TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 1973
1973 / 4. szám - Tanulmányok - Kolosi Tamás-Papp Zsolt: A társadalmi struktúra történeti alakváltozásai
dássá minősülése magyarázza, hogy a prekapitalista formációk talaján nem jöhet létre az elkülönült politikai állam, mint a magánérdek általánossága. Az egyes társadalmi integrációknak nincs (a szó újkori értelmében vett) érdekközvetítése, elkülönült és politikailag reprezentatív érdekképviselete. Nem is lehet, mert az egyes társadalmi integrációk önmagukban politikai (állami) jellegűek, önmagukat politikai (állami) ügyként konstituálják. „Görögországban — írja Marx — a res publica (szó szerint közügy) a valóságos magánügy, a polgárok valóságos tartalma, a magánember pedig rabszolga; a politikai állam... igazi, egyetlen tartalma életünknek és akarásunknak." „Az államnak, mint politikai államnak az elvonatkoztatása a modern idő sajátja, mert csak a modern idő sajátja a magánélet elvonatkoztatása."„ A jelzett prekapitalista formáció általános jellemzőjeként elmondható, hogy a polgári társadalom egyáltalában vett rendjei és a politikai jelentésben vett rendek azonosak voltak, ami azt jelenti, hogy a szó újkori értelmében vett polgári társadalom nincs. E társadalmi rendek — földművelő, iparos-kézműves, kereskedő, katonáskodó stb. korporációk — nem magánrendként léteznek, s az állam nem különült el tőlük, mint ellentétük, egyben mint magánjellegük intézményesült biztosítéka. A tulajdonlás közösségi feltételezettsége folytán (aki a poliszhoz tartozott tulajdonos volt, és csak az tartozott a poliszhoz, aki e tulajdonban részesült) a társadalom munkamegosztásos tagozódása egyúttal állami-politikai tagozódást jelentett, ami egyben azt is magával hozta, hogy a „polgári társadalom" nélkülözte önmagának osztály jellegű megosztottságát. Az osztálytípusú megosztottság a polisz „teljes jogú" — értsd: politikailag participáns, államalkotóként számontartott — tagjai és a poliszból, a „polgári társadalomból" kirekesztett rabszolgák között vethető fel csupán, mint értelmes absztrakció. A „természetadta" társadalomban, ahol a polgári társadalom és a politikai állam még nem váltak el egymástól, a gazdaság szférájában elfoglalt hely egyet jelentett a politikai állam szférájában betöltött funkcióval. A gazdasági hatalom birtokosai (és nélkülözői) eo ipso közvetlenül és személyesen betöltötték a társadalom politikai irányításának és szervezésének funkcióit. Ez a jelenség nem oka, hanem legszorosabb következménye annak, hogy a „polgári társadalom" szférája — az egyetemessé bővülni szándékozó, profitra orientált árutermelés és ennek közvetítései híján — nélkülözi önmagának osztály jellegű tagoltságát. A társadalom ekkor is osztálytársadalom, de nem a szó újkori értelmében. „Polgári társadalom" és politikai állam majdani elválásával függ össze, hogy a „polgári társadalom" létrehozza saját osztálymegosztottságát. A részletesebb elemzés során rá lehetne mutatni arra, hogy a polgári társadalom és a politikai állam kezdődő differenciálódása már az antikvitáson belül végbemegy. Számunkra most mégis az a lényeges, hogy ez csupán kezdeti, az egységen (pontosabban: az azonosságon) belül maradó differenciálódás. Az állam, ha bizonyos értelemben „kiemelkedik" is, mégsem politikai állam, egyszerűen azért nem, mert — Marx szavaival — a polgárok a benne való részvételükkel a „magánérintkezésük"-nek is eleget tesznek. A görögöknél ezért a polgári társadalom ténylegesen politikai