Tájfutás, 1996 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1996 / 1. szám

TA­J­F­UT A­S XXVII.ÉVFOLYAM A MAGYAR TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÓ SZÖVETSÉG LAPJA 1. SZÁM E nadrágszíjnyi hasábot mindig a szerkesztő szokta elkövetni, elmélkedve a lap gondjairól, belső bajairól, netán örömeiről. E néhány sor mindig szubjektív szokott lenni és éppen ezért az előző számnál nem teljesítette kötelességét a szerkesztő. Nem érdekelte, hogy mi volt a közgyűlésen, nem izgatta a lap megjelenése. Érdektelenül meg lehet, de nem érdemes írni. A szerkesztő nem írhatott a sportág szépségeiről, mert az erdő végtelen zöldjei helyett egy kórház pasztelzöldjei foglalták el a látómezejét. Ezzel meg kár terhelni az olvasót. A szerkesztő most viszont örömmel hívja fel a figyelmet, hogy jobb lapokhoz hasonlóan a Tájfutás is élőfejjel jelenik meg, ami szebbé, jobbá teszi egy-egy oldal megjelenését. Az élőfej a lap tetején lévő vonal, ahol a lap neve és az évfolyam meg a lapszám van feltüntetve. Hogy az élőfej alatti szövegek és rajzok milyenek, azt már az olvasó döntse el. A pontértékek viszont új vitákra ingerelheti azokat, akik úgy vélik, a minősítés az csodaszer, amitől sokkal jobb lesz a mi kis tájfutásunk. A most közreadott listák érdekesek, de a szép az lenne, ha annyi tájfutót kellene felsorolni, hogy egy lapszám nem is lenne elég. Addig azonban maradnak a hagyományos cikkek és szerkesztői elmélkedések. A magyar őstájfutók térképei A tél kellős közepén (1925. január 11.) rendezték hazánkban a legelső tájékozódási fotó versenyt a hűvösvölgyi Balázs vendéglőnél. Innen rajzottak ki­s sportágalapító erdei fotók, kezükben egyszerű térképvázlattal. Nem olyan részletdús és színpompás nyomatokkal, mint a mai utódaik. Versenytérképészetünk első számon tartott kartográfusa ifj. Ripszám Henrik rajzolta ezeket a drága katonai és a sportágtérképek pótlására. A mintegy 40 példányban elkészült rajzokon Reich (Rajk) Andor pályaterve mutatta az utat. Az első verseny térképen megjelölt pontjai: Balázs vendéglő (208 m), Fazekas-hegy (282 m), a budakeszi Erzsébet-szanatórium (317 m), Jánoshegyi-kilátó (529 m). Valamennyi jól azonosítható a korabeli térképen. A második verseny szintén a Balázs-vendéglőnél zajlott le, még ugyanazon év őszén, 1925. november 15-én. Ez is első a maga nemében, mert a nők ezen indultak először, és mindjárt kettesével (ha nem párosával), természetesen rövidebb útvonallal északnyugat felé. A férfiak pályája majdnem tükörképe az előzőének, északkelet felé terjedt ki. Pontjai: Balázs-vendéglő (keresztjei), Szalonka út 6/b, (nem Szalonta, mint az újság írta) villa mel­letti kút, kőfejtő, vagy bánya és lövészárok az erdő szélén, kereszt a Hidegkúti út hajlatában, Wippner-féle (nem Wágner, mint egy újság írta) nagyvendéglő a Máriaremetei úton. A női pályának csak egyik pontja ismert két fennmaradt térképről. A második verseny már az MTE turistáktól kapott térképekkel folyt le. A versenyek krónikája eléggé ismert, legalábbis a tavalyi jubileumi verseny publikációi­ból. Ezúttal tehát jobban érdekelhet bennünket a versenytérképek mineműsége és a verseny­­terep ábrázolási sajátossága. A terep a Budai-hegység sziklás hegyekkel, mély völgyekkel tagolt, gyéren beépült része. A versenyközpont az erdővel fedett Hűvösvölgyben épült, két évszázados múltra visszatekin­tő vendéglőnél, a hat generációs Balázs-család környékbeli vendéglőinek leghíresebbjénél települt. A korcsma 1838-tól kezdve a térképeken is fellelhető. A Vasquez-féle térkép máso­latán W.H. (Wirthshaus) im Kühlen Thate névvel. Buda-Pest egyesítésekor magyar névvel írják a magyar térképeken (V.I., Vendéglő). Nem így a bécsi monopolizált katonai és turista célra kiadott térképeken, ahol maradt a közös írásmód. Kalmár László kedves adományából származó 1894. évi díszkiadásban megjelent lepedőnyi 75 000-esemen (Grill Károly: Buda­pest és környéke) is a német nevek tengerében bukkantam rá a W.H. megjelölésére. Thirring kalauzában (Budapest környéke 1900.) közli, hogy Balázs Antal vendéglős Hűvösvölgyi vendéglője télen is nyitva tart. Tegyük hozzá, azért volt kiválóan alkalmas a két téli verseny állomáshelyéül. Kogutowicz Manó sok kiadást megért 25 000-esein végre megjelent a Balázs név is, mígnem halála után a profitéhségtől tönkrement cége az újabb kiadásokon megfeledkezett róla. A cég, a Magyar Földrajzi Intézet Rt. elnöke 1923-ban Teleki Pál gr. főszerkesztője Czakó István lett. Czakó dolgozta át a térképet, amely a kezdeti (1922-23) években még nem sok újat mutat. A régi szintvonalrajz eltűnt, a legfontosabb út-, épület-, és kőfejtőrajz feketé­ből alig látható őzbarnára váltott. Budapest székesfőváros egész területének térképe (Czakó­­féle 1923. évi kiadás) tehát nem használhatóbb, mint a jó öreg Kogutowicz régi nyomatai. Hiányzik róla a vendégfogadók neve, ami pedig versenyközpontul szolgált, a hidegkúti új villatelepek utcahálózatának ábrázolásával ellenben megtévesztette a térképolvasót, mert a terepen ennek kevés nyoma látszott. Pedig nagy valószínűséggel ez a részletes térkép a ver­senypályák megtervezéséhez, illetve a térképek rajzolásához szolgált alapul. Ugyancsak 1923-ban jelent meg a Thirring-útikalauz sorozatban (Budai hegyek részletes kalauza és térképe. Turistaság és Alpinizmus kiadása)egy terepen helyesbített új térkép. A bécsi katonai térképből redukált háromszínű nyomat méretaránya 1:50 000. Vigyázó János tervezte, Magaziner Pál és ifj. Thirring Gusztáv közreműködésével. A rajzolás és a nyomás

Next