TETT, 1984 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1984 / 29. szám - Háború és/vagy béke

Békés építőmu­nkánk, a haza függetlensége és szuverenitása védelmének doktrínája A Román Kommunista Párt és Románia Szocialista Köztársaság általános politikai vonalvezetése — szocializmust építő belső, az együttműködés és béke ügyét elősegítő kül­ső céljai mellett — magába foglalja az RSZK katonapolitikájának általános irányelveit is, amely, mint ismeretes, Nicolae Ceauşescu­­ elvtárs tág ölelése elméleti és gyakorlati te-­­ vékenysége során fogalmazódott meg. A kül- és belpolitikai, valamint a honvédelmi cé­­­­lokra azonban nem mellérendeltségi viszony­­ jellemző, ugyanis a pártfőtitkár felfogásában a szocializmust építő mozzanat elválasztha­­­­tatlanul kapcsolódik a védelmivel, a civilizáció­­ új csúcsai felé vezető történelmi folyamat­ban. A honvédelem tehát szerves része a­­ szocializmus és a kommunizmus építésének i­s ama fogalmak, struktúrák és tevékenységi­­ formák összessége, amely biztosítja a haza függetlensége és szuverenitása, a nép békés­­ építőmunkája megvédését. Éppen ezért a­­ Román Kommunista Párt Programja minden­­ állampolgár, az összes dolgozók és az egész nemzet „elsőrendű hazafias kötelességének tekinti a honvédelmet". A pártprogramban is szentesített kötelezettség nem új keletű, hiszen a haza védelme mindig alapvető köte­lességként, hajtóerőként hatott. A legrégibb időktől egészen az 1944. Augusztus 23-i antifasiszta és antiimperialista, nemzeti és társadalmi felszabadító forradalomig — a­­melynek 40. évfordulóját ebben az évben ünnepeltük —, a haladásért, a társadalmi szabadságért és igazságosságért vívott harc mindig összefonódott a nemzeti felszabadí­tásért folytatott küzdelemmel. Természetesen a társadalmi és nemzeti felszabadulás eszmé­je a legszervesebben, a legperspektivikusab­­ban az Augusztus 23-i sorsfordító forradalmi tettben nyilvánult meg és ezért ma is ki­emelt eszme- és cselekvésmeghatározó sze­repet játszik. A Román Kommunista Párt, Románia Szo­cialista Köztársaság­­— Nicolae Ceauşescu elvtárs közvetlen irányításával kidolgozott — katonapolitikája azonban nemcsak a haza védelmének kötelezettségét tekinti a leg­ősibbnek, hanem azt is, hogy csakis ez lehet a román hadsereg egyetlen célja. Már Mihail Kogalniceanu leszögezte, hogy a román nép „háborúinak egyetlen nemes és szent célja volt: a haza és a törvények védelme". Nem véletlenül csengenek össze ezzel a megálla­pítással Nicolae Ceauşescu elvtársnak a RKP KB 1982. júniusi plenáris ülésén elhang­zott szavai: „...a román hadsereg sohasem fog részt venni agresszív háborúban, nem fog fegyvert más népek ellen, csakis hon­védelmi háborút fog folytatni. A történelem arra tanít, minden népnek őrködnie kell a­­fölött, hogy hadserege semmilyen körülmé­nyek között sem vegyen részt más népek le­igázásában és elnyomásában. Ez egyik alap­vető követelménye a szocialista társadalom­nak, általában a szocializmusnak! Nem sza­bad soha elfelejtenünk azt a forradalmi, marxi-lenini tézist, hogy nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom". Románia békés, építő politikája pontosan és világosan megszabja, hogy fegyveres erő­ink fejlesztése és felhasználása csakis a nép, a haza függetlensége és szuverenitása vé­delmében történhet — bármilyen uralmi vagy elnyomó törekvéssel szemben. A nem­zetvédelem koncepciójának célkitűzései, poli­tikai és katonai tartalma hű objektivációja Románia Szocialista Köztársaság Alkotmá­nyában, államunk más organikus törvényei­ben, valamint az ENSZ Alapokmányában és a nemzetközi jog érvényes előírásaiban szen­tesített önvédelmi jognak. A Román Kommunista Párt és Románia Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi polt-

Next