Szovjetunió, 1985 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám
-Henelek, A költő jelentkezik Olvastam a Szovjetunió legutóbbi számában G. Petrov riportját „Az élő bronzszoboréról. Úgy érzem, ki kell egészítenem ezt a beszámolót, a cikk végén említett verset ugyanis én írtam. Hadd pontosítsam mindjárt az erről szóló mondatot: a vers nem Vaszilij Golovcovról szól, csak egyszerűen Vaszilijról. Hogy miért, arra a kezdő sorok adják meg a magyarázatot : „Neve: Vaszilij. Mindössze csak ennyi, így őrzi ezt a művész jegyzete, s ha ő se tudja, nem tudhatja senki, mi volt vajon a családja neve.” Amikor 1945 decemberében megtudtam, hogy Kisfaludi Strobl kapta a megbízást a Felszabadulás-emlékmű elkészítésére, elsőként csináltam interjút a mesterrel. S kiderült: a kis katonának, aki modellt állt a szobor fő alakjához, csak a keresztnevére emlékezett. Vaszilijnak hívták, és „vidám fickó volt”. Csupán rövid ideig járt be a műterembe — aztán nem látta többé. A szobor váza már megvolt, a többit megtette a modellről megfelelő pózban készült fénykép is. A modell alakját övező rejtély versre ihletett. A vers megjelent az Ország-Világ 1961. április 4-i számában, később több más lapban is. Szavalni kezdték. A rádió megzenésíttette Kerekes Jánossal, és Bende Zsolt énekfelvételével tartja műsorán. Eljutott a vers a Szovjetunióba is. Oroszra fordította Alekszej Rohovics költő, elszavalták a moszkvai rádióban, s felszólították a hallgatókat: jelentkezzék, aki tud valamit a modellt álló katonáról. És jelentkezari Rosi, Finnország Kérem, írjanak Vlagyimir Dzsanibekov űrhajósról. Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanibekov űrhajós pilóta, a Szovjetunió kétszeres hőse 1942. május 13-án született az üzbegisztáni Iszkandar faluban, nem messze Taskenttől. Miután 1965-ben elvégezte a jejszki felsőfokú katonai repülőképző iskolát, instruktorként szolgált a légierőnél. 1970-ben felvették a Komszomolba. Dzsanibekov négy űrrepülésben vett részt. 1978-ban parancsnoka volt annak a Szojuz-27 űrhajónak, amely az első látogató legénységet szállította a Szaljut—6 űrállomásra. 1981 márciusában az ugyanezen az űrállomáson kísérleteket és megfigyeléseket tett Jelizaveta Mihajlova, Majkopból: ő látta fivérénél a szobor makettjét, s bár erről sohasem beszélt, lehet, hogy ő volt a modell. Felkeresték hát Tyejkovo város textilgyárában Vaszilij Mihajlovics Golovcov előmunkást, s a megyei Rabocsij kraj című újság — a teljes vers közlésével — riportot készített vele, aki húsz évig senkinek se mondta el, milyen furcsa szolgálatot teljesített egykor Budapesten egy szobrász műtermében. Interjút közölt — ugyancsak a verset idézve — az Izvesztyija is. Mindezt megírta 1965. január 12-i számában a Népszabadság Egy szobor megszólal címen, így tudtam meg, hogy „a Vaszilij” él. És 1965. április 4-ére, felszabadulásunk 20. évfordulójára államunk meghívta Golovcovot, s végre én is megismerkedhettem vele. Akkor felkeresett a moszkvai rádió tudósítója, s felkért: írjak verset erről a találkozásról is. Megírtam Kézfogás címen. Azt is lefordították oroszra, s elszavalták a moszkvai rádióban. Hogy a Vaszilijról szóló verset azóta műsoron tartják-e a Szovjetunióban, nem tudom. De azt tudom, hogy itthon szavalják, éneklik. S arról is értesültem, hogy 1969 októberében a Szocsiban megrendezett III. nemzetközi politikaidalfesztiválon Nagy Márta, a Zeneművészeti Főiskola opera tanszakának utolsó éves hallgatója ezzel a dallal nyerte el a Szovjet Kulturális Minisztérium különdíját. S a Népszabadság tudósítása szerint a szocsi stadion 20 ezer nézője között ott ült Vaszilij Golovcov is, aki ,,Katona volt, és ember akart lenni. És jelkép lett egy város homlokán.” Reményi Gyenes István végezni induló szovjet—mongol legénység parancsnokaként repült a világűrbe a Szojuz—39 űrhajón. 1982- ben a szovjet—francia legénység parancsnoki tisztjével bízták meg; ez a legénység a Szojuz T—6 űrhajón és a Szaljut—7 űrállomáson dolgozott. Negyedik alkalommal 1984 júliusában a Szojuz T—12 űrhajó parancsnokaként hajtott végre űrbéli feladatot Vlagyimir Dzsanibekov. Róla és más kollégájáról egyebek közt 1984. júniusi az Űrbéli intimitások című riportunkból tudhat meg többet az olvasó. Teodora Carabelea, Románia A kedvenceim közé tartoznak a Moszkváról szóló anyagaik, ezért kérem, ha lehet, ismertessék, hogy mikor keletkezett a Vörös tér, és hogyan kapta a nevét. A szűk, öt földrész számos országából érkeznek a levelek Ifjú Humoristák Klubja című rovatunkba. A gazdag karikatúragyűjteményből közzéteszünk néhányat. Találkozás: Nani Bab (India) rajza Milen Radev (Bulgária) rajza Whiski-címkékkel a világ körül. Alfredo Arreba Garcia (Spanyolország) rajza G. Njamdorzs (Mongólia) rajza Fam Van Ti (Vietnam) rajzai 24