­keny talajra, mégis az a meg­győződésem­, hogy munkánkkal elérhetjük a megkívánt ered­ményt. A most megindult szövetkezeti versenyagitáció ideje alatt a legjobb alkalmunk nyílik a figyelmet arra is (különösen ) egy fiatal, szerelmes házaspár.-Ma jó a ötgrefit már­ jókedvű­ek. " Egy csésze Francit kávépótlékkal füverezstil finom Kneipp maláták ár­ára pedig a leg­­­szegényebbnek is telik, mert fű­ a tejjel és a cukorral együtt csak 3 fillér.

Next