Tér és forma, 1939 (12. évfolyam)
XII. évfolyam, 5. szám - A modern építész és a paraszti építés
Hasonló a helyzet a formai kérdések terén. A paraszt, ha épít, nemcsak hogy tökéletesen oldja meg térszükségleteit, s remek logikával használja fel a természetadta anyagokat, azokból kitűnő szerkezeteket alkotván, hanem ezenfelül az épület esztétikáját is szerencsés kézzel csiszolja, a szerkezetekből esztétikai értékeket formál és pedig úgy, hogy a dekoráció a szerkezetből és annak anyagából következik, szinte azt mondhatjuk, hogy annak gyermeke, tehát nem külsőséges díszítmény, mint a városi építés annyi esetében. Mindez az, amit a modern építész a falusi építőtől tanulhat, ha szeme ezek meglátására képes, ha szelleme mindezt átérti. Sajnos, igen gyakori eset, hogy más történik. Sok építész, sőt egész építészeti iskolák azt tanítják, hogy feladtuk gyakorlati esetek során az egyéb városias feladatok megszokásai szerint tervezett és épített házaikat, külsőségesen teletűzdelik a népi művészet szépséges motívumaival és azt tartják, hogy mai — legtöbbször városi szellemű — házaink az ősi népi építészet jegyeit magukon viselve, azzal egyszerre különösen értékesek és szépek lesznek, a nemzeti érzés kifejezőivé válnak. Nyilvánvaló, hogy ez alapvető tévedés, sőt eltévelyedés, amely épúgy méltatlan a népművészet igazi szelleméhez, mint mai építészetünkhöz. Nevetségesnek, sőt ízléstelennek tartjuk, ha például egy vasbetonszerkezetű ház vasbetongerendáit fatapétával beragasztják, hogy azok tölgyfagerendát mímeljenek, nevetséges és ízléstelen, ha népi faragás formáit betonból kiöntjük, vagy ha villamos csillárokat úgy formálunk, mintha azok gyertyatartók lennének. Hasonlóképpen elfogadhatatlan, hogyha a nagyvárosból weekendre szimpla folyóparti kocsmába pihenni jött városiak számára paraszti házat utánzó, paraszti bútorzatú vendégházat rendezünk be, amely bútorzaton shortba bújt, hullámozott hajú, rádiós hallgató, cigarettázó flapperek fognak ülni. A népművészet utánzásának ilyetén útja az, amelyet a modern gondolkodású és jóizlésű építész nem követ. Azoknak, akik korunk fiainak vallják magukat és ugyanakkor a népművészet életbentartását szorgalmazzák, az ilyen eljárást határozottan ellenezniök kell, hanem feladatuk az, hogy a régi építő technika mélyebb bölcsességeiből, igaz józanságából, bámulatos tárgyi logikájából és remek találékonyságából okuljanak. (Az „Entretien sur l'art populaire" — Royamnant, Paris — alkalmával elmondotta Dr. ing. Bierbauer Virgil.) Ácsmunka: Molnár Géza Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. pavillonja Tervezte: Fischer József és Révész Zoltán