Szózat, 1922. július (4. évfolyam, 149-173. szám)
1922-07-04 / 150. szám
flBQSBgggffiBM! _________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. RÓZSA UTCA 111. (Podmaniczky utca sarok) TELEFON: Siaritosijjr.ség: József 63—52, József 64—46, kitdhiivatal: József 63—6l MBOKne Mpa Sfapponan KERESZTÉNY ROZST 3MM3 NMP3ZMP FCMwncnrjtns: ZSILINSZKY ENDRE •^smgxxssagamessz3sssssisszBSBeaBm Negyedévre ____ Egy hónapra ........ Egyes szám .. _ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ........ 280 korona ........ 100 korona ........ 5 korona E22SHS3SD A jogrend (KG.) A jogrend utáni epedés, tartozékaival együtt, természetesen ott szerepelt a szociáldemokraták Pesdlt-fölolvasta nyilatkozatáig nos. A tartozékok alatt kivált a gyülekezési és sajtószabadságot értik, a maguk ízlése szerint. A konszolidációnak ugyanezek a kellékei ott vannak a terézvárosi demokraták programuljában is, de itt inkább az üzleti szabadság ábrázatával fordulnak felénk. Végül ott vannak Bassayék programmján is, akik pedig azonnal becsukhatják politikai vegyeskereskedésüket, ha a jogrend csakugyan teljesen helyreállana, mivel létezésük egészen a jogrendetlenség talajából szívja az élet nedvét. Ezen azonban nincs mit csodálkozni. Még azon sincs, hogy az ellenzéki programoinak ezzel a dicséretes pontjával jómagunk is egyetértünk. Egyetért gróf Bethlen István és a hatalmas többség is. Sőt egyáltalán minden valamirevaló ember, akinek csak valami fogalma van a béke és az igazi szabadság áldásairól, a közállapotok egyensúlyáról s az élet amaz elveszített boldogságáról, amit csakis a jog erejével biztosított rend adhat meg az állam polgárainak laj siralmak tyngkeserves völgyében.-csodálatos csak az, de ezazután a humorosságig csodálatos, hogy az előrebocsátott hármas ellen néki antant a jogrendeit a tulajdon maga monopóliuma gyanánt kezeli és el akarja hitetni a gyengefejűekkel — akiknek a száma rengeteg —, hogy csakis ő akarja a jogrendet és más senki és hogy „valódi“ jogrendet csakis az ő kereskedésében lehet kapni, másutt sehol. Bizony, kérem, azért a teljes jogrendért mint szegény magyarok valamennyien epedünk. Áldanánk is azt a szent napot — de legjobban bizonyosan maga a kormány áldaná—, amikor ki lehetne hirdetni, hogy immár törvényeink kötelező erejét az ellenzék is elismeri s immár nyomorult viszonyaink bilincsei anyujára megtágultak, keserves kénytelenségeink pedig annyira megenyhültek, hogy a törvények erejében egészen meg lehet bízni és az emberek százezrei nem lesnek többé arra, hogy a visszaállított közszabadságokkal hogyan lehet majd legkönnyebben és ami főlegnagyobb haszonnal visszaélni? Hiszen ha ez nem volna, kérjük alássan, bizony isten minden debrecsóre beszéd nélkül is vissza lenne már régen a maga helyére téve minden jog és minden szabadság, ami körülöttünk a borzasztó világföldrengésben összeomlott. Ne tessék olyan együgyűnek és ostobának tartani a mindenkori országtartó férfiakat, hogy a jogrendet és a közszabadságukat mind helyre nem állították volna, hacsak kötelességükkel, felelősségükkel és az ország életérdekeivel végesvégig össze lehetett volna egyeztetni. Mert hiszen csak a vak nem látja azt, hogy a közállapotok jogrendjében és a szabadságok föloldozásában az államhatalom vezetői egyben-másban már túl is mentek azon (lásd kivált a forgalmi szabadságokat), amit a nemzet legértelmesebb és legtanultabb rétege elviselhet. Két megfontolással tartozik mindenki önmagának, aki ehhez a nagy kérdéshez írásban vagy beszédben hozzászól. Az egyik a viszonyok számbavétele, a másik a jogoké. Ami a viszonyokat illeti, a közönséges élet szemlélete, a jogi és erkölcsi szabályok iránt egyre terjedő általános tiszteletlenség és az élet fegyelmének föltűnő leromlottsága az, ami a régi fejlett jogrendnek ellene áll. A jog tudniillik nem szokott olyan tisztán lehullani az égből, mint nyári hajnalon a harmat. Sem pedig nem terem úgy az árokparton, mint a lósóska. A jog a meglevő életviszonyokból s műveltségi és erkölcsi állapotokból szokott nehéz művelés útján kitenyésztődni és a kedvezőtlen életviszonyok hevétől vagy fagyától elhervadni. Erőltetni azt nem lehet, mivel ha erkölcsi alapjai még, vagy már nincsenek meg, a jogból is jogtalanság leszen. Példa tetszik? Itt van a lakásínség jogi szabályozása. Ezt lehetetlen volt a szabadforgalom uzsora-zivak.., áírd.. kb/zelgáródlni. TV meg úgy sem lehetett szabályozni, hogy a hűdén földult jogérdeket kielégítsen. A trianoni béke poklának egyik járása ez is. A törvénypótló szükségrendelet súlyos kihágássá tette, hogy aki úgynevezett „lelépési díjért“ engedi át lakását másnak, nagy pénzbüntetéssel, esetleg elzárással sűjtódik. Ez föltétlenül jogos és erkölcsös, mivel a köznyomorultságból és a menekültek szenvedéseiből seftet csinálni valóban alávaló dolog. És ime, mégis ki nem csinál belőle üzletet? Szeretné az ember, ha a zsebében volna az a tengersok tiltott és erkölcstelen lelépési díj, amit csak Budapestért és csak egy héten is a szerencsétlen lakáskeresőktől, sokszor magától a háztulajdonostól is kizsarolnak, mégpedig fényes hatósági szembehunyás mellett és — bocsánat — hihetetlen arcátlansággal. Aki más ilyen nagyobb dolgokról is nem tud, az is boldog. De akkor az mégis tud ezer kisebbről. Ha a piacra megy, uzsorakartelek nyoma mindenütt. Az uzsorás kofák Balatonfüredre mennek nyaralni, a kir. kúriai bírák pedig Budapesten sülnek. A tejhamisitás, sajthamisitás orgiákat ül. A tejesboltokban úgy mérik ki a drága tejet, hogy hirtelen billentik a mértéket s valami mindig benne marad. A még drágább cukornál még a szövetkezeti boltos is papírzacskót ad a cukorhoz, de ez olyan vastag és nehéz, hogy a súly- és árkülönbözetnél a nagy tömegáruhoz mért pompás, jogtalan nyereségeket hajt. És így tovább, az élet minden vonalán. Való ugyan, hogy hiszen éppen ilyenek ellen volna jó a jogrend, de csak volna, mivel az előrebocsájtvn nagy példa mutatja, hogy a reánk kényszerített, még mindig fokozódó keserves szükség és az életnek általános fegyelmetlensége mellett a legjobb törvénynek sincsen ereje. A drágaság és a szükség mindenen keresztülgázol és az államhatalom kénytelen számos helyen erőhatalommal, olykor fegyvert alkalmazni, hogy a nagyobb szerencsétlenséget, az éhínséget, esetleg a rablóvilág kitörését megelőzze. Fájdalom, az esetek többségében még ezek a rendkívüli eszközök is hatástalanok, bár talán ez se lehet másképpen, mivel a teljes törvényes szigor alkalmazása mellett minden lehető lakást az elítélt gonosztevők számára kellene rekvirálni és az sem lenne elég. A jogokra vonatkozó megfontolás pedig ennél is egyszerűbb. Csak a beavatottak tudják egészen, hogy az egyszer összetört jogrendetet épp úgy nem lehet régi épségében visszaállítani, mint valamely összetört sévresi drága váza cserepeit összeenyvezni. Az ilyen összeragasztott jogrend már nem ér semmit, olykor meg éppen veszedelmes is. A törvények, jogszabályok, sőt az egész kódexek is az életnek, a stabilabb viszonyoknak készülnek. A legjobb törvény is idejét múlja s olykor az életnek nem védelme, hanem áriáin® .1 sz. ha. körülötte a gazdasági, erkölcsi és politikai viszonyok megváltoztak. Tegye mindenki kezét a szivére és mondja meg, hogy a mi mostani viszonyaink olyanok-e már, amilyenek a háború kitörése, tehát 1914 vagy bár 1918 előtt voltak? Egészen más világ ez, más igényekkel, más feladatokkal, más erkölcsökkel és az életnek nagyon is más föltételeivel. Ezeket az érdekeket a régi, puha, elavult béketörvényekkel védeni és kielégíteni tiszta lehetetlenség. A két büntetőkódexet, de még a közjogi és magánjogi törvényeket is egészen át kellene gyúrni, ha azt akarjuk, hogy a trianoni kényszerítések közt életünket védje, a tisztességes embereket oltalmazza és a gonosztevőket fékentartsa. Van-e fogalma arról laikusnak, hogy milyen hihetetlen nehéz, felelősséges és hosszas munka az ilyen, amihez a legközelebb eső példa I. Napóleon forradalom utáni nagyszerű jogrendezése volt. Az új Napóleon pedig még csak ezután következik. Részvétünket küldjük tehát azoknak az új és tapasztalatlan, vagy régi és ravasz honatyáknak, akik mindig a jogrendet vagdossák a kormány fejéhez és ezzel gyűlöletet akarnak ébreszteni , a többség ellen. Bizony sokkal becsületesebb és hazafiasabb lenne,ha ehelyett segítenének nekik a földük, még mindig forradalmias közviszonyok megtisztítása körül és az uj állapotoknak megfelelő jogi élet feltételek kiküzdése körül végzett szinte emberfölötti munkájában. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy foecstS&asn, Hiszek egy isteni ttgazssSgkss.ru, Hiszek Magyar awangi&tttksnatdövsábatt !&men