Sztár Sport, 2002. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)

2002-04-04 / 14. szám

Az utolsó előtti mohikán kiveszett, végleg és nyomtalanul eltűnt a régi Fradi-szellem - mondogat­ják sokan. Pedig nincs igazuk. Csak rosszul kere­sik. Még mindig az Üllői úti stadionban, Albert, Szőke, Nyilasi, Ebedli, Telek és if­jabb Albert hűlt helyén. A­helyett, hogy a Népliget­ben, a Kismartoni út és a Kőbányai út keresz­teződésében kutakodná­nak utána, a Herz-FTC ké­zilabdacsarnokában. Aho­vá egészen más hangula­tú és más sportértékű mérkőzésekre egészen más szurkolók járnak, és egészen más sportolókat biztatnak, tisztelnek, imád­nak. A játékosok pedig vi­szontszeretik őket és a Ferencvárost. Ennek a múltból megőrzött világ­nak ma már legállandóbb figurája Pádár Ildikó, aki ti­zenöt éve a Fradi beállósa. Ezalatt bejárta a Kömlő, Eger, Ferencváros, Atlan­ta, Sydney útvonalat, nyert érmet olimpiai, világ- és Európa-bajnokságon, a földkerekség minden va­lamirevaló csapatának a kapuját teledobálta már a góljaival, ezért nem csoda, hogy Skandináviától a bé­csi Hypóig másfél évtize­den át csalogatta a fél kontinens. Ő azonban még addig sem jutott el, hogy egyáltalán megfon­tolja ezeket az anyagilag, szakmailag roppant von­zó ajánlatokat, mert azt mondja: nagyon kötődik a Ferencvároshoz és Ma­gyarországhoz, no meg az évek alatt kialakított, szeretett kis világához. Amiben azért benne van a nagyvilágból is mindaz, ami fontos belőle. Ballai Attila írása Fotó: SZTÁR Sport/Szalmás Péter SZTÁR Sport 3

Next