Tájfutás, 1994 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1994 / 1-2. szám

Lehet, hogy nem úgy fejlődik, ahogyan szeretnénk, de bizonyos vagyok benne, hogy a sportág (nem egyes szakosztályok) túlélte a legnehezebb időszakot. Köszönet érte mindenkinek. És hadd mondjak egy friss példát: néhány napja a patinás Videotonban olimpiai sportágak szakosztályát szüntették meg, de megtartották a tájfutást. Nem hallgathatom el azt a tényt sem, hogy rajtengedélyes versenyzőink száma 3256. És ebben nem foglaltatnak benne a szimpatizánsok, sok DSK csak a megyében versenyzői és azok, akik dolgoznak, rendeznek, de ilyen-olyan okból nem versenyeznek, de szolgálják klubjukat. Igen, ez nem optimizmus, és ha nem is felhőtlen megelége­déssel, de nem is mocsárba süllyedni látom sportágunkat. Nem én mondom, hanem a számok, azok pedig kegyetlenek, igazak. Az elmúlt közgyűlésen, és most is ugyanazt erősíthetem meg: panaszkodhatnánk válságjelenségekre, gazdasági bajainkra, temethetnénk a tájfutást, a szövetségeket, a sportolókat, a diáksportot, a szabadidősportot, mindent. Szerencsére a pesszimistáknak nem lett igazuk a tájfutás nincs kátyúban Magyarországon, sőt fejlődőben van. A korábbi közgyűlés határozatairól Az előző közgyűlés óta épphogy 9 hónap telt el és ezért nem egy teljes év alatt, hanem egy teljes versenyszezon alatt megvalósult, vagy­ meghiúsult határozatok végrehajtásáról tudok számot adni. Alapvetően a bizottsági beszámolók tartalmazzák a szakmai élet részleteit. A felügyelő bizottság észrevételeire részben év közben, részben a­ mostani gazdasági beszámo­lóban kapunk választ, ami egyértelműen, a fő kérdéseket tekintve pozitív. A tagdíjemelés átsegítette a szövetséget, a sportágat a nehézségeken. Ennél a pontnál szinte illetlenség határozat végrehajtásáról beszélni, inkább a becsületes befi­zetésekről van szó. A gazdasági jelentésben ill. a szóbeli kiegészítésben tapasztalhattuk, alapvetően a sportág végrehajtotta e közgyűlési határozatot. A fegyelmi szabályzat elfogadás után megjelent, a hosszútávú OB nyílttá vált és az elfogadott határozat alapján a Szegedi Vasutas SE kitűnően megrendezte. Bizottsági hatáskörbe utalta a Tipográfia javaslatát a fiatalkorúak külön rendszerű minősítéséről, az ifjúságiéba az OSC-éét. Az évközi listát, habár nem kötelező érvényű határozat, csak ajánlás volt, a minősítő bizottság végrehajtotta és a minősítési pontok átszámíthatóságát is elkezdte elemezni. A nemzetközi kapcsolatainkról, a sportág nemzetközi helyzetéről A nagy dolgok, a sportolók felkészülése a sportág fejlődése itthon történik, de általában külföldön mérettetünk meg és ez a négy év is bizonyítja, hogy a felkészülés egy - és növekvő - része külföldre került, érthető kényszerűségből, hiszen a terepeknek csak bizonyos fajtái találhatók meg itthon. Ez pénzügyileg nehezen, vagy csak korlátozottan oldható meg, egyetlen módja az életmód, a körülmények változtatása. Ezt segíti elő, hogy egyre többen tanulnak hosszabb-rövidebb ideig külföldön. Nem a válogatott felkészüléséről akarok értekezni, hanem csak jelzem az utóbbi években bekövetkezett változásokat. Ami a sportágban történő szerepvállalásunkat illeti: az IOF megelégedésére dolgozik az IOF elnökségében Monspart Sarolta, a technikai bizottságban dr. Hegedűs András, a térképbizottságban Szabó Gyula. A diplomáciai képviseletünk rendkívül jelentős. Magyarországot az IOF- ben ezáltal a tagországok nagybetűvel írják és elismerik. Emellett nemzetközi versenyek, VB-k alkalmával mindig hallottuk véleményünket és nem egy esetben el is fogadták azt. Nem hallgathatom el, hogy ez alatt a négy év alatt több sikeres, valóban sikeres világversenyét rendeztünk, amelyekről jó véleményeket kaptunk, így: a Veterán Világkupát, Világkupa futamot és épp az idén a CISM katonai világbajnokságát, helyesebben ennek sportszakmai lebonyolítását, amelyről a svéd elnök nagy megbecsüléssel nyilatkozott. Nemrég előkészületeket tettünk, együttműködtünk, hogy a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség megpályázza a világbajnokság megrendezését 1996-ban. És éppen most, talán ezekben az órákban döntenek erről Budapesten. Növekedett az elmúlt években az IOF-nek az a számunkra nem kedvező tendenciája, hogy a rendezés jogá­ért borsos árat kell fizetni. Csak példaként említem, hogy­ az 1988-as Junior VB-ért 40.000 svéd koronát kell letenni. Pedig ilyet még nem rendeztünk, habár kezdeményezője, a nemhivatalos VB lebonyolítója hazánk volt, ezen belül a pécsiek. A következő elnökség és az egész sportág gondja az olimpia. Sítájfutást most Norvégia nem rendez, inkább a kutyaszán versenyt mutatják be. Ennek ellenére felvetődött - mint ahogyan erről, és még több mindenről Monspart Sarolta tájékoztatott, hogy Gilbert Fell­ úr a NOB sportigazgatója érdeklődött a sítájfutás adatai, elterjedtsége felől, egy 2002- re szóló esetleges felvétel miatt. Kalevi Tarvainen (egyébként finn tábornok) lett az IOF részéről az Olimpiai projekt vezetője. Őt lehet megkeresni ötletekkel. Most van havunk, vannak ötleteink. Végig kell gondolni és majdan dönteni. E rövid nemzetközi áttekintést nem zárhatom le anélkül, hogy az utóbbi hetek eseményéről ne szóljak, ami a sajtóban már helyet kapott, ez pedig a sportág első dopping­ügye. Kizárták Torunn Fossli norvég versenyzőt, mert az Indiannapolisi Egyetem, kórházában phenylpropanolamine anyagot találtak, mely az IOC doppinglistáján szerepel. A versenyzőnő állítja, hogy megfázás elleni gyógyszert szedett - mely a tiltott listán szerepel - már egy hónappal azelőtt és ebből egy-két szemet vett be a váltó előtt, ezért a kizárás teljesen jogos. A tényeken nem változtat, a norvég váltót kizárták, a csehek előbbre léptek harmadik helyre és mi is a 7.-re. Az emlékezőktől úgy tudom, hogy a magyar VB-n 1983-ban volt először dopping­vizsgálat. És íme tíz év után az első pozitív eredmény. Azt hiszem nyugodtak lehetünk, sportágunk végtelenül tiszta, de azért kérem, a jövőben erre is figyeljünk oda.

Next