Táncművészet, 1988 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
más: Kovács Tivadar fia, János vezette, s kitűnően húzta a talpalávalót a Békés Banda és a Bodza Banda is. A műsor megrendezésének gondolata, s egyben a program levezetése is Nagy Albert lelkes munkáját dicséri. A vendéglátó Méhkerék nagy tisztelettel fogadta az emlékestre érkezett szereplőket és mindazokat, akiket a tisztelet és kegyelet hozott el a községbe. Jelen voltak a műsoron a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének vezetői és munkatársai, Békés és Csongrád megye képviselői, az országos szervek közül pedig az OKISZ Művelődési Önálló Osztályának képviselője. A televízió szegedi körzeti stúdiója felvételeket készített a helyszínen, s azóta már sugározta is a programot. Természetesen ott volt a nézőtéren Gyuri bácsi özvegye is, aki - megítélésünk szerint - érdemes lenne a Népművészet Mestere kitüntetésre, hiszen majd mindenütt ott volt Nyisztor György oldalán, s mind a tudományos munka, mind pedig a hazai és külföldi nézők számára értékes tánca érdemessé teszi a kitüntetésre. A temetőben friss virágok hirdették a két síron, hogy az utókor nagy becsben tartja, híven őrzi egykori nagyon szeretett barátaink, példaképeink emlékét. Vásárhelyi László Táncműsorok a televízióban A szerkesztő felkérésére könnyedén vállaltam a január havi figyelést is, arra gondolva, hogy a karácsonyi és szilveszteri műsortobzódás után bizonyára kifáradt a táncműsor-szerkesztőség és csak négy-öt alkalommal kell „hivatalból” figyelnem a képernyőt. Törököt fogtam. Remek, táncos, sokoldalú törököt! Különösen a szombat-vasárnapok műsorai kínáltak színes, színvonalas táncos szórakozást is. Gondolok itt elsősorban azokra a színpadi művekre, amelyekben a tánc nem csupán kísérő szerepet játszott, hanem dramaturgiailag is a mű szerves része volt. Ezek közül, a hónap magyar művészeti eseményeként Vajda János új tévéoperája, a Mario és a varázsló bemutatása szolgált. Azt hiszem, a szerző és a rendező a mű témája iránt legfogékonyabb koreográfust kérte fel. Györgyfalvay Katalin a Népszínház táncosaira komponált mozgásvilágával olyan vizuális és emocionális hátteret nyújtott, amely a mű bizarr, borzongató atmoszféráját nemcsak érzékeltette, hanem érzelmeinket, asszociációnak éppen a kontraszttal a végső revolverlövésig feszítette. Teljesen más világba vitt bennünket tévéjátékként Szigligeti Ede Feri az ernyő, nincsen kas c. darabja. A farsang ürügyén felfrissített játék közben huzamos ideig gyönyörködhettünk a XIX. századi cotillonokban, négyesekben, amelyek Szirmai Béla komponált, s a KISZ Központi Művészegyüttes táncosainak stílusos előadásában kedves biedermeier hangulatot árasztottak. Örvendetes volt, hogy a farsang idején a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a farsangon c. „furcsa vitézi versezet” alcímű tévédarabot is megismételték. Amilyen bántóan nyegle, a diáknyelvhez törleszkedő a sorozat címe, a „suliirodalom”, olyan jó a mű. A Horváth Jenő által képernyőre alkalmazott és rendezett vers ebben a formában s a parádés szereposztással Csokonaihoz méltó előadást kapott. Bizonyára nem véletlen, hogy Gobbi Hilda, Sinkó László és Sinkovits Imre - hogy csak a főszereplőket említsem a remek gárdából - mellé e bővérű darabhoz a rendező Novák Ferencet kérte fel koreográfusnak. Neki viszont Csokonai „készen” adta a verses koreográfiát, hiszen pontosan leírta volt a táncok lépéseit és módiját. Tették pedig ezeket szépen, illő rokokó gráciával, majd magyar tűzzel a Néphadsereg Művészegyüttesének szende, bohó, vagy kacér kisasszonykái és délceg daliái. De járták a színészek is. Méghogy járták! Táncolták, nem markírozták! (Milyen remek táncos vált volna többek közt Sinkó Lászlóból vagy Benkő Péterből !) Azt hiszem, ez a darab minden felnövő generációnak a régi „magyar fársáng” megismerésében kötelező darab lehetne. Elsősorban az operettkedvelőknek szerezhetett örömet a Lehár Ferenc műveiből válogatott Szép a világ... c. műsor ismétlése. Csenterics Ágnes szerkesztő-rendező munkáját dicséri, hogy az operetthangverseny számait hol a színpadon, hol egy szép parkban fotózták, így az egyes táncos betétszámok jó lehetőséget adtak Széki Józsefnek, hogy a dallamokhoz az énekesek lábára is stílusos táncokat szabjon. A műsor legjelentősebb önálló táncszámát, a keringőt Géczy Éva komponálta. Ebben is megmutatkozott a koreográfus technikai igénye és stílust teremtő kultúrája. Tiszta táncélményt két műsor adott: a Holland Táncszínház előadásában Janácek Sintonietta-a J. Kylian koreográfiájával és a Harlemi Táncszínház Dougla c. produkciója. Ez utóbbiról ennyi eligazítást kaptunk a műsorban: „Arthur Mitchell együttesének előadásában egy esküvőt látunk. A táncban az afrikai és indiai elemek keverednek, oldódnak, válnak egységes nyelvezetté". Geofrey Holder zeneszerző és Peter Potter rendező nevét szívesen olvasnánk máskor is a képernyőn a kiváló előadókkal: Karen Brown, Karen Wright és William Scott nevével együtt.