Tájékoztató, 1970

1970 / 4. szám

Pintér István HALADÓ EGYETEMI HALLGATÓK MOZGALMA A SZOVJETELLENES HÁBORÚ IDEJÉN Magyarország a II. világháború kezdetén, és sajnos végén is, a fasiszta Németország oldalán állt. Már az 1939-1941-es évek háborús intézkedései, majd a hadbalépés után hozott sorozatos megtorló rendszabályok célja is az volt, hogy minimálisra csökkentse a kormány politikájával, s főként a szovjet­­ellenes háborúval egyet nem értő antifasiszta erők harcát. A rendszer "csen­det" és "rendet" akart, hogy a hadigépezet olajozottan működhessen. A több mint két évtizede hatalmon levő fasizmus emlőin nevelkedett, a demokratikus eszméktől jórészt megfosztott magyar népet a háború előtt szá­mos, ugyancsak negatív irányban ható tényező befolyásolta. A tömegek, bele­értve a munkásosztály nagy részét is,részben a háborús intézkedésektől meg­félemlítve, részben az elmúlt évek "sikerein" — területgyarapítás, hadikon­junktúra, a nácik sorozatos politikai és katonai győzelmei — felbuzdulva, a há­ború kezdetén inkább passzív szemlélői, mint aktív ellenzői voltak a történ­teknek. Még inkább így volt ez az egyetemi ifjúság körében. Közismert, hogy egyetemeinken elvétve találkozunk paraszt- és főleg munkásfiatalokkal. Az egyetemisták két legnagyobb ifjúsági szervezete a Tu­rul és az Emericana volt. A Turul magába olvasztotta a szélsőséges német­barát elemeket, éppúgy, mint a rendszerrel szemben fenntartásokkal élő fia­talokat is. Az Emericanaban erősen érvényesült az egyház befolyása, továbbá a legitimista szellem. Az egyetemeken a háború kezdetén a rendszerhez való hűség, a nacionalizmus, a haladó mozgalmak, mindenekelőtt a munkásmozga­lom iránti gyűlölet, szovjet- és kommunistaellenesség dominált. Mégis már ekkor tapasztalható bizonyos elhatárolódás, differenciálódás. Egyrészt a szél­sőséges nacionalista, németbarát irányzat van megerősödőben, amelynek fő fészke mindenütt a Turul. Másrészt egy reálisabb felfogású, a feltétlen né­metbarát politikát elítélő irányzat van kibontakozóban. Ez utóbbira a legiti­misták, az egyház mellett mind nagyobb befolyást gyakoroltak az olyan politi­kusok, akik egyben nemzetközileg is elismert tudósok voltak: Teleki Pál, Szekfü Gyula, vagy például a Nobel -díjas Szent-Györgyi Albert professzor és mások. Teleki öngyilkossága, politikájának kudarca ezekben az egyetemi cso­portokon belül egyrészt válságot, másrészt bizonyos kiútkeresést indított el. Ezt a folyamatot csak erősítették a bekövetkezett események; a hadbalépés a Szovjetunióval, az antifasiszta világkoalíció létrejötte stb. Ezek közül a hábo­rú folyamán többen megtalálták az utat az antifasiszta demokratikus ifjúsági mozgalmakhoz is. * Viszonylag szűk, de jelentőségét tekintve mind nagyobb szerepre és be­

Next