Táncművészeti Értesítő, 1956 (1. szám)
1956 / 1. szám
közül kerültek ki. A negyedik esetben kétséges a 12 juhászlegényre vonatkozó Kisfaludy-féle közlés szabatossága. Ellene mond ennek Berzsenyi közlésében a «mesterséges pásztori tánc» kifejezés, amely feldolgozott, színpadra állított népi táncot sejtet. Meggondolkoztató még Bright is 12-re becsüli az általa látott táncosok számát. Ez a tizenkettes szám azt is mutathatja, hogy 1815-ben és 1817-ben esetleg ugyanaz a meghatározott számú táncospárra épített népi tánc feldolgozás került bemutatásra.* A pásztortánc legalább tizenhárom esztendős keszthelyi színpadi pályafutása nemcsak népi táncaink színpadi történetét tekintve jelentős, hanem általában a magyar színháztörténet szempontjából is figyelmet érdemel. Justh Zsigmond századvégi pusztaszentetornyai parasztszínházáig 56 egyedülálló jelenség, hogy parasztok, sőt jobbágyok, s méghozzá hagyományos népművészetük egyik képviselőjével, a népi tánccal, színpadra kerüljenek. A nemzeti színházi kultúránk első megnyilatkozásait megelőző főúri színpadokon (Nagyvárad, Eszterháza, Pozsony)57 még a magyar színjátszóknak és a magyar színpadi alkotásoknak sem jutott hely. A parasztok és népművészeti alkotásaik színpadra kerülése pedig csak jó félévszázad múlva, a millenáris esztendőkben kezdődött meg.58 A keszthelyi «pásztorjátékok» létrehozása és fenntartása új vonással egészíti ki a sok tekintetben Széchenyi elődjének számító Festetich György nemzeti műveltségünk emelésére irányuló törekvéseiről alkotott képünket.«Ünnepeket, muzsikát, tánczot, játékokat adván, A nagyot a széppel kedvesen összekötöd.» — írja Berzsenyi «Elégia gróf Festetich György hamvaira» c. ihletett költeményében.) Ha Festetich korai halála nem akadályozza meg a helikoni ünnepségek kifejlődését, a «magyar Weimar» amit Berzsenyi óhajtott volna látni Keszthelyben)59 a magyar színpadi táncjáték kialakulásának és későbbi népművészeti mozgalmainknak is alapvető indíttatást adhatott volna, így csak a keszthelyi parkban, az egykori georgikoni «játékszín» környékén, a múlt század negyvenes éveiben létesített nagyszabású és pompás szabadtéri színpadban, a vándorszíntársulatok előadásainak is helyet adó egykori keszthelyi «aréná»-ban 60 talált folytatást. Azonban — a Justh Zsigmond-féle 56 Szabó Ferenc: Justh Zsigmond emléke. Emlékkönyv az orosházi Szántó I Kovács Múzeum fennállásának 10 éves évfordulójára. Orosháza, 1955. 197. 57 Bayer József: A nemzeti játékszín története. Bp. 1887. II. k. 260, 262. 58 V. ö. pl. Réthei Rikkel, i. m. Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor... III. k. Bp. 1887. 236. 59 Berzsenyi levele Festetichhez. 1816. márc. 16. Berzsenyi Minden Munkája 409. — Berzsenyi levele Kazinczyhoz 1817. márc. 16-án. Kazinczy Ferenc Levelezése 60 Sági János: Magyar színház a szabad természetben. Vasárnapi Újság LVI. (1909) 111. Egy 1837-ből származó híradás szerint a helikoni szabadtéri színpadon nemcsak «pásztorjáték»-okat, hanem színdarabokat is mutattak be. (Színháztörténetünk nem tartja ezt számon.) Szerzője Ploetz Vencel (Érkövy Adolf) a Georgikon növendéke volt (1836 —37-ben végzett), tehát jól értesültnek látszik. A Ploetz által említett játékszín nem lehet azonos a későbbi «aréná»-val, mert hiszen a szerző mint régi alkotásról ír róla. Cikkének tárgyunkra vonatkozó része a következő: «... a Festetics György alatt híres Helikon című tudós vitákon kívül, nemzeti Tháliánk iránti buzgalmát e körnek bizonyítja egy a színdarabok előadására élő fákból csinosan képzett játékszín, mely a grófi kertekben máig is épen látható.ti (Ploetz: Keszthely topographiai tekintetben. Hasznos Mulatságok 1837, 230. — Dornyay Béla: Keszthely topográfiai tekintetben 1837-ben. Keszthely 1937- Különlenyomat a Keszthelyi Hírlapból, 14.)