Tájékoztató, 1970
1970 / 4. szám
Pintér István HALADÓ EGYETEMI HALLGATÓK MOZGALMA A SZOVJETELLENES HÁBORÚ IDEJÉN Magyarország a II. világháború kezdetén, és sajnos végén is, a fasiszta Németország oldalán állt. Már az 1939-1941-es évek háborús intézkedései, majd a hadbalépés után hozott sorozatos megtorló rendszabályok célja is az volt, hogy minimálisra csökkentse a kormány politikájával, s főként a szovjetellenes háborúval egyet nem értő antifasiszta erők harcát. A rendszer "csendet" és "rendet" akart, hogy a hadigépezet olajozottan működhessen. A több mint két évtizede hatalmon levő fasizmus emlőin nevelkedett, a demokratikus eszméktől jórészt megfosztott magyar népet a háború előtt számos, ugyancsak negatív irányban ható tényező befolyásolta. A tömegek, beleértve a munkásosztály nagy részét is,részben a háborús intézkedésektől megfélemlítve, részben az elmúlt évek "sikerein" — területgyarapítás, hadikonjunktúra, a nácik sorozatos politikai és katonai győzelmei — felbuzdulva, a háború kezdetén inkább passzív szemlélői, mint aktív ellenzői voltak a történteknek. Még inkább így volt ez az egyetemi ifjúság körében. Közismert, hogy egyetemeinken elvétve találkozunk paraszt- és főleg munkásfiatalokkal. Az egyetemisták két legnagyobb ifjúsági szervezete a Turul és az Emericana volt. A Turul magába olvasztotta a szélsőséges németbarát elemeket, éppúgy, mint a rendszerrel szemben fenntartásokkal élő fiatalokat is. Az Emericanaban erősen érvényesült az egyház befolyása, továbbá a legitimista szellem. Az egyetemeken a háború kezdetén a rendszerhez való hűség, a nacionalizmus, a haladó mozgalmak, mindenekelőtt a munkásmozgalom iránti gyűlölet, szovjet- és kommunistaellenesség dominált. Mégis már ekkor tapasztalható bizonyos elhatárolódás, differenciálódás. Egyrészt a szélsőséges nacionalista, németbarát irányzat van megerősödőben, amelynek fő fészke mindenütt a Turul. Másrészt egy reálisabb felfogású, a feltétlen németbarát politikát elítélő irányzat van kibontakozóban. Ez utóbbira a legitimisták, az egyház mellett mind nagyobb befolyást gyakoroltak az olyan politikusok, akik egyben nemzetközileg is elismert tudósok voltak: Teleki Pál, Szekfü Gyula, vagy például a Nobel -díjas Szent-Györgyi Albert professzor és mások. Teleki öngyilkossága, politikájának kudarca ezekben az egyetemi csoportokon belül egyrészt válságot, másrészt bizonyos kiútkeresést indított el. Ezt a folyamatot csak erősítették a bekövetkezett események; a hadbalépés a Szovjetunióval, az antifasiszta világkoalíció létrejötte stb. Ezek közül a háború folyamán többen megtalálták az utat az antifasiszta demokratikus ifjúsági mozgalmakhoz is. * Viszonylag szűk, de jelentőségét tekintve mind nagyobb szerepre és be