Tangazdaság, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
XII. ÉVFOLYAM, 1. SZAMARA: 2,30 FT 1988. JANUÁR HÓ Új év — új feladatok Elemzés, célkitűzések Ha nem is mondhatjuk jó gazdasági évnek a tavalyit, s a vállalati eredmény is elmarad a tervezettől, az előzetes becslések szerint az előző évi szintet meghaladja. Az aszályos idő, a mezőgazdászok mumusa nem kedvezett sok mindennek. Az emberi mulasztások is gyakran okoztak kárt. Még jó, hogy az ipari és egyéb tevékenység kedvező eredménye ellensúlyozza a növénytermesztés miatti lemaradást. Az ütemterv szerint alakultak viszont az állattartás eredményei. Örvendetes, hogy a tangazdaság gazdálkodási eredményében az 1983-as veszteséges évet követően egyre inkább mutatkoznak a stabilizálódás elemei. Ezek közül most csak néhányat említenénk. A lehetőségekhez mérten fokozottan átalakult termelésszerkezet, új tevékenységek indultak. A kisebb beruházások mellett néhány nagyobbat is előkészítettek és korszerűsödött a vállalati szervezet. Elmondható, hogy alapvetően stabilizálódott a vállalati eredmény és a pénzügyi egyensúly. Tapasztaljuk, ha nem is az igényeinek megfelelően, de nőtt a dolgozók átlagkeresete, javult a szociális, és munkásellátás. A felsorolt kedvező irányzatok azonban csak egy korábbi színvonalhoz képest jelentenek előrelépést, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében még sok a tennivaló. Különösen fontos tehát a tervezés, a mindent figyelembe vevő célkitűzések. Talán ezért is szólunk újból kicsit részletesebben az 1988 évi gazdálkodási célkitűzésekről. Széles körben ismertek már, hogy a mezőgazdasági árrendszer korszerűsítésének keretében növekszik a rugalmasabb árformák köre, s ez a tangazdaságot elsősorban a gyümölcs- és burgonyatermesztés területén érinti. Ésszerű tehát, hogy a lehetőségeket kihasználva törekedjünk a több csatornás értékesítési lehetőségek kihasználására, alma esetében a feldolgozás, a fényezés hatékonyságának fokozására. A legfontosabb mezőgazdasági termékeknél megmarad a hatósági árformák köre, meghatározott, de nem jelentős árváltozás a szántóföldi növényeknél lesz. Várhatóan egy forinttal nő vágósertések felvásárlási ára, és a számottevően változik a tej felvásárlási ára is (literenként 60 fillérrel). Mindez önmagáért beszél, indokolt tehát a jelenlegi szerkezet fenntartása. Fontos, hogy milyen döntéseket hozunk a beruházásokkal illetően. Ezért is különös gonddal és figyelemmel tárgyalta meg a terveket a vállalati tanács, és a vállalati szakszervezeti bizottsága is. Elsősorban Gyulatanyán lesz majd több változás. Megkezdődik a szarvasmarhatelep rekonstrukciója és 60 hektár almaültetvényt el kell telepíteni. Az almaléüzem tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében pedig további beruházásokra van szükség. A vállalat vezetősége, a vállalati tanács úgy döntött, hogy a feltételek változása és a gazdálkodás további megalapozása mintegy 10—12 millió forint vállalati eredményt, és 370—380 millió forint termelési értéket kell elérnünk. Ennek érdekében ágazatonként és önelszámoló egységenként — többek között — a következő célkitűzéseket irányozták elő. A gyulatanyai kerület szántóföldi növénytermesztésében silókukoricából mintegy 8800 tonnát, kukoricából, őszi búzából mintegy 1900 tonnát kell termelni. A rozs, őszi árpa, lucerna kevesebb lesz. Fontos a burgonyatermesztés, ebből hektáronként 29 tonnát, 80 hektáron tehát összesen 2320 tonnányit kell megtermelnünk. A faiskolában 300 ezer szemzett és 235 ezer kézben oltott konténeres gyümölcsfát kell termelni és értékesíteni. Újfehértón silókukoricából 6000 tonnát, kukoricából és őszi búzából 2900, illetve 2100 tonna a célkitűzés. Az ipari főágazatban 125 ezer szatmári ládát, és 180 ezer tetőt kell készíteni. Javítani kell a lékihozatalt, a léüzemben. Lótenyésztésben nem tervezünk állománynövelést. A helikopteres növényvédelemben a legtöbb feladat a nyereség tömegének a növelése. Fokozni kell a gépkihasználást is. A csomagolástechnikai üzemtől a piaci változásokhoz való jobb alkalmazkodást várjuk. Ebben az évben a tavalyi termelési visszaesés nem ismétlődhet meg. A varrodával az alapvető elvárás, hogy az egy főre eső közvetlen ágazati eredmény érje el a vállalati átlagot. A szállítási feladatok végrehajtásával kapcsolatos célkitűzések, szintén azonosak az 1987. évi feladatokkal előírtakkal. A javítóműhelyben a nagyértékű alkatrészáremelés és a visszafogott gépbeszerzés kedvezőtlen hatásait kell kivédeni. Az idegen munkák vállalását nem nagyon várják a műhelyektől, az építőktől továbbra is a munkák előkészítésének javítása, az érdekeltség fokozása és a vezetési színvonal emelése a cél. A gazdaság valamennyi egységében törekedni kell a létszámtakarékos megoldásokra, mivel ezek növelhetik az adott, illetve a következő évi bérfejlesztési lehetőségeket. Mivel az 1988 évi feladatokat sok tekintetben megváltozott nehéz körülmények között kell végrehajtani, ez csak a dolgozók fegyelmezett, aktív tevékenységével lehet megoldani. Új szerkesztő köszönti az új évben a Tangazdaság olvasóit. Olyan esztendőben, amelyik nem lesz könnyű sem a munkahelyünkön, sem otthon, a családban. Sajnos, népgazdaságunk helyzete miatt ahhoz is komoly erőfeszítések kívánatosak, hogy a tavalyi életszínvonalat megközelítően megőrizzük. Ám, ehhez is a tavalyinál jobban kell dolgoznunk — hallhatjuk nap mint nap. — Csak remélni lehet, hogy a jövőnket alapozzuk meg így, amelynek esetleg már 2—3 év múlva is érezhetjük hatását. A magunk részéről szeretnénk mi is ehhez segítséget nyújtani a lehetőségeinkhez képest. Szeretnénk a tangazdaságot érintő minden közérdeklődésre számító eseményről, döntésről, hírről pontosan tájékoztatni olvasóinkat. Szeretnénk gazdaságunk eredményeiről, s ha kell problémáiról hírt adni, rendszeresen bemutatni azokat a dolgozókat, akik ehhez példamutató módon hozzájárultak, örülnénk annak is, hogyha a gazdaságunk életével mások is megismerkedhetnének lapunkon keresztül. A Tangazdaságot mindamellett úgy kívánjuk szerkeszteni, hogy olvasmányos, jó lap legyen belőle. Olyan, amelyet szívesen veszünk kézbe, és olvasunk, és amelyik fóruma lehet a dolgozók és vezetők gondjainak, örömeinek, de magánéletünk kisebb-nagyobb eseményeiről is olvashatunk benne. Ám nem csupán a tangazdaság ügyeivel szeretnénk foglalkozni, arra törekszünk, hogy az olvasó továbbra is találjon majd a lapban színes írásokat és igyekszünk, hogy magánéletünk útvesztőiben is alkalmanként tanácsokkal szolgáljunk. Természetesen szeretnénk minden olyasmiről írni, ami a Tangazdaság Ehhez is kéri dolgozóit érdekli. a szerkesztő az ötleteket, javaslatokat, az Ilonatanya személyzeti osztályára, vagy munkahelyének, a Kelet- Magyarország szerkesztőségének címére. Boldog új esztendőt kíván: Bodnár István Hideg szél borzolja a vetést, ideje metszeni a fákat, gőzölög a jószág az istállókban, és csendesedik ilyenkor mindnek a gazdája: az ember. A megpihenés és a számvetés ideje az év vége és kezdete, tervezgetés és remény, kétely és hit hetei telnek. így van ez rendjén, hisz’ ha nincsen terv és latolgatás, nehéz nekifutni az esztendőnek, a próbára tevő, új és több, s talán nem is több, de más erőt kívánó 1988-nak. Más erőt kívánó év — s ez talán a lényeg. Mert egy tangazdaság, ahol a jövő szakemberei tanulnak, a gyakorlatban látják, mi az ami rájuk vár majd, elsőként kell, hogy ezt a frisset, újat, korszerűt kínálja. Új gondolkodás kell, olyan, mely rendszerben láttatja és látja a világot. Olyan szemlélet, mely termelés, gazdálkodás egységében lát és cselekedtet. Mondhatnák: a mezőgazdaság, évezredes tapasztalatok tárháza. Ez is igaz. De ugyanakkor az új kor megannyi kihívása teszi bonyolulttá a munkát. És ne feledjük: a magyar mezőgazdaság ma kulcshelyzetben van, exportjával a gazdaság egyensúlyi helyzetét meghatározza, Így aztán a készülődés, a mérlegelés, a tervezés időszaka nem egyszerűen feladatok számbavétele, hanem ezek nyomán stratégia kialakítása is. Az élet már ma is azt igazolja: csak a legjobb termék áll meg a piaci versenyben, csak akkor kíváncsi ránk a külpiac, ha olyat tudunk produkálni, ami jobb a ma piacon lévőnél, és ez csak akkor kell, ha úgy jelenik meg, hogy a szemnek is tetszetős. Vége tehát a kornak, amikor a mennyiség bűvölete nyűgözhetett le, az oktalan rekordok helyébe lép a racionális költséggel termelt nyereséges termék. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, szakszövetkezetek, feldolgozó és szolgáltató vállalkozások, kereskedelmi szervek várják a sok, jó, magasan képzett, a gyakorlatot értő fiatal szakembert. Ezt a gyakorlatot kell megszerezniök abban a tangazdaságban, amely életük során a modell, az etalon lesz számukra. Ez mindenkitől — a vezetőtől kezdve az udvaros munkásig — azt kívánja meg, hogy a magas szervezettség, fegyelem, okosság és tudás irányítsa a munkát. Vajon mennyi erőnk van ehhez? Vajon mindenkiben él-e a felelősség, hiszen a személyes példa, az üzemi helyzet éppúgy tananyag, mint a könyvek megannyi feladata. Új esztendőre, mi több, új esztendőkre készülünk. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű megvívni a pénzügyek csatáját, hogy állni kell az agrárolló nyílásait, hogy az izomerő helyett mind többet lesz szükség az agyakra. Máskor azt mondtuk: az új év fordulója csak egy nap a sok közül, különben minden megy úgy tovább, mint addig. Ezt a fordulatot most elfeledhetjük. A most kezdődő év első napjai már annyi újra késztetnek, mint korábban sok-sok esztendő, így érdemes nagyon komolyan elmélkedni arról: készek vagyunk-e a nagy változásra, ahol másak a mérőszámok, az igények, más az ember megítélésének alapja. Mert nem mást, csak másként kell csinálni ezután. Nem többet, csak jobban kell dolgoznunk, mint eddig. Szabolcs-Szatmár megye sorsa nem a legderűsebb. Itt küzdeni kell a siligó homokkal, a nyáron betonkemény, esőben cibere földdel, itt régiek és elhasználtak a gépek, errefelé minden messze van, így hát a gazdasági elszántság mellé szükséges még valami, amit ettől az évtől pluszként adni kell: a megye, a táj, e föld szeretetét. Mert hiába minden tudomány, ráció és szándék, ha nincs mögötte az embert szerető felelősség, akkor a gazdaember sikert nem érhet. így születhet meg csak természet és ember egysége, törekvő igyekezete a jobb, a boldogabb élet felé. Csak így kaphat valódi tartalmat az újévi jókívánság, mely éppen a tettől lesz igaz. Jobbratörő munkánkat helyettünk más el nem végzi.