Sztár Sport, 2002. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)
2002-04-04 / 14. szám
Az utolsó előtti mohikán kiveszett, végleg és nyomtalanul eltűnt a régi Fradi-szellem - mondogatják sokan. Pedig nincs igazuk. Csak rosszul keresik. Még mindig az Üllői úti stadionban, Albert, Szőke, Nyilasi, Ebedli, Telek és ifjabb Albert hűlt helyén. Ahelyett, hogy a Népligetben, a Kismartoni út és a Kőbányai út kereszteződésében kutakodnának utána, a Herz-FTC kézilabdacsarnokában. Ahová egészen más hangulatú és más sportértékű mérkőzésekre egészen más szurkolók járnak, és egészen más sportolókat biztatnak, tisztelnek, imádnak. A játékosok pedig viszontszeretik őket és a Ferencvárost. Ennek a múltból megőrzött világnak ma már legállandóbb figurája Pádár Ildikó, aki tizenöt éve a Fradi beállósa. Ezalatt bejárta a Kömlő, Eger, Ferencváros, Atlanta, Sydney útvonalat, nyert érmet olimpiai, világ- és Európa-bajnokságon, a földkerekség minden valamirevaló csapatának a kapuját teledobálta már a góljaival, ezért nem csoda, hogy Skandináviától a bécsi Hypóig másfél évtizeden át csalogatta a fél kontinens. Ő azonban még addig sem jutott el, hogy egyáltalán megfontolja ezeket az anyagilag, szakmailag roppant vonzó ajánlatokat, mert azt mondja: nagyon kötődik a Ferencvároshoz és Magyarországhoz, no meg az évek alatt kialakított, szeretett kis világához. Amiben azért benne van a nagyvilágból is mindaz, ami fontos belőle. Ballai Attila írása Fotó: SZTÁR Sport/Szalmás Péter SZTÁR Sport 3